NATO: nyugdíjkorhatár vagy megújulás?

Jan Kohout, a Cseh Köztársaság külügyminiszter-helyettese felszólalása elején a Csehország katonai stratégiájáról beszélt, majd hangsúlyozta, az elmúlt tíz évben az országhatárok fogalma megváltozott, már nem ugyanazt jelentik mint egy évtizeddel ezelőtt.

A cseh politikus szerint a NATO előtt álló legnagyobb feladat a szövetség további bővítése, amely rövid időn belül megvalósul, hiszen vélhetően már áprilisban teljes jogú taggá válik Horvátország és Albánia.

A külügyminiszter-helyettes arról is beszélt, hogy a jövőben továbbra is erős szervezetként kell megtartani a NATO-t és az Európai Uniót.

Przemyslaw Grudzinski, a Lengyel Köztársaság külügyminisztériumának biztonságpolitikáért felelős miniszter helyettese kiemelte: Csehország, Magyarország és Lengyelország tíz évvel ezelőtti NATO-csatlakozása jól szimbolizálja a visegrádi „hármak" sikeres együttműködését. A politikus szerint az 1999. március 12-i csatlakozás alapvető változásokat jelentett Közép-Európa számára, s megszűntette azt a létbizonytalanságot, amely addig – néhány éven keresztül – Lengyelországot jellemezte.

– Mennyire releváns ma a NATO? – tette fel a kérdést hozzászólásában a lengyel külügyminiszter-helyettes. Mint fogalmazott: a szövetség továbbra is a kollektív védelem alapja, s ezt a folyamatot a jövőben „aktualizálni kell", mégpedig az új kihívásoknak megfelelően. Mindemellett a transzatlanti kapcsolatok további erősítése is feladatul vár a szövetségre.

Dr. Szenes Zoltán nyugállományú vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar korábbi főnöke személyes emlékei felelevenítésével kezdte hozzászólását. Elmondta: 1993-ban került először személyesen kapcsolatba a NATO-val, amikor egy hetes tanulmányúton Brüsszelben tartózkodott. Ekkor értette meg azt – amit egyébként a mai napig vall –, hogy a NATO-t nem lehet egyszer megismerni, a szövetséget folyamatosan tanulni kell.

A NATO jövőjéről szólva a volt magyar vezérkari főnök hangsúlyozta: az elkövetkező években a szövetségnek a katonai és a nem katonai jellegű kihívásokat egyaránt kezelnie kell.

– A mai NATO nem az, amibe tíz esztendővel ezelőtt beléptünk. Megváltozott és természetesen továbbra is változni fog – mondta Szenes tábornok, majd arról beszélt, hogy a NATO jövője nagyban függ attól, hogy az Amerikai Egyesült Államok továbbra is vezető szerepet kíván-e betölteni a szövetségben. Ugyancsak a szövetség jövőjét befolyásolhatja a NATO és az Európai Unió viszonya, amely az elmúlt években nem volt teljesen felhőtlen. Ugyanakkor a közelmúltban – Koszovó kapcsán – az eddiginél hatékonyabb együttműködés indult meg a két szervezet között.

Szenes Zoltán szerint a NATO jövője szempontjából Oroszország is meghatározó tényező, hiszen – mint ahogy a nyugállományú vezérezredes fogalmazott – Oroszország nélkül nem lehet európai biztonságról beszélni.

– Én magam abban hiszek, hogy az elkövetkező tíz évben egy erős NATO lesz, amely sikeresen leküzdi az előtte álló nehézségeket. Például az afganisztáni nehézségeket – emelte ki dr. Szenes Zoltán.

A konferenciára várták Ronald D. Asmust, a Marshall-központ igazgatóját, az Amerikai Egyesült Államok volt helyettes államtitkárát, ám a politikus betegsége miatt nem tudott részt venni hazánk NATO-hoz való csatlakozásának tíz éves évfordulóján.

A Külügyminisztérium által szervezett „Tíz év NATO: tíz év biztonság" című konferenciát Martinusz Zoltánnak, a Magyar Köztársaság NATO nagykövetének előadása zárta, aki hangsúlyozta: legnagyobb szakmai élménye, hogy az elmúlt tizenöt évben, különböző beosztásokból bábáskodhatott Magyarország NATO csatlakozásának előkészítésében, és a teljes jogú tagság elnyerése után pozíciójának erősítésében.

– Jelenleg én képviselem Magyarországot a NATO-ban. Véleményem szerint, ez a nagyköveti beosztás nem egy egyszerű diplomáciai munkakör, hanem speciális beosztás – mondta Martinusz Zoltán majd arról beszélt, hogy véleménye szerint a NATO jövője szempontjából az a legfontosabb kérdés, hogy a hatvan éves szövetség elérte-e a nyugdíjkorhatárt, vagy képes megújulni. Hiszen a szövetség csak akkor lehet életképes, ha a továbbiakban meg tud felelni bizonyos – egyes tagországok részéről felmerülő – választási kényszernek.

Az egyik ilyen választási kényszer – mondta Martinusz Zoltán – hogy globális, vagy regionális legyen-e a NATO? A válasz erre roppant egyszerű: a szövetségnek természetesen egyszerre kell globális és regionális politikát folytatnia.

A másik választási kényszer a területvédelem, vagy az expedíciós műveletek kérdésre? A magyar NATO nagykövet szerint ez is csak látszatellentmondás, hiszen a szövetségnek mindkettőre képesnek kell lennie, már csak azért is, mert mindkét művelettípust azonos képességekkel kell kezelni.

Felszólalása végén Martinusz Zoltán hangsúlyozta: sajnos Európa egységesítése még máig befejezetlen történet, éppen ezért a jövőben elkerülhetetlen a szövetség további integrációja.

Az egész napos nemzetközi konferencia zárszavában Kovács István, a Külügyminisztérium kabinetfőnöke összegezte az előadásokban elhangzottakat. Ezt követően elmondta: két nappal ezelőtt a Magyar Köztársaság Országgyűlése politikai nyilatkozatot fogadott el az ország NATO-csatlakozásának tizedik évfordulója alkalmából. Ebben kiemelik, hogy az ország NATO-csatlakozása elképzelhetetlen lett volna a demokrácia és az euro-atlanti értékek mellett elkötelezett magyar társadalom túlnyomó többségének támogatása, és a politikai erők NATO-tagság melletti egységes kiállása nélkül.

A politikai nyilatkozat szerint a Magyar Köztársaság NATO-tagsága lehetővé tette, hogy hazánk hatékonyan járuljon hozzá a nemzetközi béke és biztonság erősítésére irányuló erőfeszítésekhez. A szövetség késznek és képesnek bizonyult arra, hogy a mindenkori helyzetnek megfelelően fellépjen a nemzetközi stabilitást fenyegető kihívásokkal szemben.

További képek:

Fotó: Tóth László