Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Lánglovagok a katonai repülőtéren

Szöveg: Szűcs László |  2008. július 28. 19:01

Nincsen repülőtér tűzoltók nélkül. Természetesen így van ez Magyarországon is. A honvedelem.hu a szolnoki katonai repülőtéren ismerkedett a tűzoltók munkájával.

– Számolj el lassan, ütemesen, egytől hatvanig. Ennyi egy perc. Nos, nekünk összesen ennyi időnk van arra, hogy a riasztástól számítva, felöltözve, gépjárműre ülve elhagyjuk a hangárt. A harmadik perc végén az első jármű személyzetének pedig már meg is kell kezdenie a beavatkozást, bárhol is van a tűz a repülőtéren, vagy a laktanyában. Első hallásra úgy tűnhet, hogy ez nagyon rövid idő. Viszont többször is lemértük, és képesek vagyunk ezt az időhatárt tartani a laktanya egész területén – mondja Ulviczki Zsolt törzsőrmester, az MH 86. Szolnok Helikopterbázis tűzoltó szakaszának szolgálatparancsnoka.

A kis pihenőhelyiségben sokan ülünk. A repülőtéri tűzoltók munkáról beszélgetünk. Itt van a teljes napi váltás, valamint a tűzoltó szakaszt is magába foglaló vegyivédelmi század vezénylő zászlósa. A kilenc tűzoltó katona a gyakorló egyenruhán az úgynevezett könnyű, bevetési tűzoltóoverallt viseli. Ezt nem szabad levenni a 24 órás szolgálat alatt, hiszen bármikor érkezhet a riasztás, s olyankor a másodpercek kegyetlenül gyorsan tudnak telni.

– Egy szolgálatban tíz tűzoltó tevékenykedik. Kilenc vonulós, a tizedik pedig a telefonügyeletes, aki veszi a hívásokat – tudom meg a váltásparancsnoktól, aki ezután arról beszél, hogy riasztás két helyről érkezhet. Egyrészt a bázis hadműveleti ügyeletese rendelheti el, illetve a repülőtér-irányító, vagyis a „torony" is adhat ilyen tartalmú parancsot a tűzoltóknak.

S, hogy mikor érkezhet a riasztás?

A szolnoki katonai repülőtéren működő tűzoltó szakasz munkáját még egy 2002 decemberében kiadott intézkedés szabályozza. Eszerint a légibázison, állandó, 24 órás tűzoltó szolgálatnak kell működnie, amelynek elsődleges feladata a repülésekből adódó tűzesetek kezelése. Emellett pedig az objektumon belüli egyéb tüzek – például avartüzek, épülettüzek – megfékezése is e szolgálat kötelessége.

Szerencsére géptűz, épülettűz évek óta nem volt a repülőtéren, az avartüzek azonban itt is gondot okozhatnak. Hiszen elég csak egy óvatlanul eldobott cigaretta csikk – főleg a repülőtér kerítése közelében, amely közvetlenül egy főút mellett fekszik –, és máris vonulhatnak a tűzoltók…

– Az idén is volt már néhány, avartűzből eredő vonulásuk. Szerencsére azonban egyik sem okozott komoly problémát – meséli Fodor László zászlós. A vegyivédelmi század vezénylő zászlósától megtudom: a repülőtéri tűzoltóknak a helikopterek kikonzerválásakor is van feladatuk. Hiszen ilyenkor hosszú idő után indítják be újra egy-egy forgószárnyas hajtóművét, vagyis nagyobb az esély a tűz keletkezésére. Mindemellett kiemelt feladat az úgynevezett külső repteres kiképzési repülések, vagy egyéb feladatok biztosítása is. Ez a leggyakrabban a Veszprém melletti, „nullaponti" lőtéren szokott elfordulni, hiszen a helikopteres éleslövészeteket rendszerint itt hajtják végre a szolnokiak.

– Előfordulhat olyan eset is, amikor a katonai tűzoltóknak a szolnoki önkormányzati tűzoltóknak kell segítséget nyújtaniuk, mégpedig egy együttműködési megállapodás értelmében. Tavaly például a város egyik lakótelepén volt egy hatalmas avartűz, amelynek megfékezésében be kellett segítenünk a helyi lánglovagok. Az ilyen bevetésekre azonban csak az összhaderőnemi parancsnokság ügyeletes tábornoka adhat engedélyt – ezt már Schimanovszky József őrnagytól, a helikopterbázis művelettámogató zászlóaljának parancsnokhelyettesétől tudom meg. A zászlóaljhoz tartozik ugyanis a vegyivédelmi század, és így a tűzoltó szakasz is.

A napi váltásban egyébként három gépjárművel állnak készenlétben a szolnoki repülőtéri lánglovagok. A „PIROS 1" hívójelű, Rába H–14 típusú gépjármű a reptéri gyorsbeavatkozó szer. S bár már elmúlt tíz éves, nagyon korszerű, szükség esetén képes kombinált oltásra is, habbal és porral. Tartályaiba ötszáz kilogramm port és nyolcszáz liter habképző anyagot lehet tölteni, amelyet elsősorban a kigyulladt repülőeszközök oltásakor alkalmazhatnak sikerrel. Riasztás esetén ezen a szeren vonul ki a szolgálatparancsnok, akinek munkáját egy kezelő és egy gépkocsivezető segíti. A járműben egyébként gyorsbeavatkozó és normál fecskendők, a vezetőülésből vezérelhető orr-, és tető-vízágyú, műszakimentő-eszközök és hidraulikus vágószerszámok egyaránt megtalálhatók.

A máik két, szolgálatban lévő egység MAN típusú nehéz tűzoltó gépjármű, amelybe öt köbméter víz és ötszáz liternyi habképző anyag tölthető. A „PIROS 2" hívójelű szeren az ügyeletes rajparancsnok, egy kezelő és egy sofőr, míg a „PIROS 3" hívójelű járművön két kezelő és egy gépjármű vezető vonul ki egy-egy riasztás esetén.

A MAN-ok egyébként csak nyáron állnak szolgálatban, mivel sajnos nem férnek be a fűthető hangárokba. Így télen a tartalék tűzoltó gépjárműveket, a Tátra 148-asokat használják. Ezek egyszerre hatezer liter vizet és hatszáz liter habképző anyagot képesek szállítani. Az „öregekkel" egyébként a fiúk is tökéletesen elégedettek, hiszen mint mondják: bármikor használhatók, és elektronikus vezérlés hiányában kicsi a meghibásodási esélyük. Csak a sofőrök panaszkodnak egy kicsit a „háromkezes" kormányokra…

Schimanovszky őrnagy büszkén meséli, hogy a szolnoki helikopterbázis tűzoltó szakaszában szolgáló valamennyi tiszthelyettes – vagyis váltásparancsnok és rajparancsnok – elvégezte azt a négy hónapos, OKJ-s végzettséget adó tűzoltó tanfolyamot, amellyel az önkormányzati tűzoltók is rendelkeznek. Ezt a kurzust a legénységi állományú kezelők többsége is teljesítette, bár vannak olyanok, akik csak a 140 órás alapfokú tanfolyamot végezték el. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem által, a repülőtéri tűzoltók részére szervezett 160 órás speciális tanfolyamot azonban mindenki sikerrel teljesítette.

A gépkocsivezetőknek pedig természetesen a „C" típusú vezetői engedély, és a megkülönböztető jelzéssel felszerelt járművek vezetésére jogosító PÁV–1-es vizsga megléte a kötelező. Utóbbival egyébként szinte a teljes állomány rendelkezik, és ez azért előnyös, mert előfordulhat, hogy munka közben megsérül a gépkocsivezető, s ekkor tevékenységét a kezelő beosztású tűzoltó is el tudja látni.

A fiúk megemlítik, hogy természetesen rendszeresek a szakasz katonái számára szervezett továbbképzések is. Gyakori vendégei a szolnoki önkormányzati tűzoltóknak, akik a szakma „mesterfogásait" oktatják a katonáknak. Emellett az utóbbi évek feladata az úgynevezett „Gripen kiképzés" is. A Magyar Honvédségnél rendszeresített legújabb vadászgép típusismerete azért nélkülözhetetlen, mert akár bajban lévő Gripennel is találkozhatnak a Szolnoki tűzoltók. Repülési napokon ugyanis a szolnoki bázis a kecskeméti katonai repülőtér úgynevezett tartalék légibázisa. Azaz előfordulhat, hogy rossz időjárás, vagy technikai problémák esetén Szolnokon kell a kecskeméti vadászpilótáknak landolniuk. Erre egyébként idén már többször is volt példa…

A beszélgetés végén Ulviczki Zsolt törzsőrmester elmondja: a szolnoki katonai tűzoltók közé nagyon nehéz bekerülni. A csapatból ugyanis ritkán válik ki bárki is. Schimanovszky őrnagy egyetértően bólogat. Mint mondja: szinte már várólistás egy-egy tűzoltó beosztás.

További képek:

Fotó: Szűcs László