Mesterlövészként indul Szarajevóba
Szöveg: Szűcs László | 2008. április 17. 16:08Harmadik missziójára készül, és ezúttal már mesterlövészként és nem géppuskásként utazik ki a hadműveleti területre. Urbán József szakaszvezető emellett azt is szeretné, ha szerződéses katonaként többet szolgálhatna, mint tizenöt év.
A fiatal tisztes hét éve szerződéses katona, 2001. március 1-jén vonult be Tatára, az MH 25. Klapka György Lövészdandárhoz. Õ még azon nemzedék tagja, aki teljesítette sorkatonai szolgálatát is. Ami akkor még kilenc hónap volt. Szombathelyen és Szabadszálláson szolgált, de egy rövid időre – a tiszai árvíz idején – megfordult Szolnokon is. Ott pakolta a homokzsákokat.
Tavaly azonban új feladatot kapott, az első század mesterlövész rajának beosztottja lett. Jelenleg ő kezeli a Gepárd M1-es rombolópuskát, vagyis mint mondja, a „Vadmacskát".
– Tavaly Afganisztánban jártam a PRT második váltásában. Ott még, mint géppuskás teljesítettem szolgálatot. Hazaérkezésem után vettem át az új fegyveremet, s kezdtem el a különféle lőgyakorlatokat, s az elméleti ismeretek elsajátítását – mondja a szakaszvezető, aki 2005-ben Pristinában is járt külszolgálaton. Akkor a magyar őr- és biztosító zászlóalj katonája volt.
Pillanatnyilag a harmadik missziójára készül, tagja a Szarajevóba induló magyar EUFOR kontingens harmadik váltóállományának. Ezúttal azonban már új fegyverét, a Gepárdot is magával viszi. Mint mondja: nagyon várja már, hogy indulhasson, hiszen szeretne minél több tapasztalatot gyűjteni azon hat hónap alatt, amíg Bosznia-Hercegovinában tartózkodik.
Ilyen szempontból eddig egyébként az afganisztáni missziója volt a legjobb, hiszen az ázsiai országban töltött fél év alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtött, amit itthoni munkája során is tud kamatoztatni.
– Afganisztán nagyon összekovácsolta a csapatot. Rövid idő elteltével, már mindannyian ismertük egymás mozdulatait. Ránéztem a társamra, s rögtön tudtam, hogy mit, és miért csinál. Tökéletesen megbíztunk a másikban – emlékszik József, aki ha lehet, szeretne még egyszer kijutni a magyar PRT-misszióba.
A szakaszvezető szerint hazudik, aki azt állítja, hogy nem a pénz miatt megy el fél évre egy misszióba. Hiszen abból a pénzből sokkal egyszerűbb megvalósítani az itthoni terveket, álmokat. Amiből természetesen neki is van néhány, de csak titokzatosan mosolyog, amikor megkérdezzük, mik ezek?
Urbán József szakaszvezető nagy bánata, hogy szerződéses katonaként maximum tizenöt évet szolgálhat a Magyar Honvédségben. Éppen ezért bízik benne, hogy 2016-ra – amikorra letelik a tizenöt éve – megteremtődnek azok a jogszabályi feltételek, amelyek lehetővé teszik számára, hogy továbbra is szerződéses katona maradhasson.