„Ma 2010-hez képest 13 ezer katonával több áll az ország szolgálatában”

Újabb mozgalmas év áll a haderő mögött. Miként összegezné 2021-et a Magyar Honvédség életében?

Sikeres, eredményes évet tudhatunk magunk mögött. Köszönet és elismerés illeti katonáinkat, honvédelmi alkalmazottainkat, és „aktív” nyugállományú katonáinkat egyaránt, mert ez a siker és eredményesség az ő áldozatos, kitartó munkájuknak köszönhető, beszéljünk határvédelmi feladatokról, koronavírus elleni küzdelemről, vagy a haderőfejlesztés különböző elemeiről. Ehhez nyilván kellett a kormányzat erkölcsi- és anyagi támogatása mellett a társadalom nyitottsága, fogadókészsége is. A megkezdett úton haladtunk az elmúlt évben és folytattuk a 2017-ben elindított Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programot függetlenül attól, hogy 2015 óta folyamatos a határ menti védekezés, és emellett a koronavírus-járvány 2021-ben sajnos végig velünk volt.

Év közben parancsnokváltás történt a honvédség élén. Mennyire adott új irányt a folyamatoknak a csere?

Minél nagyobb szervezetről beszélünk, annál hatványozottabban jelenik meg, ha új vezetés kerül annak élére: újabb lendületet, kihívásokat és feladatokat hoz a váltás. Kijelenthetem, megtorpanás nem történt, hiszen az új parancsnoknak megvannak a maga elgondolásai, ötletei. Ruszin-Szendi tábornok urat ismertük korábbról, és humánpolitikáért felelős helyettes államtitkárként ő is pontosan tudta, milyen célkitűzéssel, milyen szándékokkal, elgondolásokkal rendelkezik a minisztérium.

Látszik, hogy a vírus 2022-ben is velünk marad, de vélhetően azért nem csak a járványról szól majd az év. Ön szerint milyen várakozásokkal tekinthetünk előre?

Rendkívül fontos, hogy 2022-ben tovább haladjunk a megkezdett úton. Még mindig csak a tevékenységünk alapját, keretét és formáját jelentő Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program elején járunk: 2017-ben indult, és most már 2030-as, 2032-es kitekintéssel számolunk. Látjuk, mi működik jól, miben tartunk még a kezdeteknél, és mi az, amire már építkezni lehet. Mindig azt mondtuk, hogy a program középpontjában az embernek, a katonának kell állnia – a honvédelmi ágat együtt kell fejleszteni és bővíteni a haderőfejlesztési résszel. E téren megemlíthetem az életpályamodellt, az oktatást, a képzést, a felkészítést, sőt, ezeket megelőzően a katonai pályára irányítást, de az akadémiai programot, az önkéntes tartalékos katonai szolgálatot, a honvédség és a társadalom kapcsolati rendszerét – mindezt együttesen kell fejleszteni, párhuzamosan a technikai eszközök beszerzésével. A hazafias és honvédelmi nevelés különböző területei a jövőre nézve biztosíthatják, hogy valóban meg tudjuk szólítani a fiatalokat. Csak akkor ér valamit a honvédség képessége, ha ezt a technikai adottságok mellett a személyi állomány képességében is mérjük. Ehhez elhivatott, hazájuk iránt elkötelezett fiatalokra van szükség, őket pedig megfelelően kell tanítani, oktatni, nevelni, kiképezni. De ez csak akkor fog működni, ha a technikai fejlesztéssel, a hadiipar fejlesztésével, a kutatás-fejlesztés, az innováció kérdésével együttesen jelenik meg. Emellett marad a határvédelem – hiszen az illegális migráció ismételten egyre nagyobb hullámokat ver –, és sajnos a pandémiás helyzet is azt mutatja: ebben az évben tovább kell küzdenünk, harcolnunk az emberek egészségéért. Az egyetlen megoldást a védőoltás felvétele jelenti. Ebben katonáink élen járnak és példát mutattak, hiszen mintegy 99 százalékuk már beoltatta magát.

A katonák eddig is a járványhullámok intenzitásától függő mértékben vették ki a részüket a munkából. Mire kell készülni, látva az omikron variáns felfutását?

Valóban látjuk, és hamarosan majd tapasztalni is fogjuk. A kormány továbbra is oltással kapcsolatos programot hirdet, lesznek további oltási akcióhetek és programok, hogy mindenkihez eljusson a vakcina, aki élni akar vele – ehhez pedig kellenek a katonák. Jelenleg szervezés alatt áll például, hová kér az Operatív Törzs katonákat, oltóbuszokat. Biztos vagyok benne, hogy ezekben a programokban megint növelni fogjuk katonáink létszámát.

Korábban sok politikai támadás érte a tárcát és a haderőt a kórházparancsnoki rendszer bevezetése vagy a járőrözés miatt. Ön találkozik még a katonák járványügyi védekezésben vállalt szerepével kapcsolatban szkeptikus, ellenséges véleményekkel?

Úgy gondolom, hogy mára a támadások indítói rájöttek, hogy – finoman fogalmazva – mindez nem volt helyénvaló. Nem szabad a politikát belevinni a katonai szolgálatba, a katonai tevékenységbe. A katonák egyik fő feladata, hogy országukról, az országban élő állampolgárokról a legjobb tudásuk szerint gondoskodjanak, és segítsenek, akkor, abban és ahol tudnak. Ha árvíz van, akkor ott, ha határvédelmi feladatokban kell segíteni a rendőröknek, akkor ott, ha pedig sajnálatos módon vírushelyzet alakul ki, akkor ott. Mindezt ráadásul úgy kell megvalósítani, hogy az alapfeladatok ellátása se sérüljön, hiszen a katonák alapvetően az ország békéjéért, biztonságáért felelnek. Ezért elismerés és köszönet illeti őket. Nagyon pozitív visszajelzéseket hallunk: ahol a katonák megjelentek és segítettek, tisztességgel, becsülettel elvégezték a feladataikat. Ez az elkövetkezendő időszakban is így lesz. A politikának persze részét képezik az éles kirohanások, felháborodások, de az említett politikusok maguk is tudják, hogy ebben a kérdésben nincs igazuk.

A társadalmi megbecsülés tehát adott, és ahogy említette, a haderőfejlesztés középpontjában a katona áll. Miként jelenik meg mindez az anyagiakban, különös tekintettel az idei illetményre és illetményen kívüli juttatásokra?

Ahogy mondani szoktuk, a katonák is boltban vásárolnak, családot tartanak fent, előre haladni és boldogulni szeretnének a mindennapokban. Emellett életre szóló esküt tesznek, amikor hivatást választanak: megfogadják, hogy ha kell, életük árán is megvédik a hazát, az ország érdekeit. Ezt anyagilag mindenképpen el kell ismerni. Éppen ezért köszönet, elismerés illeti a kormány törekvéseit, amiért 2015-ben megkezdődhetett az illetményfejlesztés. 2015-től 2019-ig, az első évben átlagosan 30 százalékkal, majd évente 5-5 százalékkal növekedett az illetmény, majd 2020-ra is jutott egy 10 százalékos illetmény-kiegészítés. Ezt a kormány most további 10 százalékos fizetésemeléssel toldotta meg. Tehát 2015-től átlagosan mintegy 70 százalékos illetményfejlesztést kaptak a katonák, ami nagyon nagy dolog, nem volt példa hasonlóra az elmúlt évtizedekben. Emellett tavaly minden katonánk, honvédelmi alkalmazottunk teljesítmény-elismerésben részesült év végén: a katonák minimum 80 ezer forintot, a honvédelmi alkalmazottak 100 ezer forintot, ezen kívül SZÉP-kártyára mindenki 50-50 ezer forintot kapott. A fegyveres külszolgálaton lévőknek tavaly 15 százalékot adtunk pluszban, ezt idén újabb 10 százalékkal növeltük. A honvéd tisztjelöltek az eddigi, tanulmányi eredménytől függő, szimbolikus ösztöndíj helyett szeptembertől kezdve már illetményben részesülnek, aminek mértéke nem lehet kevesebb 262 ezer forintnál. És akkor nem beszéltem még arról, hogy 2019-ben a kormány azt mondta: az egyenruhásoknak munkájuk, szolgálatuk elismeréseként háromévente juttatást, úgynevezett „fegyverpénzt” folyósít. Ez 2019-ben 500 ezer forint plusz elismerést jelentett. Az ország gazdasági helyzete, illetve az egyenruhások által 2020-ban és 2021-ben elvégzett munka fényében aztán a kormány úgy döntött: akár három év szolgálati tevékenységnek is megfelelt a rengeteg túlóra, a kitartó munka. Ezért egy évvel előbb megkapják a juttatást: hathavi illetményt. Ha mindezt összeadjuk, úgy gondolom, a katonáink végezte áldozatos munka nagyon-nagyon tisztességes anyagi elismeréséről beszélünk. A honvédelmi alkalmazottaknak 2019-ben tudtuk elindítani a mintegy 35 százalékos illetményfejlesztést, amelynek utolsó etapja ebben az évben realizálódik.

Mivel lehet még növelni a megtartó erőt az anyagiak mellett? Egyáltalán nehézséget jelent ez most?

Anyagilag is honorálni kell, el kell ismerni a többletvállalást ha azt akarjuk, hogy a legjobbak szolgáljanak a Magyar Honvédségben. Rendkívül fontos az elkötelezettség, a lojalitás, mindennek ez az alapja, de ha a polgári életben két-háromszoros fizetést adnak valamilyen szaktudással, akkor már csak olyan az ember, hogy azt választja. Egyes területeken tehát nagyon oda kell figyelni, hogy katonáik ne maradjanak el az átlagbértől, vagy éppen a munkaerőpiaci kereslet-kínálathoz kell igazítani az illetményeket. Napjainkban ilyen például – és nem a teljesség igényével – az egészségügy, a légierő, vagy éppenséggel az informatika. Ami a megtartást illeti, természetesen van fluktuáció, hiszen aki jelentkezett, nem feltétlenül marad örökre a rendszerben, de pozitívum, hogy összességében folyamatosan nő a honvédség létszáma. A hivatásos, a szerződéses és az önkéntes tartalékos katonák létszámváltozását is figyelembe véve 13 ezer katonával vagyunk most többen, mint 2010-ben.

Erre szokott elhangzani ellenérvként: ebbe az is belejátszik, hogy a veszélyhelyzet miatt nem lehet leszerelni.

Én pedig ilyenkor mindössze annyit tudok mondani: ez mindig is így volt. Ugyanezek a szabályok voltak érvényben korábban is. Jól is néznénk ki, ha azt mondhatná a katona, hogy „Most veszélyes a helyzet, sok a munka, így nem szolgálok, és ha minden rendben lesz, visszajövök!” A honvédség épp azért létezik, hogy kezelje ezeket a veszélyes helyzeteket. Ugyanakkor az kell mondanom, hogy ez így szó szerint nem igaz, hogy egyáltalán nem lehetséges leszerelni, hiszen akinél ez igazoltan indokolt, ott a parancsnok a katonával közös megegyezéssel felbonthatja a szolgálati viszonyt. Az elmúlt két évben is elment több mint kétezer katonánk. De az, hogy 2010-hez képest 13 ezer katonával van több az országban, ezzel együtt is önmagáért beszél.

Interjúnk második részét holnap olvashatják.