Ménes születik - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A napóleoni háborúk során kiderült, hogy jól szervezett lovasság nélkül a hadsereg képtelen hatékony felderítést végezni és a legyőzött ellenség üldözése sem lehet elég eredményes. Bonaparte Napóleon császár például hiába tudta újjáépíteni haderejét nagyon rövid idő alatt az 1812-es oroszországi hadjárat katasztrófája után, az akkor elpusztult lóállomány pótlása teljesíthetetlen feladatnak bizonyult. Ez a tény nagyban hozzájárult a francia uralkodó végső vereségéhez és bukásához. Hátasok azonban nem csak a lovasságnak kellettek. A hadsereg egésze számára – különösen az ellátás biztosításához és a tüzérség mozgatásához – ugyancsak nélkülözhetetlenek voltak. Szemléletesen illusztrálja ezt, hogy egyetlen, hat lövegből álló tüzérüteg vontatása egy kisebb ménest, közel 80 lovat igényelt.

Fogynak a lovak

A 18. század folyamán a Habsburg Birodalom hadereje alapvetően privát vállalkozóktól, főleg zsidó lókupecektől vásárolta a hátasokat. Bár a katonaság igyekezett hosszú távú szerződéseket kötni velük, a fegyveres konfliktusok idején a nagy kereslet felverte az árakat, így igen drágává vált a lovak beszerzése. A század közepének nagy összecsapásai – elsősorban az 1756–1763 között vívott hétéves háború – szörnyű károkat okoztak a közép-európai lóállományban. A jelentős veszteségek nem is annyira a csatákban keletkeztek; a rossz takarmány és a friss víz hiánya miatt nélkülöző, túlhajszolt lovakat inkább a betegségek pusztították. A császári-királyi hadsereg az 1770-es évek során kénytelen volt Oroszországban lovakat vásárolni. 1788-ban egy fiatal, hadi célokra alkalmas állatért a kereskedők akár 140 ezüstforintot is elkérhettek, ám az elszabadult árak mellett további problémát jelentett, hogy az állandóan a vásárokat járó pótlovazási osztagok sok katonát vontak el a szolgálattól.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin december 9-én, pénteken megjelenő számában!)