Putyin támogatja a szovjet-finn háborúban elesett szovjet katonák emlékművének felépítését

Vlagyimir Putyin a hadtörténészekkel rendezett egyik moszkvai találkozón beszélt erről. A találkozó egyik résztvevője javasolta, hogy állítsanak emlékműveket azoknak a szovjet katonáknak az emlékére, akik különféle csatatereken estek el. Ezt az elképzelést karolta fel beszédében Vlagyimir Putyin, külön szólva az egykori szovjet-finn háborúról.

Egyebek között úgy fogalmazott: Sztálin annak idején azért indította ezt a háborút, hogy „kiigazítsa" azokat a hibákat, amelyeket szerinte a Finnországgal közös határ megrajzolásakor követtek el az 1917-es bolsevik forradalom után.

Az orosz elnök ugyanakkor hangsúlyozta: az elesett szovjet katonák számára állítandó emlékműveknek nem szabad elmérgesíteniük a viszonyt Finnországgal, sőt inkább a két ország kapcsolatainak az erősítését kell szolgálniuk. Ezzel kapcsolatosan emlékeztetett, hogy Oroszország ma baráti és jószomszédi viszonyt ápol Finnországgal, ezért az orosz hadtörténészek munkájának is ezt a kapcsolatot kell erősítenie.

Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszter 1939. november 26-án azzal vádolta a finn hadsereget, hogy Mainila város közelében tüzet nyitott szovjet terület irányában. Bár a finnek váltig tagadták ezt, Moszkva csapatai négy nappal később átlépték a határt. (Orosz történészek ma elismerik, hogy a határincidens szovjet provokáció volt, Sztálin pedig ürügyként használta fel egy Finnország elleni invázióhoz.) Bár a támadó csapatok jól fel voltak szerelve, stratégiájuk és hadműveleti tervezésük gyönge lábakon állt. Az invázió tetőpontján 450 ezer szovjet katona harcolt a jóval kisebb létszámú finn haderő ellen.

A finn hadsereg 23 ezer halottat veszített, sebesültjeinek a száma 43 ezer volt. A szovjetek vesztesége 217 ezer halott, illetve sebesült volt.

A Gustav Mannerheim tábornok által vezetett finn erők hősiesen ellenálltak a túlerőnek, ám 1940 márciusában, az újabb szovjet offenzíva hatására a helsinki kormány béketárgyalásokat kezdett Moszkvával. A március 12-én aláírt békeszerződés értelmében Finnország elveszítette területének 11 százalékát; ez gyakorlatilag Karélia keleti részét jelentette, ahonnan 400 ezer finnt kellett áttelepíteni az ország más részeibe. Szovjet fennhatóság alá került Finnország második legnagyobb városa, Viborg is.