Megnyílt a Sára Ernő magyar királyi tüzér főhadnagy életútját bemutató kiállítás

A Ludovika Főépület Zrínyi Termében tartott tárlatmegnyitón a Ludovika-történeti Kutatóműhely vezetője elmondta: a rendezvénysorozatot azzal a céllal indították el, hogy példaképeket állítsanak a mai nemzedéknek. Ebbe a sorba illeszkedik az egykori ludovikás Sára Ernő életpályája is, akinek példáján keresztül elmélyülhetünk a múltban, és átgondolhatjuk, hogy ezek az emberek, akik a Ludovika Akadémiát elvégezték, és részt vettek a nagy világégésekben, milyen példával szolgálhatnak nekünk.

Csikány Tamás dandártábornok megnyitóbeszédét Ráskai Pál, Sára Ernő egyik Ludovika akadémiás társától való idézettel kezdte: „négy évvel avatásunk után évfolyamunk negyede hősi halált halt, akik megmaradtunk, kiűzettünk és pokolra kárhoztattunk. Belső, vagy külső száműzetésbe kényszerültünk. Áruló alig volt közöttünk, tettük a dolgunkat ott és úgy, ahol és ahogyan lehetett. Az erkölcsi alap, nevelésünk sokoldalúsága, szellemi és fizikai állóképességünk képessé tett arra, hogy a történelem legváratlanabb fordulataiban így vagy úgy, de talpon maradjunk. Igyekeztünk Arany János hite szerint élni: »Az ember tiszte, hogy legyen békében, harcban ember / Méltó képmása Istennek, s polgára a hazának / Válassza ott, válassza itt a jobbik részt magának«.” A tudományos rektorhelyettes ennek kapcsán kitért a ludovikás nevelésre, azokra a szilárd alapokra, amelyek az ember egész életére kihatnak: az elmélyült szakmai tudás, a vezetővé nevelés, a keresztény hit és erkölcs, a hazafiasság, a bajtársiasság, az erős kohézió és a megbízhatóság. Sára Ernő tüzér főhadnagyról elmondta, hogy bár nem végezte el az Akadémiát, de a tanfolyamokon, melyeken részt vett, „megérezte” a ludovikás követelményrendszert. „A Nemzeti Közszolgálati Egyetem e szellemiség őrzője” – hangsúlyozta Csikány Tamás.

Sára Botond, Budapest Főváros kormánymegbízottja, Sára Ernő unokája elmondta: bár ő nem ismerhette meg nagyapját, mert két éves volt, mikor a tüzér főhadnagy meghalt, mégis nagyon büszke rá. Elmesélte: a családnak nem volt elég pénze, hogy Sára Ernőt és a bátyját is taníttassák, ezért Sára Ernőnek a bátyja orvosi tanulmányainak finanszírozása miatt abba kellett hagynia jogi tanulmányait, így került a katonai pályára. Később mégis úgy hozta a sors, hogy Sára Ernőnek kellett anyagilag segítenie idősebb testvérét, amit ő szívesen tett. A tüzér főhadnagy jellemével kapcsolatban azt is megemlítette, hogy 1956-ban sokakat megvédett, akik egy évvel később, a megtorlások idején feljelentették őt. „Mindennek méltósággal viselése olyan emberi jellemre vall, amelyből tanulni lehet. Mindig a példaképem volt, és mindig megpróbáltam azon az úton járni, amin ő. Büszke vagyok arra, hogy az ő életútját bemutató kiállítás megnyílt, mert úgy érzem, mindenki számára példaértékű lehet, a család számára pedig egyfajta elégtétel.”

A beszédeket követően Kisfaludy András Balázs Béla-díjas filmrendező Száműzöttek magántörténelme című filmjének első részét tekinthették meg a jelenlévők, melyben ludovikás tisztek mesélnek arról, milyen képzésben volt részük az Akadémián, hogy a második világháborúban hogyan tudtak helytállni, és a háború utáni börtönbüntetésekkel, kitelepítésekkel, igazságtalan megtorlásokkal együtt kit hová vetett a sors.

A tárlat munkanapokon 9 és 16 óra között látogatható. A Ludovikás Életutak című kiállítássorozat kurátora Kalocsa Mária kulturális szervező.