Lánctalpasok kötött pályán

A dandár 11. Harckocsizászlóaljának Leopard 2 A4HU harckocsijait és a 101. Tüzérosztály PzH 2000 önjáró lövegeit harci biztosítás mellett rakodták a nyitott vasúti teherszállító vagonokra, így mondhatni a tatai katonák számára már meg is kezdődött a NATO erők részvételével többnemzeti országos hadgyakorlat. A lánctalpas haditechnikai eszközöket jól begyakorolt mozdulatokkal terelték fel a kötöttpályás vasúti kocsikra.

A Leopardok vonatkozásában megtudtuk, hogy a bevagonírozás folyamata nem tér el különösebben az évtizedes múltra visszatekintő T-72-esekétől, annyi azonban elmondható, hogy német harckocsikkal valamelyest könnyebb a kisebb korrigálások végrehajtása szovjet elődjüknél. S bár az önjáró lövegek vonatkozásában túlzottan messzire kellene visszanyúlni az időben, hogy összehasonlításra alkalmas eszközt találjunk, a PzH 2000-esek kezelői úgy vélik, hogy ezeket az 55 tonnás monstrumokat olykor könnyebb irányítani, mint egy hétköznapi személyautót.

Mindezt a gyakorlatban is láthattuk, hiszen mihelyst a vasutas szakemberek megadták a zöld jelzést, egymás után álltak fel előbb a Leopardok, majd a PzH-k is a tehervagonokra, amelyek rögzítését ütemes tempóban, gyakorlott mozdulatokkal hajtották végre a katonák. Márpedig a berakodás folyamata igen nagy odafigyelést követelt meg a vasúti kocsik teherbírása végett: gyakorlatilag centiméteres pontossággal kellett megtalálniuk a súlypontot a kiegyensúlyozott, biztonságos szállítás érdekében. Közben végig fegyveres biztosítással védték a vagonra rakodás folyamatát, gyakorolva az esetleges éles alkalmazás során szükséges teendőket.