Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Lobogó siker - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2022. március 11. 11:24

A katonai hagyományok egyik legmeghatározóbb eleme a zászló: méltán nevezhetjük a történelem talán legnagyobb karriert befutott tárgyának, amely a hadseregek fontos szimbólumává vált.

MH_2022_3_borito

Miként azt Cs. Kottra Györgyi a Hadtörténeti Múzeum Értesítőjében kifejti, a zászló megkülönböztető jelként történő alkalmazására az egyiptomi óbirodalom idejéből, az időszámításunk előtti III. évezredből származnak az első hiteles adataink; ez egyben a katonai használatának is első ismert nyoma. Kezdetben hadijelvény formájú volt, azaz a rúdon nem textil, hanem valamilyen jelképes ábrázolás – a római legióknál például a sas – kapott helyet. A ma ismert zászlótípus Nagy Konstantin (vagy I. Constantinus) római császár uralkodása alatt (306–337) jelent meg Európában.

A kezdetben csak uralkodók, államok és katonai csoportok megkülönböztetésére szolgáló jel ekkortól kezdte szédületes pályafutását, ami a lovagkorban, a címerek megjelenésével, újabb lendületet kapott. Megszámlálhatatlanul sok fajtája alakult ki: királyi, főúri, lovagi, városi, egyházi vagy céhzászlók, de a sort még hosszan folytathatnánk. Halhatatlan művészek terveztek zászlókat: Michelangelo például a Medicieknek, Albrecht Dürer Habsburg Károly német–római császárnak és spanyol királynak (a birodalmi kétfejű sas mindmáig ismert, standardizált formáját a magyar származású bajor festő, grafikus alakította ki), Mányoki Ádám pedig Rákóczinak.

További részletek a Magyar Honvéd magazin március 11-én megjelenő számában!