Közel-Kelet: eredménytelen elképzelések

Izrael az elmúlt két-három évben igyekezett szakítani USA-centralizmusával, és az Európai Unió, illetve azok egyes tagállamai felé nyitott – mondta Jungbert Béla. A Külügyminisztérium Afrikai és Közel-keleti Főosztályának főosztályvezetője hozzátette: az európai nyitást jól jelzi, hogy Olaszország például közös kormányülésre készül az izraeli vezetéssel. Németország és Hollandia pedig atlantista összefüggésben fontos a zsidó állam számára. Ugyanakkor a közeledés nem mentes konfliktusoktól sem, elég, ha a svéd elnökség alatt bekövetkezett

Nem pacifista széplelkek

Mindezek fényében kiemelten fontos, hogy Avigdor Lieberman izraeli külügyminiszter nemrégiben Magyarországon járt, és kollégája mellett Bajnai Gordon miniszterelnökkel is találkozott. Mielőtt Jungbert Béla kulisszatitkokat árult volna el a megbeszélésekről, rámutatott: a látogatás azért fontos, mert meglehetősen egyoldalú volt eddig az izraeli-magyar viszony, azaz főként a magyar politikusok jártak a zsidó államban. A térség külpolitikai kérdései közül az izraeli külügyminiszter elsőként az iráni történéseket emelte ki. Szerinte Iránban cinikus, antidemokratikus, nem együttműködő rezsim van, mely a nemzetközi terrorizmus egyik finanszírozója. Avigdor Lieberman egyébként nem bízik abban, hogy az ország elleni gazdasági szankciók meghozzák a várt eredményeket. Az EU és az úgynevezett Kvartett elképzeléseit elemezve az izraeli nagykövet elmondta: a zsidó állam nem utasítja el az önálló palesztin állam létrejöttét, ám azt nem fogadja el diktátumként.

Jungbert Béla azt is elmondta, hogy a tárgyalásokon elhangzott: a Palesztin Hatóság támogatása sem ab ovo ellentétes az izraeli elképzelésekkel, s ha az partner lesz a békefolyamatban, megvizsgálják a kérdést. Ugyanakkor a nagykövet arról is szólt, hogy az USA és az EU politikája eddig sikertelen a térségben. Az USA stabilizációs törekvéseiről például úgy nyilatkozott, hogy azok nem rosszak, csak eredménytelenek. Avigdor Lieberman szerint egyébként a térségben a látszat ellenére rend, és átlátható stabilitás van. Ez alól csupán Gáza a kivétel. A viszonylagos rend egyébként a nagykövet olvasatában az izraeli katonai jelenlétnek köszönhető. Jungbert Béla arról is szólt, hogy a nagykövet szerint az elmúlt időszakban Izrael állam jelenlegi területének háromszorosát adta vissza az araboknak, s tett egyoldalú engedményeket. Mivel ez a politika sikertelen volt, a helyzetet nem pacifista széplelkek rendezik majd. Avigdor Lieberman egyébként úgy vélekedett: a térségben először a biztonságot kell garantálni. Ezt követően lehet – egyebek mellett – a palesztinok mozgásának korlátozását feloldani. S, ha ez sikeres, ezt követően lehet a kedvezmények körét bővíteni.

Korlátozott konfliktus

Jungbert Béla rámutatott: a tárgyalásokon az is elhangzott, hogy nem cél a mindenáron való tárgyalás, hiszen az eddig sem vitt sehová. A volt nagykövet szerint egyébként ez részben ellentétes az USA elképzeléseivel, míg az EU törekvéseivel szinte teljesen szembe megy. Némi ellentmondás, hogy abban minden fél egyetért, hogy a rendezéshez tárgyalások és megállapodások szükségesek. Sőt, abban is egyetértés van, hogy az úgynevezett kétállami rendszer stabilitást adna a térségben, ám az eszközökről már másként vélekednek a részes felek.

A volt nagykövet rámutatott: Izrael biztonsági percepciója az ország fenyegetettségéből, az ellene irányuló terrorizmusból fakad, míg a palesztinok cselekedeteinek fő mozgatórugója, hogy eleddig megtagadták tőlük az önálló állam megteremtését. Ugyanakkor az izraeli kormány mozgástere egyre szűkül egy esetleges békeajánlat megtételére. A Hamász nem partner számára, a szervezet ugyanis egyebek mellett nem fogadta el a Kvartett ajánlásait, amit egyébként – Jungbert Béla szerint – nem is tehetett volna meg, hiszen saját maga alatt vágná a fát. A válság korábbi szakaszában, 2006-ban a szervezet még nem iszlamizálódott, s nem volt igazi tömegbázisa. A Hamaszt a korrupt Fatah eredménytelensége emelte hatalomba, s mostanra már Gázában is stabilizálta uralmát. A volt nagykövet szerint a nyugati parton is romlik a helyzet. Ott ugyan elnöki rendszer van, s nem a Fatah, hanem szakértők vezetik a térséget, ám a kilátástalanság, s a nehéz gazdasági helyzet fokozza a radikalizmust. Az is figyelmeztető jel, hogy az USA regionális szerepvállalása és érdekérvényesítő képessége csökkent. Az EU mindeközben a Palesztin Hatóság donortámogatójaként, s Izrael stratégiai partnereként a kapcsolatok intézményes szintjére emelésében érdekelt.

Forgatókönyvek

A rendezés egyik központi kérdése a zsidó telepek létesítése. Erre egyébként Izrael a közelmúltban tíz hónapos, ideiglenes, részleges és feltételes moratóriumot vállalt – mondta Jungbert Béla. Már csak azért is részleges ez a vállalás, mivel tovább tart a térségben az úthálózat, a közösségi terek fejlesztése, sőt mintegy 3000 helyen egyéb építkezések is zajlanak. Az egyoldalú vállalás egyébként elvezethet a határkérdés rendezéséhez, ami egyik előfeltétele a kétállami rendszer megteremtésének – mondta Jungbert Béla, aki hozzátette: az USA örömmel fogadta, míg az EU szkeptikus, s kétoldalú rendezést sürgeti. Oroszország pedig nyíltan ellenzi az izraeli elképzeléseket, mivel nem segíti az önálló palesztin állam létrejöttét. A volt nagykövet arról is szólt, hogy az arab államok nem reflektáltak érdemben az elképzelésre, hiszen ők a teljes kiürítésben érdekeltek. Davosban egyébként szintén emellett érvel a palesztin miniszterelnök.

Ilyen előzmények után több forgatókönyv is elképzelhető a térségben. Jungbert Béla szerint egy lehetőség, hogy a PFSZ egyoldalúan kikiáltja az önálló palesztin államot, bár ez inkább egyfajta zsarolási potenciál. Az is lehetséges, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé viszik a kérdést, s BT deklarálja az ország létrejöttét. Végső soron az is egy forgatókönyv, hogy a Palesztin Hatóság – látva, hogy az önálló állam megteremtése mennyi fájdalommal jár – feloszlatja önmagát, s Izraelre, mint megszálló hatalomra hagyja a rendezést. Ez utóbbi a cionista vezetés számára végképp elfogadhatatlan, hiszen alapvetően változnának meg az etnikai arányok – fogalmazott Jungbert Béla. A zsidó állam számára politikai, katonai, biztonsági és morális gondot jelentene egyébként még akár az illegális telepek felszámolása is. 2005-ben egyszer már megpróbálták, s jóformán egész zsidó állam forrongott. A telepek lakosai ugyanis erősen cionisták, vallásosak és nacionalisták egyben. George Mitchell, Barack Obama közel-keleti megbízottja egyébként úgy foglalt állást, hogy jobb híján átmeneti megoldás a moratórium, de üljenek le a felek tárgyalni, s ha az alapelvekben egyetértenek, akkor tegyék majd formálissá a tárgyalásokat, s úgymond előállami alapon lehet rendezni a kérdést.

Félelmek

Az USA álláspontja egyértelmű: feltételek támasztása nélkül kell a feleknek tárgyalnia. Jungert Béla ezt annak kapcsán hangoztatta, hogy Mahmúd Abbasz előfeltételekhez kötötte a megbeszéléséket. A palesztinok egyik fő elvárása, hogy Izrael egyértelműen fogalmazza meg, hogy mit jelent a szidó állam zsidóságának hangoztatása. Ez már csak azért is sérti az arab érzékenységet, mert Izrael lakosságának mintegy 20 százaléka arab izraeli. Ennek megfelelően akadnak olyanok is, akik a rendezés kapcsán egyenesen településcseréről beszélnek, melynek során fürtökben vágnának le Palesztinából különböző telepeket. A tíz hónapos moratórium kapcsán az EU úgy vélekedett: nem erről kell beszélni. A volt nagykövet hangsúlyozta: az európai álláspont szerint nem lehet egy-egy bombasztikus dolgot bedobni, ami – egyebek mellett – indulatokat is gerjeszt. Jungbert Béla arra is utalt: azt, hogy Izrael a fenyegetettségből vezeti le a politikáját, nem lehet bilaterális módon kezelni. A rendezéshez a nemzetközi közösségnek kell különféle garanciákat és ellenőrzést adnia. Ugyanakkor a kezdeti, radikális amerikai elvárások is fellazultak mostanra. Egy biztos: azt senki nem hiszi, hogy a 67-es határokhoz vissza lehet térni a tárgyalások során. Az erre utaló Bush-levél az Obama-adminisztráció számára sem referenciapont. A legutóbbi, két évre tervezett béketerv végrehajtása egyébként a tízhónapos moratóriumhoz kötődik – mondta Jungbert Béla.