Máig homály fedi a Fekete Március egyes részleteit

1990. március 20-án véres események törtek ki Marosvásárhelyen, amikor is a felheccelt tömeg a helyi magyarok ellen fordult. A Fekete Márciusig azonban hosszú út vezetett. 1989 decemberében kitört a romániai forradalom, melynek során a feldühödött tömeg megdöntötte Nicolae Ceausescu hatalmát. A diktátorként uralkodó házaspárt később kivégezték. A hatalmat Ion Iliescu ragadta magához, akiről azt tartják, hogy már régebb óta készült a puccsra. A forradalomnak egyebek mellett az is a következménye lett, hogy a lassú demokratizálódásban megkezdődött a magyarság öntudatra ébredés és önszerveződése.

Román otthon, magyar nyelv

Ennek egyik eleme volt, hogy 1990. február 2-án a romániai magyar orvosok és gyógyszerészek egy érdekvédelmi szervezetet hívtak életre. Ez azt követelte, hogy a Bolyai Tudományegyetemen állítsák vissza az önálló magyar orvos- és gyógyszerészképzést, valamint hogy indítsák újra a magyar nyelvű szaklapjukat. a Követelést az is alátámasztotta, hogy míg két évvel korábban közel 80-an, addig 1989-ben már csak 18-an kezdték meg tanulmányaikat. Két nappal később Tőkés László ügyvédje, Kincses Előd arról adott tájékoztatást, hogy ismeretlenek a magyarság ellen uszító levelek küldtek a nagyobb románok lakta városokba, melyekben a marosvásárhelyi magyarság állítólagos románellenes tevékenységére hívták fel a figyelmet. Marosvásárhelyen egyébként azokban az években még a magyarok voltak többségben: a lakosság 52 százaléka volt magyar.

Február 10-én mintegy 100 ezer ember vonult az utcára Sütő András vezetésével. Amerre jártak mindenütt elénekelték a Miatyánkot. A demonstráció célja a magyar nyelvű oktatás megteremtésének kikövetelése volt. Az események láncolatában még fontos történés volt, hogy február 7-én, éppen Marosvásárhelyen megalakult a Vatra Romanesca (Román Otthon) nevű soviniszta szervezet, mely a mai napig működik, s mely nyíltan magyar- és zsidóellenes nézeteket vallott. Honlapjukon még 2006-ban is olyan írás volt található, mely szerint egy világméretű összeesküvés során románok millióit akarják elűzni az ősi román földről, ás egymillió zsidót akarnak a helyükre betelepíteni. Egy amerikai professzor, Ted Anton szerint a Vatra Roamensca képezi az átmenetet a román titkosszolgálat, a Securitate, valamint a Vasgárda nevű 1927-től a II. világháború éveiig működő nacionalista, magyarellenes, antiszemita, náci mozgalom között.

Március elején két, egymást követő napon két fontos esemény is történt. Elsőször, 1-jén a polgári védelem ülésén Ion Iudea ezredes arról beszélt, hogy fel kell készülni Romániának arra, hogy „nagy tömegek mozgósításával Erdély átengedését akarják kikényszeríteni". Egy másik víziója szerint ezt akár katonai intervencióval is kikényszerítenék. Másnap mondta el Tőkés László a román parlamentben első beszédét. Ebben a püspök arról szónokolt, hogy kiújultak a nemzetiségi viták. A politikus a kisebbségi iskolahálózat visszaállítását szerette volna elérni, ám ellenfelei szeparatizmussal vádolták meg. Két nappal később, március 4-én a Vatra Romanesca marosvásárhelyi nagygyűlésén éles kirohanásokat intéztek a szónokok a magyar közszereplők ellen, s kijelentették: a szervezet célja, hogy az ország területén a román legyen az egyetlen hivatalos nyelv. Március 7-én pedig ülősztrájkba kezdet az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet magyar hallgatói. Ilyen előzmények közepette jött el március 15-e.

Március idusa

A magyar forradalom és szabadságharc ünnepén két incidens is történt. A Vatra Romanesca tagjai és szimpatizánsai megakadályozták, hogy a magyarok Szatmárnémetiben azon a helyen ünnepeljenek, amit előzetesen bejelentettek a román hatóságoknál. Az erdődi Petőfi szobrot pedig ismeretlenek rongálták meg. ekkor már tapintható volt a rettegés a magyarság körében: a helybeliek nem mertek a sajtónak nyilatkozni, míg a helyi rendőrparancsnok az egész vandalizmusról állítólag semmit sem tudott. Maguk a véres események március 16-án kezdődtek meg, Marosvásárhely többségében románok lakta negyedében. A randalírozó és részeg tömeg a gyógyszertárak magyar feliratát kifogásolta, letépte azokat, házakba tört be, embereket bántalmazott. Ugyancsak leverték a polgármesteri hivatal magyar nyelvű feliratait. A politika és a média a románok mellett állt. Ezt mutatta, hogy amikor egy részeg autós a tömegbe hajtott, azt magyar provokációnak állították be.

Március 19-én újabb magyarellenes nagygyűlés volt Marosvásárhelyen. Erre a Vatra Romanesca 13 busszal hozott ittas és zömében írástudatlan embereket. A feldühödött tömegkezdetben „csupán" a magyar feliratokat verte le a házak oldaláról, majd azt követelték, hogy a helyi rádió szüntesse be a magyar nyelvű adását. A már említett Kincses Előd azt gondolta, hogy a polgármesteri titulusáról való lemondásával megmentheti a helyzetet, ám már nem volt megállás. A feldühödött tömeg a magyarokra támadt, s az RMDSZ székházát kezdte ostromolni, amiben több tucatnyian – köztük Sütő András – rekedtek. A rendőrség és a katonaság a segélykérő telefonhívásokra ugyan a helyszínre érkezett, ám Ion Judea ezredes ígéretével ellentétben nem garantálta a magyarok biztonságát. Az épületből kijövőkre a tömeg botokkal és láncokkal támadt. Ennek során verték ki Sütő András fél szemét is. Maga a „csata" másnap kezdődött.

Magyar, cigány két jóbarát

Március 20-án több tízezren vonultak az utcára, hogy az előző napi események miatt igazságot követeljenek. A követelések között azt is megfogalmazták, hogy Kincses Elődöt helyezzék vissza hivatalába. A délelőtt folyamán csupán pár tucat román ellentüntető nézett szembe a magyarokkal, és semmilyen erőszakos cselekmény nem történt. Ennek oka talán az is az oka volt, hogy a helyszínre várták Ion Iliescu elnököt, ám ő a várakozásokkal ellentétben nem érkezett meg. A felheccelt románokat déltől kezdték el Marosvásárhelyre szállítani.

A meghátráló, fegyvertelen magyarok a polgármesteri hivatal előtti padok léceivel védekeztek, kezdetben sikeresen. Állóháború alakult ki, amikor is egy román teherautó a tömegbe hajtott, majd ezt követően a templomba csapódott. A „balesetben" egy magyar és a teherautón lévő egy román ember halt meg. Ezt követően a magyarok is egyre szervezettebben kezdtek el védekezni. A Marosvásárhelyre vezető bekötő utak mentén fekvő magyarlakta városokban blokádokat vontak. Marosvásárhelyet eddigre a román hadsereg erői vonták gyűrűbe, s az ellenőrző pontokon csupán azokat a buszokat engedték át melyek szervezetten szállították a románokat a városba. A buszokra a magyarok Molotov-koktélokat, s a boronákból állított barikádokon számos buszt feltartóztattak, a

Miután a tankokat a magyarok átengedték, újabb patthelyzet alakult ki, melyet egy második román támadás tört meg. A támadók lassan túlerőbe kerültek. A környező településekről negyven-ötven fős csoportokban magukat magyarnak valló romák érkeztek az ostromlottak segítségére. Ekkor hangzott el az elhíresült mondat: „Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!". A döntő fordulat éjjel fél tizenkettőkor következett be, amikor is egy világháborús veterán, Márkus István vezetésével felfegyverzett székelyek érkeztek Marosvásárhelyre, akik a tankokon áttörve rátámadtak a románokra. A rövid, ámde annál hevesebb ütközetben a románokat a magyarok kiverték a város főteréről, s a győzelmet ünneplendő elénekelték a Himnuszt, a városházára pedig felhúzták a magyar lobogót. 21-én érkezett meg a városba a román hadsereg elit, ejtőernyős alakulata, melynek tagjai vetettek véget a véres eseményeknek, melynek öt halottja és közel háromszáz sebesültje volt.

Börtönben ülő tanuk

Március 23-án újabb magyarellenes tüntetés volt Marosvásárhelyen, míg 27-én felgyújtották a bukaresti MALÉV irodát. A kormány vizsgálóbizottságot állított fel, mely tíz nappal az események után sem volt képes elkészíteni jelentését. A bíróság elé ugyanakkor csak magyarok és magyar származású cigányok kerültek. Március 29-én csendháborítás és hangoskodás vádjával került hét cigány. A Horatiu Corpenau vezette bírói testületet jól jellemzi, hogy a vád tanúja két büntetett előéletű román volt, akik az események alatt is vizsgálati fogságban voltak. Nem meglepő módon mind a hét vádlottat elítélték: volt akit javító-nevelő munkára, de olyanok is akadtak, akikre pár hónapos letöltendő börtönbüntetést szabott ki a bíróság. A legrosszabbul egy Cseresnyés János nevű magyar járt, aki hat éves raboskodás után Emil Constantinescu államfő adott kegyelmet. A pogrom következtében Marosvásárhely lakossága hatalmas mértékben lecsökkent: az ott lakó magyarok közül sokan Magyarországra emigráltak. A város lakossága mintegy 15 ezer fővel apadt.

A március 20-i magyarellenes pogrom körül még mindig sok a homályos folt. Nem tudni pontosan miért robbant ki. Azt sem sikerült tisztázni, hogy a nemzetközi, illetve a román média milyen szerepet töltött be a véres eseményekben. Vannak olyan feltételezések, hogy a pogromot a Securitate provokálta ki, részben azért, hogy a néhány nappal később megalakult Román Hírszerző Szolgálat létjogosultságát indokolni lehessen.