Közös útkeresés

Vannak másoktól átvehető ötletek, módszerek, elgondolások, bevált praktikák ez ügyben, vagy mindent itt, nekünk kell kitalálni?

Úgy látom, hogy most mindenki azt kutatja, hogy mik a leggyorsabb, legegyszerűbb módszerek arra, hogy az afganisztáni és iraki hadszíntérről visszaérkező katonákat „visszaállítsuk” az eredeti feladatköreikbe. Létrehozásuk idején az irreguláris, és nem hagyományos hadviselés, az ellenség mélységében történő műveletek végrehajtása tartozott a különleges műveleti egységek képességei közé. Ez a két említett hadszíntéren átment egy „ajtóbeverős történetbe”. Erről kell visszaállni. Van, aki úgy gondolja, most csak egy új hidegháború zajlik, amit már az előzőből jól ismerünk. Én azt gondolom, hogy ez egy hibás gondolat. Nem a hidegháborúba mentünk vissza: mára teljesen megváltozott a helyzet. Minden sokkal gyorsabb lett: az információáramlás, a tervezés, a döntéshozatal. Hangsúlyozom, nem a múltba megyünk vissza, hiszen nekünk a következő konfliktusra kell felkészülni. Alapvetően változott meg a stratégiai környezet is, hiszen a technológiai robbanásnak köszönhetően ma már gyakorlatilag bárkinek elérhető, a „polcról levehető”, a közel legmagasabb szintű technika is. Emellett az egységek felé továbbra is megmarad az a követelmény, hogy egy adott pillanatban precíziós műveleteket tudjanak végrehajtani. Azaz gyakorlatilag mind a hadszíntér, mind a feladatrendszer kettészakad. Az egyik oldalon ott a nem hagyományos hadviselési irány, akár nagyon nagy mélységekben, míg a mások oldalon pedig továbbra is elvárás a precíziós műveletek végrehajtása, ami ugyanakkor egy teljesen más fókuszt igényel. Véleményem szerint a legnagyobb kihívás az lesz, hogy ezt a kettőt valahogy össze lehessen hozni – méghozzá változatlan létszámmal. Nincs kétszer annyi különleges műveleti képességű katona és nem is lesz. Azt látjuk, hogy a nemzetközi átlagnál tartunk: egy akkora haderő, amekkora a Magyar Honvédség, körülbelül ennyi különleges műveleti katonát tud fenntartani, mint amekkora a dandárunk mai létszáma. A kiválasztás, az alapképzés rendszere változatlan, hiszen ezekből nem tudunk, de nem is akarunk visszalépni, hiszen csak ez garantálja azt, hogy a műveleti csoportok képesek legyenek önállóan feladatokat végrehajtani. Nem fordulhat elő, de még a lehetősége sem merülhet fel, hogy az elégtelen képességszűrés után egy kevésbé képzett vagy felkészített állomány olyan harcászati hibát kövessen el, aminek stratégiai szintű bukás legyen a vége.

A közelmúlt aszimmetrikus hadműveletek tapasztalatait is figyelembe kell venni?

Azt gondolom, hogy egy széles spektrumban kell összegyűjtenünk az információkat. Ukrajna a közvetlen szomszédunk, az ott történt eseményeken rajta tartjuk a szemünket. Az innen szerzett információk alapján látszik például az, hogy felerősödött a mesterlövész képességgel kapcsolatos igény, ráadásul az eddig megszokottól eltérő megközelítésben. Emellett Szíriából, Irakból és Líbiából is hozzájutottunk a velünk megosztott tapasztalatokhoz. Az afrikai hadszíntér szintén egy olyan terület, melyet érdemes górcső alá venni és megnézni, hogy mik azok a feladatok, harcászati elemek, amelyek itt jellemzők, s azt is fel kell mérni, hogy ezek hogyan fogják befolyásolni a mi tevékenységünket.

Ilyen például a nagy távolságú járőrözések szerepe?

Így igaz. A brit különleges műveleti erők egy csoportja nemrég fejezett be egy harmincnapos járőrt, járműveikkel 1500 kilométert megtéve. Mi eddig az esetek többségében bázisról bázisra hajtottuk végre a tevékenységünket. Természetesen voltak többnapos műveletek is szignifikáns számban, de ennek ellenére nem volt jellemző a „szekérvár”, azaz a külső helyszínen, a járművekkel fedezve eltöltött éjszakai pihenő. Azt „szoktuk meg”, hogy az állomány egy előretolt bázisra (FOB-COP-ra) érkezett meg, majd ezt állandó bázisnak használva hajtotta végre a műveleteket. Ez adott esetben több FOB-COP felkeresését is jelenthette, de elmondható, hogy körülbelül 100 -150 kilométeres sugarú körön belül mindig volt egy „biztos pont”, ahová szükség esetén vissza lehetett vonulni. Az új környezetben ez is markánsan változni fog. Fejben kell átállni arra, hogy mindent az eddigieknél is nagyobb önállósággal kell megoldani – és igazából ez teszi majd nehézzé az új kihívásra adandó választ. Természetesen nekünk az a feladatunk, hogy erre felkészítsük a katonáinkat. Ehhez nyilván újra kell gondolni adott esetben a struktúrát, a feladatba bevont erőket, eszközöket, hiszen minden területet le kell fedni ahhoz, hogy sikeresen és biztonságosan lehessen dolgozni.

Ezeket a feladatokat, ezeket a távolságokat hogyan lehet Magyarországon begyakorolni?

Az 1500 kilométeres távolságot értelemszerűen nem, de a harmincnapos időtartamot minden további nélkül meg lehet oldani. A Black Swan 2021 gyakorlat során a csoportjaink például Sárospatak és Kisvárda környékén is dolgoztak, azaz már most is igyekszünk a lehetőségekhez képest megnövelni a kiküldési távolságokat. Az átállás azonban itt is fokozatos kell, hogy legyen, nem lehet az egyik napról a másikra hirtelen váltani. A katonáinkat fizikálisan és mentálisan is fel kell készíteni arra, hogy nagy távolságra küldjük ki, ahol teljesen önellátóan, egyedül (adott esetben a megszokott támogatók nélkül) kell megoldania mindent, azzal a felszereléssel, amit magával vitt. Amit otthon hagyott, az bizony ott is marad. Lépésenként egyre bonyolultabbá lehet tenni a környezetet. Ennek a végén már nincs előre kialakított biztonságos ház (Safe Haven) azaz nincs biztos szállás, nincs megszervezve az, hogy mindig minden ott legyen, amikor a csoportnak arra éppen szüksége van. Oldja meg a feladatot, minden szempontból önállóan. Nyilván azért a biztonsághoz szükséges háttértámogatást meg kell szervezni, hiszen sajnos a kiképzés során is előfordulhatnak veszélyes helyzetek, balesetek. Nem lehet a célunk, hogy a műveletre készülve a katonáink olyan helyzetbe kerüljenek, mely adott esetben életveszélyes körülményeket okozhat. A feladat az, hogy megszokják: önálló döntéseket kell hozni és ezek következményeivel meg kell küzdeniük. Minél inkább a valóság felé közelítve, a képzéseket egymásra felépítve kell eljutnunk odáig, hogy a csoportokat nyugodt szívvel lehessen alkalmazni az új kihívások során.

Ugorjunk vissza egy kontinenst: milyen plusz terhelést jelentett a komponensparancsokság számára a felmérés? Mennyire volt aprólékos az átvilágítás?

Teljesen, kezdve például a nyelvismerettel. A magyar törzselemben csak olyan kollégák kaptak beosztást, akik legalább középfokú angol nyelvvizsgával rendelkeznek, megfordultak már hadszíntéren is, és bizonyítottak már a szakmájukban. Ezzel együtt én azt gondolom, hogy egy nemzetközi csapat elé kiállni és például egy parancsnoki tájékoztatónál a saját szakterületének eseményeit, feladatait bemutatni, a kérdésekre válaszolni – az mindig egy komoly kihívás. Egy olyan stresszhelyzet, amin megint csak a gyakorlás segít. Minősített rendszereken dolgoztunk, és ezeken olyan anyagokat kellett elküldenünk a nemzetközi partnereinknek, melyek rólunk állítottak ki bizonyítványt. Ha a betűzésben hiba van, vagy egy stratégiai összefoglaló vagy értékelés a harcászati szintre csúszik le… Előfordult ilyen is, hiszen az eddigi tapasztalataink alapvetően az Afganisztánban is működtetett különleges műveleti harccsoportból (Special Operations Task Group, SOTG) jöttek. Azaz a harcászati szint „felső részét” már eddig is magabiztosan teljesítettük. Ehhez képest azonban nagy ugrás volt az, hogy már komponensparancsnokság szintjén kell dolgozni, gondolkodni, tervezni. Ráadásul ez azt is jelenti, hogy más komponensekhez kell egyenrangú félként kapcsolódni, legyen szó a romániai különleges műveleti parancsnokságról vagy a gyakorlaton részt vett, az amerikai Különleges Műveleti Erők Európai Parancsnokságáról (SOCEUR) érkezett amerikai törzsről. Úgy gondolom, elég stresszt jelentett a csapatnak, hogy ennyi irányba kellett egyszerre megfelelni. Az elvárás az volt, hogy mi, mint regionális parancsnokság, bebizonyítsuk: képesek vagyunk ezt végrehajtani. Sikerült: megmutattuk, hogy nem volt véletlen a NATO-nak tett felajánlás, azaz az R-SOCC életre hívása. A képesség alapjai megvannak.

Ezt mindenki így látta?

Mindenki, legyen szó a NATO Különleges Műveleti Parancsnokság (NSHQ) vagy az Európában állomásozó amerikai Különleges Műveleti Erők Parancsnokságának (SOCEUR) parancsnokáról, elismerően nyilatkozott a feladat végrehajtásról. David Tabor vezérőrnagy, a SOCEUR parancsnoka is meglátogatta a gyakorlatot, és részt vett egy kerekasztal-beszélgetésen – s vele együtt asztalhoz ült az összes regionális különleges műveleti parancsnok, illetve a gyakorlaton szponzornemzetként velünk dolgozó Amerikai Egyesült Államok és Lengyelország képviselője is. A véleményük egybehangzó volt: ez a 162 fős, a hét minden napján, napi 24 órában dolgozó törzs működőképes. Megvannak azok az alapok, amelyekre építve tovább lehet fejleszteni a komponensparancsnokságot. Mi eddig is tudtuk, hogy hova akarunk eljutni. Az volt a kérdés, s ennek megválaszolása volt a Black Swan 2021 gyakorlat egyik fő feladata, hogy ahonnan indulunk, az megvan-e. Ez a gyakorlat egyértelműen bebizonyította, hogy a képességek megvannak, az alapok le vannak fektetve. A gyakorlat során nagyon jó beszélgetések kezdődtek például magáról a regionális parancsnokság rendszeréről is, hiszen ez mindenhol új dolognak számít. Az egyik példának számító Belgium, Dánia és Hollandia együttműködésével 2018-ban létrehozott Kompozit Különleges Műveleti Parancsnokság (Composite Special Operations Component Command, C-SOCC) például alapvetően a NATO Reagáló Erők (NATO Response Force, NRF) feladataira koncentrál.

Mi más utat választottunk, másképp gondolkodunk. Egy olyan regionális parancsnokságot hoztunk létre, amely alapvetően állandóan működő – és mégsem. Az alapját a magyar különleges műveleti képesség jelenti, melyet mi, mint nemzeti képességet fejlesztünk, és ezt segíti elő a regionális komponensparancsnokság fejlesztése is. A koncepciónk alapján erre a szilárd alapra lehet a nemzetközi partnereinket „ráemelni” és ezzel válik teljessé a NATO képességcsomag. Ehhez a koncepcióhoz vártunk csatlakozókat alapvetően a régiónkból. Ez pedig gyorsabban történt, mint gondoltuk, hiszen a felkéréstől az aláírásig, alig nyolc hónap alatt jutottunk el odáig, hogy négy partnernemzet és három szponzor nemzet csatlakozott a kezdeményezéshez.

Partnereinknek lehetőséget tudunk adni arra, hogy a saját képességeikkel vegyenek részt ebben a rendszerben. Az R-SOCC azon kívül, hogy egy válság, egy konfliktus- vagy krízishelyzet esetén segíti az együttes reagálást, megfelelő platformot kínál arra is, hogy minden részt vevő ország saját nemzeti képességeit „erre felfűzve” abba az irányba tudja fejleszteni, ami minket is támogat.

Össze lehet fésülni azt, hogy mi az, amit az R-SOCC kérne és mi az, amit a csatlakozó ország adna?

Én mindig azt mondom: 6+1+1. Ez hat szárazföldi, egy légi és egy haditengerészeti különleges műveleti osztagot jelent, melyet a komponensparancsnokságnak egyszerre, egy időben, adott esetben egy összhaderőnemi műveleti területen el kell tudnia vezetni. Ezt kell tudnunk.

Magyarország, mint keretnemzet alapvetően egy NATO-minősítéssel rendelkező szárazföldi különleges műveleti osztaggal tud részt venni, mely osztag jelen pillanatban is a rendelkezésre áll. Ez az a NATO részére felajánlott és hosszú távon fenntartható képesség, amivel mi számolni tudunk. Értelemszerűen a nemzeti feladatvégrehajtás számára van még egy második különleges műveleti, két rohamlövész és egy harctámogató osztagunk. Ez a 6+1+1 keretszerkezet lehetőséget ad arra, hogy a partnerek is azt a képességüket fejlesszék, amellyel csatlakozni kívánnak.

A gyakorlaton megrendezett sajtótájékoztatón elhangzott: a komponensparancsnokság elérte a kezdeti műveleti képességet. Pontosan mit jelent ez és mi a végső cél?

Mi a kezdeti műveleti képesség eléréséhez szükséges egyik alapvető célként azt tűztük ki, hogy ki tudjuk alakítani a véglegesnek szánt állománytáblánkat. Emellett nélkülözhetetlen volt, hogy tudjuk működtetni a vezetésirányítás rendszerét is. Legyenek meg és működjenek is a nyílt és minősített híradóinformatikai kapcsolatok más parancsnokságokkal. Megjegyzendő, egyszerre, egy időben 13 különböző rendszert működtettünk a Black Swan 2021-es gyakorlaton. A gyakorlat tervei között a rendszerek és azok összeköttetéseinek tesztelése – és persze az is elvárás volt, hogy szakmailag teljesen egyenrangú partnerei legyünk azoknak a külföldi kollégáknak, akik a gyakorlatra érkeztek. Mindezeket a célokat el is értük, hiszen képesek voltunk három ország területén a hét minden napján, napi 24 órában műveletet tervezni, szervezni és vezetni. Az alapok megvannak, de nekünk csak most jön majd a „nagy falat”, a „Zero to NATO Response Force” program. Ezt kell végrehajtani ahhoz, hogy beléphessünk az NRF-szolgálatba. A vizsgára 2024-ben kerül sor, ami nem csak nagyon-nagyon közel van már, de maga 2024 is nagyon zsúfolt év lesz számunkra. Az első félévben kell végrehajtani az osztagok SOFEVAL-ellenőrzéseit, s a második félévben pedig egy összhaderőnemi ellenőrzést (JOINTEVAL) is le kell bonyolítani. Ez az utóbbi számít igazán nagy megmérettetésnek, hiszen itt a NATO Szövetséges Összhaderőnemi Parancsnokság (Allied Joint Force Command, JFC NAPLES vagy JFC Brunssum) fog vezetni minket. Ebben a „vizsgában” részt vesz majd az összes, NRF-szolgálatot adó komponensparancsnokság és nekünk velük együtt dolgozva kell majd helytállni. Ehhez nagyon össze kell kapnunk magunkat, de a jó hír az, hogy a csapat megvan és a Black Swan 2021 alatt kiválóan teljesítettek, a csoportoktól egészen az R-SOCC szintjéig. Volt, aki messze az erején felül teljesített. Amiről például nem szoktunk beszélni, az a kiszolgálóállomány. Őket mintha elfelejtenénk, pedig a dandár állománya hihetetlen munkát végzett azzal, hogy fölépítette, védte és működtette a vezetési pontot. De említhetők a híradóinformatikusok is, akik gyakorlatilag 24 órában vagy hibát hárítottak el, vagy „csak” működtették a rendszereket – gyakran a kettőt egyszerre kellett megoldaniuk.

A különleges műveleti osztagok és a végrehajtó csoportok pedig a már elvárt szinten teljesítették feladataikat. Aki ismer tudja, nem vagyok egy dicsérgető típus, de ezen a gyakorlaton minden feladatot gyakorlatilag „porszemek” nélkül hajtottak végre a srácok.

(Folytatjuk!)