„Mindent meg fogok tenni, hogy büszkék lehessenek rám az ezred tagjai”

Hogyan kérték fel zászlóanyának? – kérdeztük a volt klubjánál a sportigazgatói feladatokat ellátó, 2021-ben visszavonult kézilabdázót.

Dr. Horváth Zoltán alezredes úr keresett meg ezzel a kéréssel. Nem is nagyon értettem elsőre, miről van szó, mert korábban nem hallottam erről a hagyományról. Amikor személyesen találkoztunk, és az alezredes úr bővebben elmondta, hogy mi lenne a feladatom, tudatosult bennem, hogy ez egy nagyon komoly és fontos dolog. Örömmel vállaltam a felkérést.

Mit jelent önnek ez a szerep?

Hatalmas megtiszteltetést. Már önmagában az is megható, hogy gondolt rám a területvédelmi ezred. Amikor megtudtam, hogy önkéntesekből álló alakulatról van szó, még inkább büszkévé tett ez a felkérés. Rendkívül tiszteletreméltónak tartom civil emberek katonai szerepvállalását mindennapos tevékenységeik mellett. Ez komoly áldozat, így én is mindent meg fogok tenni azért, hogy büszkék lehessenek rám az ezred tagjai.

Milyen benyomásokat szerzett a honvédségről a zászló adományozásra készülődve?

Mindig is nagyra tartottam az elkötelezett embereket, akik a haza szolgálatát választják, és – ha szükség adódik rá – embertársaik védelmében áldozatot hoznak. Nem kell háborúnak lennie ahhoz, hogy megtapasztaljuk, nagy segítség a katonai jelenlét. Magam is tanúja voltam árvíz idején a katasztrófaelhárítási műveleteknek.

Sportolóként járt esetleg valaha katonák edzésén?

Az aktív pályafutásom alatt egyszer csapatépítő foglalkozáson vettünk részt egy kiképzésen, a győri laktanyában. Amennyire élveztük az új és szokatlan miliőt, annyira meg is lepett, micsoda rend és fegyelem szükséges a honvédelmi szolgálathoz. Sportolóként tőlem sem áll távol a szigor, de ezt teljesen más volt megélni. Azóta is jó érzéssel gondolok arra az alkalomra.