Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Mélységi felderítő gyakorlat májusban a Bocskai-dandárnál

Szöveg: honvedelem.hu / MH 5. BI LDD / 24. BGFZ |  2012. május 24. 20:12

Az előzetes terveknek megfelelően az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj kijelölt állománya mélységi felderítő gyakorlaton vett részt május közepén.

Rédei Róbert alezredes, zászlóaljparancsnoknak az volt a célja, hogy – miután a zászlóalj jelentős létszámmal az MH KFOR-6 Kontingensben teljesít szolgálatot − a helyőrségben maradt mélységi felderítő katonák megszilárdítsák gyakorlati ismereteiket.

A mostani gyakorlaton aktívan részt vettek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem honvédtiszt-jelölt hallgatói is, akik számára ez a próbatétel emlékezetes marad, hiszen a 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj mentorálása mellett ők vezették a mélységi felderítőcsoportokat. Komplex feladatot kaptak, amely tartalmazta a kijuttatást ellenséges területre, a szemben álló fél vezetési pontjának felderítését, megfigyelését, kiegészítő feladat vételét, a vezetési pont gyenge pontjainak megállapítását, rajtaütés megszervezését és végrehajtását robbantással, tűzcsapással és rárohanással, elszakadást az ellenségtől, rejtetten nagy távolságú menet végrehajtását, átszivárgást az ellenséges vonalakon felfedés elkerülése mellett, valamint a kiemelés végrehajtását.

A feladat teljesítésére négy nap állt az állomány rendelkezésére. Az első nap folyamán a mélységi felderítőcsoportokat átcsoportosították és kijuttatták az alkalmazási körzetükbe, majd azok −előzetes felderítés után − elfoglalták gyülekezési körletüket. A következő nap feladata a vezetési pont felderítése és megfigyelése volt.

A mélységi felderítőcsoportok a nappali órákat figyelésre, pihenésre és a következő éjszakai feladatok előkészítésére használták fel. A végrehajtó állomány az ellenséges vezetési pont alapos megfigyelését követően jelentette a megszerzett információkat az elöljáró számára. A rendelkezésre bocsátott adatok birtokában, gyors helyzetértékelést követően a kiküldő parancsnokság úgy határozott, hogy a mélységi felderítőcsoportok hajtsanak végre meglepetésszerű rajtaütést az ellenséges vezetési ponton, illetve robbantással tegyék azt harcképtelenné.
Ekkor kapták meg a mélységi felderítőcsoportok a jelentett információk alapján a kiegészítő harcparancsot a vezetési pont megtámadására, illetve megsemmisítésére. Az éjszaka folyamán megszervezték a feladatot, majd a harmadik nap reggelén meglepetésszerű rajtaütés során elfoglalták, illetve robbantással megsemmisítették az ellenség vezetési pontjának meghatározott részeit.

A csoportok a komplex rajtaütést a tőlük elvárható módon, professzionálisan hajtották végre. A tervezett időpontban eldördültek a fegyverek. A célobjektum rejtett megközelítése meghozta gyümölcsét, mert az ellenerő végrehajtóinak esélyük sem volt a „túlélésre". Mivel a felderítők felfedték magukat a támadással, mielőbb el kellett szakadniuk az ellenségtől, és rejtett menet végrehajtásával vissza kellett csoportosítaniuk erőiket a kiemelési zónába.

A vezetési pontot ért támadás után az ellenerő megkezdte a mélységi felderítőcsoportok üldözését, illetve figyelőpontokat telepített azokra a helyekre, ahol várható volt a mélységi erők átszivárgása. A körzetben felbukkanó ellenséges járőrök felfedték a csoportokat, ezért tűz és manőver kombinálásával – éleslövészet keretében − elszakadtak a jelzett ellenségtől. (A feszített és többnapos igénybevétel ellenére összességében „jó" értékeléssel teljesítették a lövészeti mozzanatot.) Az elszakadás, majd a rejtett menet után elérték a kiemelési pontot, amelynek közelbiztosítása megtörtént, ám a kiemelés elmaradt „a rossz időjárás miatt". A visszacsoportosítás a bázisra körülbelül 60 kilométeres rejtett menet végrehajtásával valósult meg − elkerülve a településeket és főutakat.

A nagy távolságú menet során a szakadó eső újabb próba elé állította a katonákat. A négy napra magukkal vitt ruházatot és egyéb felszerelést tartalmazó, átázott málhazsák ránehezedett a vállukra. Ez csökkentette a figyelést, az észlelést, és a menetsebességet. Ráadásul – bár a növényzet nyújtotta természetes álcázási és rejtési lehetőségek segítették őket − a sáros talajon hagyott nyomokat és más árulkodó jeleket el kellett tüntetniük, hogy ne nyújthassanak információt az ellenséges felderítő járőrök számára.
Természetesen az ellenerő sem várta tétlenül a felderítőket, hiszen rejtett figyelők és harcászati hírszerzőik bevetésével igyekeztek felfedni azok mozgását − sikertelenül.

A harctevékenységi körzet lakosságát is bevonták a gyakorlatba. A települések polgármestereit és körzeti megbízottjait kiértesítették, így ők tájékoztatták a lakosságot a gyakorlatról és kérték a helybelieket, ha gyanús mozgást észlelnek, akkor jelentsék. A kapcsolattartást és információgyűjtést az ellen-felderítést folytató részlegek hajtották végre. Így a lakosság, illetve az ezzel megbízott hírszerző szervek akadályozták meg, hogy lakott településeken átvághassanak a nagy távolságú menet során. A települések között zárt kertek, sűrű erdősávok, vizesárkok, patakok jelentettek természetes akadályokat a végrehajtóknak.

A negyedik nap hajnalán felderítették a peremvonalakat, majd rejtetten átszivárogtak rajtuk. A túloldalon a kapcsolatfelvétel után megszervezték a visszacsoportosítást.
A feladat eredményes végrehajtása után sem pihentek meg felderítőink, hiszen a személyi és technikai felszerelés ellenőrzése mellett a jelentések elkészítése még hátravolt. A tapasztalatok feldolgozása kiemelt feladata a gyakorlatvezetőségnek.

A gyakorlat támogatásában részt vettek a dandár törzstámogató és műszaki századainak kijelölt rajai és részlegei.

Varga Zoltán százados, a zászlóalj megbízott parancsnokhelyettese és a gyakorlat vezetője eredményesnek ítélte a feladat végrehajtását. A gyakorlat végére a csoportokat vezető honvédtiszt-jelölt hallgatók és a mentorálásukkal megbízott mélységi felderítő katonák jól együttműködő alegységekké kovácsolódtak.