Megjárták a legveszélyesebb missziót

Magyar Honvédség Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport (OMLT) – így hívják azt az amerikai és magyar katonákból álló kontingenst, amelynek feladata az Afgán Nemzeti Hadsereg egyik kijelölt zászlóaljának mentorálása. Az OMLT harmadik váltásának katonái szerencsésen teljesítették feladatukat, a napokban Tatán, az MH 25. Klapka György Lövészdandárnál köszöntötték őket hazatérésük alkalmából. Azért éppen ebben a helyőrségben, mert a kontingens magyar részének többsége a Vizek Városának alakulatánál szolgál. Az amerikai modul pedig az Ohiói Nemzeti Gárdától érkezett.

Jól sikerült a közös munka

A honvedelem.hu kérdésére válaszolva Megtért alezredes elmondta: az OMLT elsődleges feladata, hogy ellássák tanácsokkal, illetve kiképezzék az afgán haderő egyik kijelölt zászlóalját. Ez pedig egészen pontosan a 209-es hadtest 3. dandárjának 2. zászlóalja, amelyik a Baghlan tartományban található Khilagayi laktanyában települ.

– A magyar és az amerikai katonáknak a tanácsadó és mentoráló munka során részt kell venni minden olyan feladatban, amelyet az északi parancsnokság, illetve az afgán haderő e zászlóalj számára meghatároz – mondta az alezredes, aki nem tagadta, ez egy nagyon veszélyes misszió! Akadtak olyan konkrét helyzetek, amelyekre sem a hazai, sem pedig a Németországban végrehajtott kiképzés során nem lehetett felkészülni.

Az OMLT harmadik váltásának parancsnoka úgy látja: fél év távlatából elmondható, hogy a kontingens tagjainak kiválasztása mind szakmai, mind pedig emberi szempontból sikeres volt. Bizonyítja ezt az is, hogy a rájuk bízott feladatokat sikeresen végrehajtották.

Az amerikai és a magyar katonák együttműködésével kapcsolatban Megtért alezredes megjegyezte, hogy két nemzet közös munkája sosem egyszerű. Hiszen mindkét félnek el kell fogadnia a meglévő kulturális különbségeket. Viszont a felkészülés három és fél hónapja alatt sikerült egymást megismerniük, így a hadszíntéren töltött idő során már nagyon jól együtt tudtak dolgozni az amerikai és a magyar katonák.

Az afgán zászlóaljjal is jól sikerült a közös munka – emelte ki a parancsnok, aki szerint baráti kapcsolatban váltak el egymástól az OMLT-ben dolgozó és a helyi katonák. Sőt az afgán dandár, valamint a zászlóalj vezetése nagyszabású fogadást rendezett a tiszteletükre, megköszönve a hat hónap alatt nyújtott segítséget.

Megtért alezredes elmondta azt is, hogy saját magának nagyon sokat hozott az OMLT-ben eltöltött hat hónap. Olyan tapasztalatokra tett szert, amelyeket máshol eddig nem tudott megszerezni.

A parancsnok kiemelte azt is, hogy továbbra is a Magyar Honvédség kötelékében szeretne szolgálni, s amennyiben elöljárói felkérik egy újabb külszolgálatra – legyen az afganisztáni, vagy éppen balkáni misszió – ő nem fog nemet mondani.

Afganisztán veszélyes hely!

„Mit tud hozni egy magyar katonának, ha fél évet letölt az OMLT-ben?" – tettük fel a kérdést a századosnak, aki úgy fogalmazott: elsősorban rengeteg tapasztalatot, de az afgán zászlóalj mentoraként eltöltött hat hónap során jelentősen fejlődött a magyar katonák empatikus képessége is. A helyi egyenruhásokkal való együttműködéshez ugyanis nagyon sok türelem kell!

Az amerikaiakkal való közös munkát viszont kiemelkedőnek értékelte Herczog százados. Igaz ez az akkor is – tette hozzá – ha jól tudjuk, hogy az OMLT-ben szolgáló amerikaiak „nem igazi katonák", hanem az Ohioi Nemzeti Gárda egyenruhásai. De megtettek mindent annak érdekében, hogy az együttműködés zökkenőmentes legyen. Akárcsak a magyarok.

A fiatal tiszt elmondta: nagyon sok tapasztalatot szerzett az elmúlt hat hónap során. Ezek közül az a legfontosabb, hogy bebizonyosodott: képes a katonáit éles helyzetben is vezetni. Emellett pedig angol nyelvtudása is sokat fejlődött a hadműveleti területen töltött idő alatt.

Kérdésünkre válaszolva Herczog százados elárulta azt is, hogy korábban két missziót is teljesített már a Nyugat-Balkánon. A KFOR tizenkettedik váltásának szakaszparancsnoka volt, majd ezt követően ugyancsak szakaszparancsnoki beosztásban szolgált Szarajevóban, az EUFOR misszióban.

– Mind a három misszió teljesen más, nem lehet összehasonlítani őket. Személy szerint nagyon szerettem a KFOR-t, mert egy kiszámítható, nyugodt, mégis monoton misszió volt. Az ember nagyon hamar ki tudta alakítani a saját napirendjét, ezáltal gyorsan eltelt a kint töltött fél év. Az EUFOR pedig kiváló kiképzőmisszió volt, amelynek során a szakaszok és a század is tökéletesen összekovácsolódhatott. Ezzel szemben az OMLT-ben folyamatos a stressz, soha nem tudod, hogy mikor, és hova kell menned. Mindez mentálisan és fizikailag is eléggé megterheli az embert – mondta Herczog százados, hozzátéve: e stresszt nagyon jól viselték a magyar katonák, ezzel is bizonyítva azt, hogy egy nagyon jó csapat utazott ki Afganisztánba. Sokuk egyébként Tatán is a százados beosztottja, így nagyon jól ismerik egymást. A nehéz helyzeteket pedig „humorral, gyakran fekete humorral és sok beszélgetéssel" igyekeztek oldani –
árulta el a százados.

Megtudtuk azt is, nagyon sokat segített, hogy szinte napi kapcsolatot tudtak tartani az itthon maradt rokonokkal és családtagokkal. Elsősorban az internet segítségével, de volt olyan katona is, afgán mobiltelefont vásárolt, s arról hívta a szeretteit, emellett pedig a honvédség által biztosított telefonvonal is a rendelkezésükre állt, ha fel akarták venni a kapcsolatot az itthon maradottakkal.

Herczog százados nem tagadta, egyelőre nem szándékozik újabb misszióba menni, hiszen hamarosan megszületik a második kisfia is. Azt sajnos nem láthatta, amikor az első elindult, mert akkor is külszolgálaton volt. Így most szeretne egy-két évig Magyarországon szolgálni. Később azonban természetesen nyitott az újabb missziókra.

Fotó: Szűcs László, archív