Messze még az atomfegyvermentes világ
Szöveg: Szűcs László | 2011. január 31. 8:27Tavaly áprilisban, a prágai vár XVII. századi spanyol termében írta alá Barack Obama amerikai és Dmitrij Medvegyev orosz elnök az új, START–III névre hallgató leszerelési és fegyverzetcsökkentési szerződést. A megállapodást az amerikaiak közvetlenül karácsony előtt, az orosz állami duma pedig a napokban ratifikálta. Milyen változásokat eredményez a szerződés a két nukleáris nagyhatalomnál? – tette fel a kérdést a honvedelem.hu Tálas Péter biztonságpolitikai szakértőnek.
Tálas Péter szerint az aláírt, és immár ratifikált szerződés azért is fontos, mert a START–II nem működött megfelelően, fennakadások voltak a leszerelési folyamatban. Főleg azt követően, hogy Moszkva 2002-ben bejelentette: nem tartja magára nézve kötelezőnek az 1993-ban aláírt megállapodást Éppen ezért a START–III-ra úgy is lehet tekinteni, mint ami visszaviszi e folyamatot a normális kerékvágásba – vélte a szakértő.
E limit alá a két ország már csak akkor menne, ha más nukleáris nagyhatalmak – mindenekelőtt Franciaország és Kína – hajlandóak lennének az úgynevezett „ötszázas plafont" vállalni saját maguk számára.
Bár a számokat természetesen nem lehet pontosan tudni, valószínű, hogy jelenleg Franciaországban körülbelül 350, Kínában pedig mintegy 200 nukleáris robbanófej található. Ha a két vezető nagyhatalom ezer alá csökkentené a saját robbanófejeik számát, akkor ezzel már veszélyeztetnék saját válaszcsapási képességeiket – tette hozzá Tálas Péter.
„A nagy kérdés persze az, hogy az Egyesült Államok és Oroszország tovább lép-e a START–III után? Már csak azért is, mert Obama Prágában kijelentette: a tárgyalások végső célja az atomfegyverektől mentes világ megteremtése" – fogalmazott Tálas Péter, aki úgy véli: mindez egyelőre még naiv álom, ám kétségtelen tovább kell menni azon az úton, amelyen a nagyhatalmak elindultak.
Az elmúlt húsz évben ugyanis – a START–I 1991-es aláírását követően – mindkét ország nagyon komoly mértékben csökkentette stratégiai nukleáris arzenálját.
Az SVKI igazgatója szerint: „a START–III a jelenlegi helyzetnek megfelelő. Olyan szintre csökkenti a stratégiai fegyverek számát, amellyel még mindkét ország teljesen biztonságban érezheti magát."
A biztonságpolitikai szakértő kiemelte azt is, hogy a legújabb START-szerződésben vannak úgynevezett „szürke zónák", amelyek kérdéskörében a későbbiekben ugyancsak foglalkozni kell. Ilyen például a rakétavédelem, a taktikai nukleáris fegyverek, vagy éppen a precíziós fegyverek kérdése, amelyeket nem lehet elválasztani a leszereléstől.
Felmerül a kérdés, hogy lesznek-e újabb leszerelési szerződések a START–III után? Bár politikai szinten már most megfogalmazódtak ezek az igények és kérdések, tisztán kell azt is látni, hogy ez egy lassú folyamat. Elég ha csak arra gondolunk, hogy a START–I-et 1991-ben, a START–II-t 1993-ban (amely ráadásul nem is lépett életbe mivel a két nagyhatalom az 1990-es évek második felében egyre inkább elhidegült egymástól), míg a START–III szerződést pedig 17 évvel később, 2010-ben írták alá. „Ezt látva, azt lehet mondani, kevés az esélye annak, hogy a közeljövőben újabb szerződés szülessen az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között" – fogalmazott Tálas Péter.
(A START-szerződésekről korábban megjelent cikkünket ide kattintva olvashatja el!)
Fotó: Archív