Mesemondó államtitkár, Hókirálynő és csu-csu baba

– A hadsereg kötelessége, hogy gondoskodjon a szolgálatteljesítés közben elhunytak családjáról, gyermekeikről. A jogszabályok szerint minden gyermeket, huszonöt éves koráig árvaként tartunk nyilván, addig beiskolázási támogatás és különféle segélyek is megilletik – mondja Garay János Tamás alezredes a rendezvényt szervező HM Személyzeti Főosztály osztályvezető-helyettese, majd hozzáteszi: a karácsonyi rendezvényre hagyományosan a 4-18 év közötti gyermekeket hívják meg.

Közben a nagyteremben megkezdődik az ünnepség. Dr. Vadai Ágnes, a minisztérium államtitkára rendhagyó módon nem állva mond ünnepi beszédet, hanem leül a feldíszített karácsonyfa alatt álló kényelmes fotelbe.
– Ma egy mesével kedveskedek nektek – mondja, majd belekezd B. Radó Lili Három fenyőfa című meséjébe. A gyerekek szájtátva hallgatják a három fenyőfa, a kismadár és a télapó történetét. Hasonlóan nagy sikere van a Nevesincs Színház Hókirálynő című előadásának is. A színészek játékát hatalmas tapssal jutalmazzák, de ekkor már szinte mindenki gondolata a karácsonyfa melletti asztalon lévő, színes papírba csomagolt dobozok körül forog…

A négy és fél éves Kiss Luca például egy csu-csu babát kapott, amelyik – mint boldogan elárulja – beszélni és cumizni is tud. A másik csomagból pedig egy bicikliző baba került elő. Bátyja a hét éves Ákos büszkén újságolja, hogy ő már iskolába jár, első osztályos. Mindig is olyan legót szeretett volna kapni, amelyből egy egész város lehet felépíteni. Az államtitkár asszonytól kapott hatalmas dobozt egyedül nem is tudta az asztalhoz vinni, Mikita tábornok úr segített neki. Gyermekei örömét látva kicsit elérzékenyül dr. Huszár Andrea is. Férjét, Kiss Róbert alezredest tavaly májusban vesztette el. A Magyar Honvédség mester fokozatú tűzszerésze egy szolnoki kiképzési balesetben halt hősi halált.

– A karácsony nagyon rossz. Tavaly is az volt, és az idén sem lesz könnyebb. Nemcsak én, a gyerekek is nehezen viselik,

Vörös Krisztián és öccse Dániel egy-egy kerékpárt kapott. A fiatalemberek tizenöt évvel ezelőtt, 1992-ben veszítették el édesapjukat. Vörös József hadnagy kezében a Lenti melletti gyakorlótéren robbant fel egy kilogramm TNT, amit egy hatásbemutatóra készítettek elő.

– Férjem a kisebbik gyermekét már nem ismerhette meg. Akkor voltunk másfél éves házasok – árulja el Vöröné Lovász Erika, aki a balesetet követően elköltözött Lentiból. Két fiával Tapolcán él, s azóta valamennyi árvák karácsonya rendezvényre meghívást kaptak.
A gyerekek egyébként sokat kérdeznek édesapjukról, s apai nagymamájuk is rengeteget mesél a tragikus körülmények között elvesztett, egyetlen fiáról. Fájdalmát talán csak az enyhíti valamelyest, hogy unokái egyre jobban hasonlítanak az apjukra.

„Nőies" dolgokat tartalmaztak azok a csomagok, amiket a két Nagy testvér, a tizenhét éves Klaudia, és a tizenhárom

– A honvédség azóta is sokat segít nekünk. Ha valami gondunk van, csak egy szavunkba kerül, s igyekeznek a problémát megoldani. A minisztériumban dolgozó katonák nélkül sokkal nehezebben dolgoztuk volna fel a férjem elvesztését – mondja Mariann.

Lassan minden dobozról lekerül a csomagolás. Van, aki könyvet, órát, vagy éppen horgászbotot kapott. Minden asztalnál nagy az öröm. Az arcokon ragyogás. Néhányan rögtön játszanának a sok, szép újdonsággal. Amelyekkel, ha felejtetni nem is, de talán egy kis időre halványítani lehet az egyik szülő elvesztésének fájó emlékét.