„Mladic volt a hadviselés brutalitásának fő felelőse”
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2011. május 28. 7:05Lassan végleg bezárulni látszik a kör a ’90-es évek balkáni háborús bűnösei körül: május 26-án a szerb hatóságok több mint másfél évtized után őrizetbe vették Ratko Mladic tábornokot, a boszniai szerb fegyveres erők egykori főparancsnokát, akit a srebrenicai mészárlás fő felelőseként köröztek. A második világháború óta elkövetett legsúlyosabb európai etnikai tisztogatásra parancsot adó tábornok elfogása ugyanakkor ennyi idő után már nem válthat ki igazi katarzist.
Juhász József Balkán-szakértő kérdésünkre elmondja: a politikában valóban kulcsfontosságúak az időzítési szempontok, ám ha csak ez lett volna fontos, akadtak az elmúlt időszakban is olyan alkalmak, amikor Belgrád többet is profitálhatott volna Ratko Mladic letartóztatásából. „Catherine Ashton csütörtöki látogatása kétségtelenül jelentős esemény, de nemrég járt Szerbiában José Manuel Barroso is, sőt, Bill Clinton épp a napokban nevezte egy nemzetközi konferencián a régió egyik problematikus pontjának az országot. Ha már tíz nappal előbb elfogják Mladicot, nem ez hangzott volna el, hanem a volt amerikai elnök minden bizonnyal pozitív példaként emeli ki Belgrádot. De a mostani időpont is sok előnnyel kecsegtet, hiszen június 6-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának napirendjén is szerepel majd Szerbia és Hága együttműködése, és a G8-ak aktuális csúcsán is előkerülnek a balkáni viszonyok."
Juhász József szerint mindenképpen nagyobb lett volna a katarzis, ha a tábornokot nem több mint másfél évtizeddel a háború végét követően tartóztatják le. „Így is fontos lépésről van persze szó, bármi is húzódik meg a háttérben. Különösen a srebrenicai áldozatok családjainak jelent sokat, hogy Mladicot végre elfogták. Ez ugyanakkor kötelesség is volt mind az ENSZ, mind Hága részéről, és szimbolikusan is sokat jelent, hiszen tudjuk: lehet, hogy nem Mladic hozott meg minden döntést, azonban ő volt a hadviselés brutális módjának legfőbb felelőse." A szakértő szerint a tábornok őrizetbe vétele aligha eszkalálódik majd tartós politikai válsággá Szerbiában. „A radikálisok már jelezték, hogy tiltakoznak a letartóztatás ellen, de békés eszközökkel. Nem lenne meglepő, ha Bosznia szerb részén szintén sor kerülne különféle megmozdulásokra. Ha azonban a szerb közvélemény számára tényleg annyira húsba vágó kérdésről lenne szó, már az első este tömegek vonultak volna az utcákra."
Ami a srebrenicai vérengzést illeti, a szerb lakosság többsége nem vonja kétségbe az erőszakos cselekmények megtörténtét, annak méreteit azonban igen, és ugyanígy minősítését is. „Nem fogadják el, hogy előre megtervezett, népirtási célzattal történt akcióra került sor, és azt sem, hogy Mladic erői nyolcezer muzulmánt végeztek ki a város környékén. Ehelyett az a közvélekedés, hogy alapvetően harci cselekmények zajlottak a térségben, és ugyanígy az is gyakran előkerül, hogy a Srebrenicából kicsapó muzulmán kommandóknak is legalább ezer szerb civil áldozata volt."
Juhász József szerint Radovan Karadzic mindenképpen „nagyobb hal" volt, mint Ratko Mladic. „Ő volt a szerb politika rossz szelleme, hiszen még akkor sem volt hajlandó elfogadni a békeajánlatokat, amikor a színfalak mögött már Slobodan Milosevic is igyekezett rászorítani erre. Összességében azonban úgy vélem, a ’90-es években a délszláv térségben történtekben játszott szerepüket tekintve mind Karadzic, mind Mladic másodvonalas szereplők voltak Milosevichez képest."
