Művészek voltak, nemcsak tudósok

„A térképészetben minden benne van, amire szükség van a tudományhoz: a tér, a kép és az ész. A földrajz térbeli történelem, a történelem pedig időbeli földrajz és mindkettő közös nyelve a térkép” - ahogy dr. Klinghammer István professzor szokta mondani.Tóth Ágoston honvéd ezredes, polihisztorral indítjuk sétánkat a múltba, hogy megismerkedjünk a magyar katonatérképészet eredetével, feladataival. Sokkal messzebbre kell visszatekintenünk azonban, mint 1919, hiszen az 1528-ban kiadott Lázár deák térkép az első, amit magyar kéz készített.

„1981-ben a katonai térképészet történetében rendszerváltás történt: az akkori parancsnok, Bak Antal ezredes határozta meg, hogy az addig végzett munkát mindenképpen meg kell őrizni az utókor számára. Ekkor alakították ki a múzeumot, amely háború előtti, háború utáni és a topográfus szobában mutatja be a magyar katonatérképészet történetét. A háború előtti részt a három katonai felmérés alapján csoportosítjuk, amelyek az idő előrehaladtával és a technika fejlődésével egyre pontosabbá váltak. Teljes országra szóló felméréseket csak a katonai térképészek végeztek, ahogy föld- és éggömböket, valamint dombortérképeket és maketteket is csak katonák készítettek” – kezdi a tárlatvezetést Rádler Mária törzszászlós.

1919. február 4-én a hadügyminiszter határozott az első önálló katonai térképező csoport megalakításáról, ezért ünneplik ezen a napon a magyar katonai térképészet napját. „Hatalmas előrelépés volt, hiszen az osztrákoktól elkülönülve, saját állománytábla alapján kezdhették meg a munkát a magyar katonatérképészek. Az első parancsnok Kirchlechner Károly tábornok volt, aki földmértant tanított a Ludovika Akadémián. Érdekesség, hogy 71 évvel a megalakulást követően, lánya és unokája Új-Zélandról ellátogattak Magyarországra, hogy megnézzék, létezik-e még a katonai térképészet” - fogalmaz a törzszászlós.

A térképészek feladata nemcsak szellemileg, de fizikailag is igen megterhelő volt: kora tavasztól késő őszig járták az országot, kezdetben gyalog, majd kerékpárral vagy motorral, nappal felmértek, éjszaka pedig rajzoltak, felszerelésük hordozható volt. A helyesbítéseket légi felvételek, úgynevezett ortofotók alapján tudták elvégezni: ezeket a fotókat csak azonos évszakban, azonos szögből és fedéssel lehetett elkészíteni, hogy használhatóak legyenek, ezek alapján tudták pontosítani, aktualizálni a térképeket.

A következő igazán emlékezetes, történeti mérföldkő 1925, amikor Hajts Lajos tábornok vezetése alatt a térképészek a trianoni döntés megtorlásaként frankhamisításba kezdtek. A ma is használt épület alagsorában, térképészeti módszerekkel gyártották az ezerfrankos bankjegyeket, a munkában pedig önkéntes alapon, igazi csapatként vettek részt a katonák. „Hajts tábornok úr fia sajnos fiatalon meghalt, így a vagyonát a beosztottjai közt osztotta szét, ez csak egy példa arra, hogy mennyire összetartó közösség a katonatérképészeké” – emeli ki Rádler törzszászlós, aki hiteles forrásból tud ilyen sokat a szakmáról. Édesapja, Rádler Ferenc alezredes 1942-1983 között itt dolgozott földmérő mérnökként, számos szakmai érdeme mellett ő mérte fel a legtöbb 1:25000 méretarányú térképszelvényt.

„Apukám megtanított a haza szeretetére, a bajtársiasság értékére és a szakma minden rejtelmére. Amikor nem a felméréseken dolgozott, rengeteg kirándultunk, ő akkor is folyamatosan mondta, hol, mit látunk. Tulajdonképpen belenőttem a terepezésbe, a térképkészítésbe” – indokolja pályaválasztását. Hozzátette: természetesen az is jó motiváció, amikor egy elkészült térképszelvény alá odaírhatja a nevét. „Nem tudok más szakmát mondani, amely teljesen bejárja az országot, szinte nincs olyan nómenklatúra, amit ne láttam volna vagy ne dolgoztam volna rajta” - hangsúlyozza.

Híres volt a nagy elődök közül vitéz Somogyi Endre altábornagy is, aki nélkül nem lenne katonaföldrajz. 1927-ben saját költségén adta ki azt a katonaföldrajzi kézikönyvet, melynek szakmai szempontjai alapján ma is dolgoznak, de nehéz bárkit kiemelni, hiszen a parancsnoki tablón lévők mind-mind meghatározó szereppel bírtak a szakmai fejlődésben.

Az MH GEOSZ büszke a jogelőd szervezetekre és dolgozóikra: egykori parancsnokaik nyughelyeit ápolják, az évfordulókon koszorúzzák. Emellett az alakulat karjelzése is történelmi, amelyet vitéz Somogyi Endre altábornagy úr pályázati kiírását elnyerve Izsák Elek tervezett.

„Nagyon hasonlít Magyarország címerére, de megjelenik a földgömb és a kard is benne. A földgömb színe Szűzanya palástja kék, ez onnan ered, hogy a térképeken a vörös a háborút, a világoskék árnyalat pedig a békét jelentette” – mesél tovább Rádler törzszászlós. A két háború közt és a második világháborút követően helyben képezték a szakembereket, a katonai ismeretek mellett a térképészetet is megtanulták a fiatalok. Ma csak képzett földmérő mérnökök vagy térképészként végzettek kerülhetnek szakbeosztásba, Mária pedig el sem tudja képzelni, hogy valaha is mással foglalkozzon.

„Rengeteg telefont kapunk a fegyveres és rendvédelmi szervektől, valamint a civil felhasználóktól, hogy bizonyos térképeket honnan, hogyan szerezzenek be és tudunk-e nekik ebben segíteni. Foglalkozunk állami alapadat-védelemmel is, ezek szakigazgatási feladatok, amiket nagyon szeretek. Az igazi büszkeségem pedig a gyűjtemény, ami mára több százezer darabossá nőtte ki magát. Tervezzük a fel- és megújítását, mert a tárolókban már sokkal több dolgot tudnánk kiállítani. Gyakran térképész kollégák hagyatékai és a korábbi látogatók segítségével bővülünk, hiszen találnak otthon valamit, ami szerintük érdekes, felajánlják nekünk – ha a katonai térképészettel kapcsolatos, köszönettel elfogadjuk és bevonjuk a kiállításba. Nekem ez a múzeum igazi beteljesedés” – mondja az elfogult papírtérkép-párti szakember.

A térképészeti gyűjtemény a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM)  külső kiállítóhelye, a járványhelyzet miatt időszakosan zárva tart, egyébként előzetes időpontegyeztetés alapján látogatható. A belépés ingyenes, tárlatvezetője Rádler Mária törzszászlós. További részletek a múzeum weboldalán olvashatók.