Csak az Aszad elleni harc tartja össze a felkelőket

A török határ közvetlen közelében fekvő egyik kisvárosban, Aszaszban – ahonnan még tavaly nyáron sikerült kiűzni a kormányerőket – néhány napja három iszlám vallástudós és öt jogász biztosítja az igazságszolgáltatás működését. „Hosszú börtönbüntetéseket azonban nem szabunk ki, mivel attól tartunk, hogy a hadsereg bombázni fogja a börtönt" – magyarázta Dzsamil Othmán. A jogász széke melletti fogasra a forradalom háromcsillagos zászlója van felerősítve.

A fiatal aktivista, Luai – aki kezdettől fogva résztvevője az Aszad elleni felkelésnek – sem tágít a forradalom eszméitől. A színében és mintájában is erre emlékeztető kis horgolt karkötőt mindig a csuklóján hordja, amivel – mint megjegyezte – nem nyeri el minden felkelő tetszését. „Az egyik iszlamista brigád parancsnoka elvette tőlem a karkötőt. Azt mondta, minden muszlimnak az iszlám zászlaja alatt kell harcolnia, és hogy számára a nacionalizmus egyet jelent a hitetlenséggel" – idézte fel az Aleppóban történteket Luai. Mint mondta, a fronton nemcsak nemzeti érzelműekkel, hanem líbiaiakkal, szaúd-arábiaiakkal, bosnyákokkal, sőt még egy némettel is találkozott, utóbbi egy szót sem értett arabul.

A szintén a legelső felkelők közé tartozó, jelenleg Aszaszban tartózkodó Mohamed Hamdán is hasonlókat tapasztalt. Sok harcos Észak-Afrikából, a perzsa-öbölbeli államokból és Európából érkezett Aleppó tartományba azért, hogy csatlakozzon a „szent háborúhoz". Hozzátette: egyikük még a teljesen elfátyolozott feleségét és a kisgyerekét is magával hozta.

A külföldi dzsihádisták elsősorban az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet szövetségesének tartott an-Nuszra Front és az Ahrar as-Sam Brigádok kötelékéhez csatlakoztak. Míg iszlamistákból korábban Aszaszban alig tucatnyit lehetett látni, létszámuk gyarapodását jól mutatja, hogy ma már számos épület falán az al-Kaida fekete-fehér lobogója leng.

Az Aleppo környéki szunnita falvakban és városokban a legtöbb helyen örömmel fogadták az iszlamistákat, de ez a szívélyesség csak addig tart, ameddig azok a közös ellenség ellen harcolnak, és nem avatkoznak bele a helyi ügyekbe.

Egy másik aszaszi felkelő, Mohamed Núr Amuri elmesélte, hogy idáig csak egyetlen esetben volt összezördülés egy Tunéziából érkezett vallási harcossal, aki az utcán szidalmazott egy nőt, mert nem tetszett neki annak öltözete, holott az illető konzervatív ruhát viselt. „Mi erre fel azt mondtuk neki, hogy odaát van a front, ott van a helyed, vagy pedig haza is mehetsz" – elevenítette fel a történteket Amuri.

Az Aszasszal szomszédos településen, Tell Rifaaton sincsenek már állandó harcok, a település lakosai azonban mégsem tudnak nyugodtan aludni. Az elmúlt hónapokban 25 Scud-rakéta csapódott be, és mindenki tart a következő támadástól. Időközben a lakosság is kicserélődött, a korábban elmenekült helyiek házába aleppói menekültek költöztek be. Akiknek a vérontásból nem volt elég, a tartományi székhelyre, Aleppóba vagy a környékbeli Minih katonai repülőtérre mennek harcolni a kormányerők ellen. A településen 24 másik társával együtt nemrég önkormányzatot létesítő Kamal Hmaili számára mára egy dolog világossá vált: „a háborúnk nem szól másról, mint az iszlám és a hitetlenség összecsapásáról".