„Mindig megúsztam a sorkatonaságot”

A Magyar Televízióban először közel húsz évvel ezelőtt leadott Angyalbőrben című filmsorozat nemcsak a színészeknek hozott ismertséget, hanem a film zenéjét szerző Moho Sapiens zenekarnak is, amelynek akkor te voltál az énekese. Honnan jött a filmzene ötlete?

Sikerült?

Szerencsére igen, hiszen a következő évben szintén döntősök lettünk a siófoki Interpop fesztiválon, majd rengeteg felvételt készítettünk a Magyar Rádióban. Az igazi elismerés az volt, amikor 1989-ben átvehettük az Emerton-díjat. A díjátadó – ha jól emlékszem – a Kongresszusi Központban volt. Itt ismerkedtünk meg Szikora Robival, aki ekkor szintén díjat kapott. Robi látott és hallott minket, majd beajánlotta a bandát Gát Györgynek, az Angyalbőrben producerének. A film készítői ugyanis szerettek volna az R–GO mellé egy fiatal együttest is. Így készült el a film zenéje, amely 1990-ben kazettán és lemezen is megjelent.

„Angyalok, bőr nélkül" – ez volt a címe, és nagyot ütött, azonnal sikeres lett.

Igen, pillanatok alatt platinalemezzé „érett". Nemrég beszéltem egy ismerősömmel, aki a popszakmában dolgozik. Elmesélte: annak idején a Rákóczi Kiadónál volt, s a mai napig jól emlékszik arra, hogy a kiadóban mindenki, még az igazgató is csomagolta a lemezeket, mert annyira fogytak az albumok. Egyszerűen nem tudtak annyi bakelitet gyártani, amennyit ne vettek volna meg az emberek. Néhány nap alatt százezer fölötti példányszámban ment el a lemez.

Amely ugye az R–GO-val kiadott közös lemez volt?

Nem egészen. Egy érdekes megoldást alkalmazott a kiadó. A kazetta Robiékkal közös volt, a lemezek viszont külön-külön jelentek meg.

Mennyi idő alatt készültek el a számok? Hiszen akkor már javában tartott az Angyalbőrben forgatása.

Valóban rohammunka volt: írtuk és énekeltük fel a számokat. Ráadásul én éppen akkor kaptam egy felkérést: egy másik együttes lemezének dalszövegeit is én írtam.

A filmben fiatal szereplők játszottak, a dalokat egy fiatal banda írta. Gondolom összebarátkoztatok egymással.

Természetesen, Juhász Illéssel például a mai napig gyakran dolgozom együtt. A legutóbb az Aida című musicalben léptünk fel közösen. De több, másik színésszel is sikerült baráti kapcsolatot kialakítani.

Melyik az a szám, amelyik erről az albumról a leginkább megmaradt benned?

Nyilván a mindenki által legjobban ismert Angyalbőrben című szám maradt meg bennem a leginkább, de a többi dalt is szerettem. Hozzáteszem: néhány évvel ezelőtt egy jó barátunk felkérésére – aki akkor huszonöt éve volt a pályán – újra összeállt a Moho Sapiens zenekar, s adtunk egy koncertet. Amikor elkezdtünk készülni erre a fellépésre, tartottam attól, hogy kemény fába vágtuk a fejszénket, hiszen közel húsz év után minden nótát újra meg kell tanulni. Éppen Horvátországba indultam nyaralni, s betettem a kocsi lejátszójába a CD-lemezt. Nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy még minden dal szövegét ismerem. Egyszerűen annyira belém égtek ezek a nóták, hogy nem kellett újratanulnom őket. Aztán, amikor a fellépésre próbáltunk a srácokkal, kiderült, hogy nekik is minden megerőltetés nélkül előjöttek a régi „reflexek", így a koncert fergetegesre sikerült. Amikor felmentünk a színpadra, minden olyan volt, mint húsz évvel korábban.

Huh, ez nehéz a kérdés. Talán a második, Pali vagyok címmel megjelent album Messze szállnak az évek című nótája volt a kedvencem.

Mi történt az együttessel? Hiszen, két megjelent album után, amilyen hirtelen betörtetek a magyar popzenébe, ugyanolyan gyorsan el is tüntetek onnan.

Ez valóban így van, de ennek rengetek oka volt. Egyrészt akkor, amikor ez a nagy siker jött, én még borzasztó fiatal, tizenkilenc-húsz éves voltam. És a hirtelen jött siker nem mindig tesz jót egy zenekarnak. Ezt mi annak idején nem is tudtuk megfelelően kezelni. Talán ma már jobban menne. Ki tudja? Emellett pedig úgy éreztük, hogy el is fáradtunk, hiszen két-három éven keresztül gyakorlatilag együtt éltünk, rengeteg fellépésünk és bulink volt ez idő alatt. Mondhatni: annyit éltünk, mint más banda tíz-tizenöt év alatt. Aztán Patai Tomit hívták a Republic-ba, s ő úgy döntött, hogy inkább ott folytatja. Vagyis az lett a vége, hogy széthullott a zenekar.

Te hogyan folytattad?

Én párhuzamosan két új dologba kezdtem bele. Az egyik a szólókarrier, a másik pedig a színház volt. Amikor 1993-ban megjelent a szólólemezem, én már a Grease című musicalt próbáltam az akkori Arany János Színházban. Vagyis, mondhatni: ekkor szippantott magába a színház világa. A popéletből pedig szépen lassan teljesen eltűntem.

Tavaly újra kiadták a Moho Sapiens első albumát, ezúttal CD-n. Ezen a korongon azonban olyan

A dalok egytől-egyig régebbi felvételek voltak, sőt szerepelt rajta olyan nóta is, amit az 1988-ban megnyert tehetségkutató verseny előtt írtunk. Azért nem kerültek rá az eredeti albumra, mert a film dramaturgiája megkívánt bizonyos dalokat. Ezután pedig, valamilyen oknál fogva kimaradtak a második lemezről is. Így kaptak helyet a tavaly kiadott CD-n.

Pályafutásod során nemcsak az Angyalbőrben filmsorozattal, hanem egy musicallel is kötődtél a Magyar Honvédséghez. Ez volt az 1999-ben bemutatott Katonadolog című darab, amelynek egyik szerzője vagy. Hogyan született meg ez a mű?

Akkoriban volt egy társulat, a Fiatalok Színháza nevet viselte, amely a Magyar Honvédség kezelésében működő Stefánia Művelődési Ház színháztermében próbált és lépett fel. Ennek a társulatnak voltam a tagja, s egy idő után úgy gondoltam, hogy evidens lenne egy katonákról szóló, zenés művet a színpadra állítani. Megmondom őszintén, kezdetben az Angyalbőrben musical változatát akartam elkészíteni, de aztán változott az elképzelésem, és néhányan úgy döntöttünk, hogy egy katonai témájú musicalt írunk. Akkoriban úgy gondoltam, hogy saját személyes sikeremet Szikora Robinak köszönhetem, amiért beajánlott az Angyalbőrben produkcióba. Éppen ezért felkértem: legyen a társszerzője az új, katonákról szóló musicalnek. Robi örömmel mondott igent.

Röviden összefoglalnád, hogy miről is szól ez a közel két órás darab.

1999-ben volt a NATO ötven éves, ráadásul Magyarország pont abban az évben lépett be a szövetségbe. Vagyis a katonaság akkoriban nagyon aktuális téma volt. Az viszont nem volt még annyira megszokott, hogy a seregben szerződéses katonák, azaz ahogy mi hívtuk őket, zsoldosok szolgáljanak. Ez lett a darab alapötlete, vagyis, hogy magyar szerződéses katonák egy afrikai békefenntartó misszióba indulnak. Eközben pedig felvetődnek a legfontosabb kérdések: a háború mennyire jelent békét? Vagy, hogy van-e joga egy katonának más hazájába bemenni? Mindezek mellett a katonaélettel kapcsolatos pozitív és negatív élmények egyaránt felvetődnek a darabban, sőt a civil életet is belevontuk. Pont ez okozza a tragédiát: a főhős elveszi és megsemmisíti az egyik sorkatona társánál talált kábítószert, ami miatt az előadás végén meg is ölik. Szóval bonyolult a történet, mint maga az élet.

Nem, mindig sikerült megúsznom.

Hogyan?

Amikor rám került a sor, akkor éppen az Angyalbőrben sorozatot forgattuk, emiatt felmentést kaptam. Később pedig azért nem hívtak be, mert én voltam családfenntartó.

Meddig játszottátok a Katonadolgot?

Sajnos nem emlékszem pontosan, hogy hány előadást élt meg a Katonadolog. De magyar darabként, viszonylag sokáig volt színpadon. Emellett a musicalt leadták televízióban és a zenéje CD-n is megjelent.

Így, tíz évvel a bemutató után, nem gondolkodtatok el azon, hogy a Katonadolog musicalt újra színpadra vigyétek?

Megmondom őszintén, nagyon sok terve van az embernek. Gondolkodtam ezen is, és még annyi minden máson. Aztán az teljesen kiszámíthatatlan, hogy az élet éppen mit teljesít be az ember álmaiból és vágyaiból. Ha egyszer a sors úgy gondolja, hogy ennek itt van az ideje, akkor szerintem meg fog történni.

Bár a Fiatalok Színháza már nem létezik, szerencsére a kapcsolat megmaradt a Stefániával, gyakran hívnak ide fellépni. Most is egy olyan fellépésre próbálunk éppen, amit a művelődési ház szervezett. Azt gondolom, nagyon jó, ha ezek a régi kapcsolatok megmaradnak. Ezért én is törekszem arra, hogy saját fellépéseimet itt mutassam be. Szeretek itt lenni. Én úgy vagyok vele: ahol az ember már megszokott és jól érzi magát, oda mindig szívesen jár vissza.

Tervezel még valamit, ami az Angyalbőrben és a Katonadolog után kötődik a Magyar Honvédséghez?

Jelen pillanatban nem, másfajta terveim vannak. Bár az az igazság, hogy gondolkodtam egy olyan történeten, ami szintén katona sztori lenne, erről azonban egyelőre nem szeretnék egyelőre több mindent elárulni. Ez is a sorson múlik, hogy bekövetkezik-e. Az biztos, hogy sem idén, sem jövőre nem tudom megvalósítani. Talán majd két év múlva.

Musicalekben énekelsz, dalszövegeket írsz, színházi előadásokban játszol, mellette még millió más dolgot is csinálsz. Minek tartod magad leginkább?

Úgy szoktam mondani, hogy én szeretem a színházat csinálni. Nemcsak játszani, vagy rendezni, hanem a színházat „kitalálni". Vagyis egy-egy darabot végigvinni az ötlet megszületésétől kezdve, a próbákon át, az előadásig. Ez nagyon izgalmas, és természetesen fárasztó, kihívásokkal teli feladat is. De én nagyon szeretem a kihívásokat.

(Ha kíváncsi arra, hogy hangzott az Angyalbőrben című szám egy 1991-es Moho Sapiens koncerten, akkor kattintson ide!)

Fotó: Dévényi Veronika és archív