Mindent elért altisztként

Hogyan lett katona?

Esztergályosként dolgoztam, de hamar otthagytam a szakmámat. 1989 óta vagyok katona, a tiszthelyettes iskolát Nagyorosziban kezdtem, aztán ezt bezárták, így a második évet már Budapesten fejeztem be. Akkor még nem kellett érettségi a tiszthelyettes képzéshez, de tudtam, hogy a honvédségnél meg lehet szerezni, és kaptam is rá lehetőséget. Az első szolgálati helyem az akkori MH 7. Légvédelmi Rakétaezrednél volt, Keszthelyen. Úgy képzeltem, hogy egyszer majd boldog nyugdíjas katona leszek a Balaton parton. Egyébként tényleg megszereztem a vitorlás vizsgát, de addigra bezárták az ezredet.

Nagyon szomorú volt?

Annyira azért nem. Bár a légvédelmi szakirányt a honvédség javasolta, végül nagyon megszerettem. Fiatalságomat a gyakorlótereken töltöttem. Végig légvédelmi rakétás voltam, 1997-től, Győrben. Először indító állványon teljesítettem szolgálatot, utána egy vezetési szakasz parancsnoka lettem, harcirányító számítógépet kezeltem. Ez egy teherautó volt, benne a számítógéppel – ilyen ma már nem létezik. A tiszthelyettes iskola után a kiváló eredményem miatt rögtön törzsőrmester lettem, majd az érettségi után előléptettek főtörzsőrmesterré. Ma már elképzelhetetlen, hogy valaki altisztként szakaszparancsnok legyen.

Mi jött ezután?

Egy rövid ideig voltam katonai rendész, de ezt az időszakot nyelvtanfolyamokon töltöttem. Régóta szerettem volna angolra járni, de pont nem indult, amikor elkezdhettem volna. Így lett németből alapfokú nyelvvizsgám, később pedig az angol középfokút is megszereztem. Tudtam, hogy a parancsnokomnak komoly terve van velem: 2001-ben ki is nevezett vezénylőzászlóssá. Egyre több lett a felelősség, ugyanis két évvel később beindultak a külföldieknek szánt képzési programok Amerikában, ahová ezres nagyságrendben küldték a katonákat. A folyamat menedzsereként kijelöltem azokat az altiszteket, akik elhivatottak voltak és angolul is beszéltek. Úgy gondolom, ők a mai napig megállják a helyüket. Aztán egyszer csak engem is megszólítottak, hogy menjek.

Egyből élt az alkalommal?

Akkor már 13 hónap volt ez a képzés, családalapítás előtt álltam. Már akkor is nagy előnye volt a katonai pályának az egzisztenciális biztonság, a feleségemmel lakást kaptunk. Később mégis a festői Texasban találtam magam.

Milyen képzés volt ez?

A U.S. Army Sergeants Major Academy-re jártam, ahová a nemzeti haderőnemek vezénylőzászlósai is. Olyan emberekkel kerültem egy osztályba, akik a saját országukban, vagy akár az amerikai hadseregben mindent elértek altisztként. Nem a nyelv volt a legnagyobb kihívás, ahhoz hamar hozzá lehetett szokni. Inkább a csoporttársaimhoz volt nehéz felzárkózni. Látta a „Sólyom végveszélyben” című filmet? Volt olyan padtársam, aki részt vett abban a műveletben.

Milyen volt ehhez képest a képzettségi szintje?

Az a hadműveleti kiképzés, ami nálunk folyik, elég alaptudást ad, ha ehhez szorgalom párosul, akkor a magyar katona ebben a környezetben is boldogul. Akiben látták a szándékot, elfogadták partnerként.

Milyen tapasztalatokkal tért haza?

A nyelv és a kapcsolatok mellett presztízst is jelent egy ilyen képzés. Aki ebbe az iskolába jár, kap egy gyűrűt. Ha ezt valaki meglátja, akinek szintén van, csak annyit kérdez: te melyik osztályba jártál? Persze ettől nem leszünk szuperhősök. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy rendelkezünk egy kompetenciaszinttel, amellyel érvényesíteni tudjuk magunkat nemzetközi környezetben, és minket is megértenek. Szakmai tudást nem csak háborúban lehet szerezni. Aztán dolgos hétköznapok következtek. A vezénylőzászlósok derék hadát már kinevezték, hatan már Amerikát is megjártuk. Feladatunk volt, hogy építsük ki a rendszert, persze ehhez kaptunk iránymutatást is. Próbáltunk egy belülről működő informális hálózatot létrehozni, nincs rá megfelelő magyar szó. Az volt a cél, hogy a vezénylőzászlós le tudja fordítani az állománynak a parancsnok szándékait, ugyanakkor el tudja mondani a parancsnoknak, hogy mi nyomja a katona vállát. Olyan kérdésekre kerestük a válaszokat, hogy miként működik a katonai adminisztráció, melyek a bürokratikus akadályok, mire nincs erőforrás, hogyan képezzük az altiszteket. Nekünk kellett meghatározni a rangidős altisztek felelősségi körét is. Működőképes megoldásokat kerestünk, megbeszéltük, hogy mi az, ami bevált. Először nem tudták ezt a beosztást hová tenni. Aztán egyszer csak eljutottunk oda, hogy már minden parancsnok vezénylőzászlóst akart.

A rakétaezred ezek szerint haladó szellemű alakulat volt.

Igen, a légierőn belül gyakorlatilag én voltam az egyik első vezénylőzászlós. Aztán amikor 2010-től Kilián Nándor tábornok úr mellett szolgáltam Afganisztánban, a kabuli reptéren én voltam az első magyar, aki már hivatalosan ezt a beosztást töltötte be.

Meséljen erről!

Ez NATO beosztás volt. Itt nem a katonák képzésével foglalkoztam, inkább protokoll feladatokkal. Kilián Nándor tábornok úr kíséretében magyar katonákat látogattunk, nagyon sok helyen megfordultam.

Veszélyes volt?

Szerencsére nem feszült időszakban történt mindez, de természetesen egy ilyen misszió mindig veszélyes. A gördülékeny nyelvtudás és az amerikai iskola nagyon sokat segített. Belgákkal, britekkel, bolgárokkal, amerikaiakkal dolgoztam együtt. Ezen a repülőtéren olyan légitársaságok szálltak le, amelyeket minden országból kitiltottak – szerencsére a repülésirányításhoz, a repülőgép működtetéshez nagyon jó szakembereink voltak. Miután hazajöttem, nyilvánvalóvá vált, hogy a kétéves altisztképzés már nem tudja beteljesíteni a feladatát, de szerencsére volt rálátásom addigra a felnőttképzésre, ebből szereztem főiskolai végzettséget. Kaptam egy extra feladatot is: összeállíthattam az Összhaderőnemi Vezető Altiszti Tanfolyam programját, melynek modulvezetője is voltam. Nem mindenki tanulhatott Amerikában, de erre a tudásra mindenkinek szüksége van.

Aztán újabb nemzetközi kihívás várt önre.

Igen, 2015-től 2019-ig tanítottam az Oberammergauban található NATO Iskolában. Addigra elvégeztem a humánerőforrás-tanácsadó mesterképzést, katonai vezetéselméletre specializálódtam. Mindig kedveltem a tanítást, de tanfolyamigazgató is voltam. Az iskolának - többek között - van egy altisztképzéssel foglalkozó alosztálya. A haladó altisztképzésnek voltam az igazgatója, mobil képzőcsoportokkal NATO-n kívülre is utazhattunk.

Hogy néztek ki a kurzusok a gyakorlatban?

Amit az altisztek a saját oktatási rendszerükben megtanultak, az a tortaszelet, amelyre a NATO helyezi fel a koktélcseresznyét. Mindig a világon a legaktuálisabb tudást oktatják, raktunk bele olyan anyagokat is, mint egyenlő bánásmód, nemek közötti egyenlőség, etikai kérdések, konfliktus- és változásmenedzsment. Törzsőrmestereket és főtörzsőrmestereket oktattam. Tanítottam emellett oktatásmódszertant, altiszti és törzstiszti orientációt is vendégelőadóként. A NATO-ban az a filozófia, hogy add kölcsön a katonádat, aki aztán szélesebb látókörrel tér haza.

Hogy látja, milyen szinten áll a magyar altisztképzés?

A magyar altisztek közül kevesen beszélnek nyelveket. Szlovéniában a kapuban álló katona is képes angolul kommunikálni. Missziós tapasztalatokban jól állunk. Egyébként az Acélkocka Altisztképzési Rendszer kidolgozásakor szinte teljesen ugyanarra gondolt a honvédség, mint amit a NATO az ajánlásában megfogalmazott.

Kitüntetését a NATO Iskola dékánjától vehette át: milyen érzés volt?

A koronavírus-világjárvány miatt ugyan késett az elismerés, de jó érzés volt. Tananyag fejlesztési, megújítási munkát is végeztem Németországban, ezt is megköszönték a kitüntetéssel. Persze ez sem csak az én érdemem, hanem külföldi kollégáimé is.

Majd visszatért Győrbe?

Előtte egy évet szolgáltam Szentendrén, az MH Altiszti Akadémián. A járvány miatt az online oktatás módszerét kellett kialakítani, átnéztem az itthoni tananyagokat, teljessé vált az ötlépcsős Acélkocka. Aztán a Győr-Moson-Sopron megyei toborzóknál kaptam lehetőséget, mára aktívan bekapcsolódtam ebbe a feladatba. A fiatalok visszajárnak hozzám továbbtanulási, álláskeresési „tanácsadásra”. Nagyon inspiráló velük dolgozni!

Akkor marad ott?

Nemrég felkértek, hogy vállaljak egyéves KFOR-missziót, a parancsnokhelyettes mellett...

... és a családja mit szól ehhez?

A nejem akkor lett katonafeleség, amikor sokaknak még vonalas telefonjuk sem volt, a mai világban már meg lehet oldani a kapcsolattartást. Szerencsére jól kezeli ezeket a helyzeteket, Amerikába is velem jött...