Meglepő dologra készült a Szovjetúnió
Szöveg: honvedelem.hu / MTI | 2010. október 9. 13:49A Szovjetunió 1980-ra elkészítette Olaszország katonai megszállásának tervét “a szocialista világforradalmi eszme” beteljesítésének jegyében. A Kádár-rendszer számolt egy esetleges atomcsapás elszenvedésével is, s úgy vélték, a lakosság 12 százaléka pusztulna el rövid időn belül egy ilyen támadás esetén – mondta Horváth Miklós hadtörténész egy nemzetközi konferencián csütörtökön Budapesten.
A XX. Század Intézet és a Konrad Adenauer Alapítvány szervezésében, a Terror Háza Múzeumban nagy érdeklődés mellett megtartott kétnapos nemzetközi eseményen Horváth Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára megjegyezte: a Brezsnyev-doktrína alapján az akkori szocialista országokat saját felségterületének tekintette a Szovjetunió, és a szovjet politikusok azt hangoztatták, hogy a Varsói Szerződésnek joga volt bármelyik tagállamának területére vinni hadseregét előzetes megállapodás nélkül is, a megszállásnak pedig nem volt időbeli határa.
A Magyarország az internacionalizmus szolgálatában 1948-1991 című előadásában a történész beszélt arról, hogy az osztrák semlegességi szerződés aláírása után, 1955 végétől a szovjet csapatoknak nem volt jogalapja Magyarországon állomásozni. Az új jogalap megteremtése érdekében létrehozták a Varsói Szerződést, és mivel Magyarország ennek tagja volt, a szovjeteknek joga lett megszállni az országot.
Mint mondta, mindig akadt olyan ember a magyar politikai elitben, aki „önként vagy fegyelmezett párttagként" végrehajtotta a szovjet utasításokat. 1956-ban ennek megfelelően fordultak segítségért a Szovjetunióhoz a forradalom és szabadságharc leverése érdekében. A szovjet katonai vezetés úgy szándékozta hadseregét lelkesíteni, hogy katonáit arra emlékeztette: Magyarország két világháborúban is az oroszok ellen harcolt.
Máthé Áron doktorandusz hallgató előadásában rámutatott: a kommunista és a nyilas eszmék közötti hasonlósággal maga Szálasi Ferenc nyilas pártvezető is tisztában volt, s a német-szovjet együttműködést – ami 1941-ig tartott a második világháborúban – helyesnek tartotta. A nyilas párttagok között az a mondás is járta, hogy „zöld a paradicsom, de egy idő után vörös lesz", utalva a két szélsőséges politikai áramlat közötti átjárhatóságra.
A kutató elmondta: a nyilas és a kommunista párt hatalomszerzési technikája és munkaszervezési eljárása hasonlított egymásra, hiszen mindkét párt először koalíciós partnerként kormányzott, majd egyeduralomra tört, illetve egyformán törekedett az államosításra.
Hubertus Knabe német történész és politikus előadásában hangsúlyozta: országa bizonyos értelemben nemcsak a nemzetszocializmus, hanem a kommunizmus atyja is, hiszen Karl Marx fektette le ennek az ideológiának alapjait, kijelentve, hogy az emberiség történelme osztályharcok története. A kommunizmus kezdetben igen népszerűnek bizonyult Németországban, rengeteg híve volt, ezért amikor Lenin hatalomra jutott Oroszországban, Moszkvában arra számítottak, hogy hamarosan a németeknél is kitör a forradalom – fejtette ki.
A történész úgy vélekedett: jelenleg a németországi korai kommunizmus nagy alakjait, köztük Rosa Luxemburgot pozitív, szinte romantikus színben, demokrataként, utópistaként tüntetik fel, holott programjuk az erőszakon alapult, antidemokratikus volt, és azt célozta, hogy az oroszországihoz hasonló rendszer jöjjön létre Németországban is.
Mint Hubertus Knabe felidézte: Rosa Luxemburg az első általános választások megtartása ellen agitált, és arra biztatott, hogy buktassák meg az akkori átmeneti kormányt. Kedvező imázsának alighanem az az egyetlen mondat az oka, amelyet a németek ismernek tőle, és amely úgy szól: a szabadság mindig a másként gondolkodók szabadsága – fogalmazott a történész, hozzátéve: csakhogy Rosa Luxemburg szabadság alatt a proletariátus különböző áramlatainak szabadságát értette. Ennek ellenére jelenleg is több száz utca viseli a nevét Németországban – jegyezte meg.
