„Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne életciklusban tervezzünk”

Az első rész itt olvasható.

Mi garantálja, hogy most elkerüljük, amit korábban említett, vagyis, hogy addig hajtjuk az eszközöket, ameddig – kis túlzással – szét nem esnek?

Fontos hangsúlyozni, hogy a tervezési metodikánk merőben megváltozott az elmúlt három év során, méghozzá oly módon, amire azelőtt még nem volt példa. Ez persze egyben szükségszerűség is volt, hiszen a Magyar Honvédségnek a 2000-es évek elejéig gyakorlatilag nem volt számottevő fejlesztésre fordítható keretösszege – mondhatni, a technikai fejlesztések tekintetében kénytelen volt túlélésre berendezkedni. Márpedig az új harci technika beszerzéséhez nem elég csak a „vasat” megvásárolni. Szükség van a doktrinális háttér kiépítésére, szervezetekre, amelyek alkalmazzák az adott képességeket, eszközöket. Felkészített és kiképzett katona nélkül a technikai eszköz nem sokat ér, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a felkészítésre és kiképzésre is. A kommunikáció, a vezetés-irányítás, informatika és híradás – összefoglaló és mai szakmai megnevezéssel az „infokommunikáció” – tervezése elengedhetetlen a rendszerek működtetéséhez, a képességek alkalmazásához. Csak az eszközök és katonák diszlokációjának biztosítására szükséges infrastrukturális háttér kiépítése biztosíthatja a hatékony felkészülést, így egyre nagyobb figyelmet kap ezen elem figyelembe vétele. Ráadásul egy szövetség tagjaként mindezeket úgy kell kiépíteni, hogy képesek legyünk csatlakozni a szövetségi rendszerekhez, és közös műveletekben interoperábilisan működni. Az elmúlt pár évig nem nagyon volt lehetőség ezen szempontok figyelembe vételére, mert a hiánygazdálkodás ezt nem tette lehetővé. Mindig azt voltunk kénytelenek fejleszteni, amire jutott egy kis pénzügyi erőforrás. A 2010-es évektől kezdődően fokozatosan, ha megfogalmazódott egy adott katonai képességigény, már nagy biztonsággal azt is be lehetett kalkulálni, hogy az eszközöket nemcsak megvásárolni, hanem üzemeltetni is kell, és nagy bizonyossággal előre tudjuk tervezni a működtetési és fenntartási költségeket. Ezt a Zrínyi Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programban már részletesen, több évre történő előrelátással, gondosan leterveztük. Az előrelátás gyakorlatilag tíz-tizenöt évre előre biztosítja a megfogalmazott elv alkalmazását. Amikor az adott eszköz eléri életciklusa felét, akkor lépni kell, és a prognosztizált erőforrások függvényében meg kell vizsgálni, mi a megoldás: az életciklus meghosszabbítása, vagy más technikai eszközzel történő kiváltása. A Gripenek e téren már nagyon jó tapasztalatokkal szolgálhattak, és ezeket felhasználva tervezzük az életciklus-menedzsment területén megvalósuló feladatainkat. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne életciklusban tervezzünk. Ez nemcsak a technikai eszközökre, hanem a képességek életciklusára is vonatkozik, nyilván egy más dimenziót jelentve.

Milyen szakmai előkészítő folyamatok előzik meg a döntéseket, és milyen szempontok biztosítják, hogy az eszközök egységes rendszert alkossanak?

A Magyar Honvédség tervező szervei a programban – a honvédelmi fejlesztések mellett – megtervezték a haderőfejlesztéséhez szükséges képességek főbb sarokpontjait, kialakításának ütemeit, szervezeti igényét, haditechnikai eszközigényét és a beszerzésük idejét, valamint az ezekhez kapcsolódó erőforrás forrásszükségletet. A program haderőfejlesztési fejezetét katonai szakmai szempontok figyelembevételével tervezőcsoportok hajtották végre. A tervezés során az elmúlt negyven év technikai „örökségét” kellett felmérni és átgondolni úgy, hogy a haderőt a következő évtizedek során modern, a mindenkori igényeknek megfelelő eszközökkel lássuk el. Szintén cél volt az orosz technikai függőség megszüntetése, és lehetőség szerint az európai védelmi ipari integráció megerősítése. A NATO-követelményeknek és előírásoknak való megfelelés garantálja, hogy a beszerzett haditechnikai eszközök, valamint a kiképzett személyi állomány képes lesz a szövetség keretein belüli katonai feladatok végrehajtására. Mivel minden egyes eszköz többszörösen összetett, bonyolult harcrendszernek tekinthető, ezért a háttérben dolgozó nagyszámú szakértői csoport együttműködésében történt a felmerülő feladatok kezelése. A tervezés során külön kihívást jelent, hogy ezek a harcrendszerek olyan modern technikai színvonalat képviselnek, amelynek ismerete jelenleg szinte kizárólag a gyártóra korlátozódik. Első lépésben a modern hadiipari gyártás minden területére kiterjedő ismeretanyagra kell szert tenni.

Miként kell ezt elképzelni a gyakorlatban?

A komplex előkészítés során a gyártók a fejlesztésbe is bevonták a szakértői csoportokat, hogy az új eszközök maximálisan megfeleljenek a Magyar Honvédség által támasztott hadműveleti követelményeknek. Lépésről-lépésre tisztázni kellett az üzembe helyezéstől kezdődően a használatba vételig minden mozzanatot, amihez mind az alkalmazói, mind pedig a gyártói oldalról meg kellett ismerni, vagy előre tervezni a szükséges igényeket, megvalósíthatósági lehetőségeket. Például egy új harckocsi súlya bizonyos esetekben akár a 70 tonnát is meghaladhatja, így erre való tekintettel kell kialakítani, megszervezni a műhelyek infrastruktúráját, az eszközök szállítását és a részegységek mozgatását. A fentieknek megfelelően kihívásként jelentkezik az új technikai eszközök üzemeltetéséhez elengedhetetlen teljes szemléletváltás, továbbá a technikai eszközök üzemeltetése érdekében egy olyan tudásbázis, kiképzettségi szint elérése. Így válik lehetővé a további szereplők kiképzése, felkészítése.

A látványos eszközök mellett kicsit kevesebb szó esik az egyéni felszerelésről, pedig ezen a téren is folyik a megújulás.

Az egyéni felszerelések beszerzése terén a honvédelmi programok közül kiemelendő a Digitális Katona Program, amely a honvédek egyéni felszerelésének átfogó modernizálását célozza. Kiemelkedően fontos eleme, hogy ahol kivitelezhető, ott a rendszerelemek kutatás-fejlesztése és gyártása a hazai védelmi ipar bevonásával valósuljon meg. A program első szakaszában rendszeresítettük az új, 2015M egyéni, a mai kor kihívásainak megfelelő gyakorlóruházatot és védőfelszereléseket, illetve a cseh licensz alapján hazánkban gyártott gyalogsági kézi lőfegyvereket. A program második szakaszában az elsődleges fejlesztés az egyéni, személyes digitális és kommunikációs rendszer kialakítása, amely szenzorok, megjelenítők, rádiók és egyéb elektronikus eszközök harci ruházatba integrálását jelenti. A vezetési képességet biztosító szoftverfejlesztés pedig a HUNTACCIS rendszerhez illesztve, annak elemeként, multiplatform – androidos és windowsos – megoldásként valósul meg. Ennek célja a személyes digitális kommunikációs képesség megvalósítása, korszerű digitális rádióval, hang- és adatátvitellel. E fejlesztések eredményei 2023-tól jelennek meg a katonáinknál. A modern hadviselés, valamint a harcászati alegységek kiterjesztett igényeinek megfelelően ez az egységes rendszer az egyes katonák szintjén is biztosítani fogja a megfelelő ruházati felszerelést és fizikai védelmet, a kellő tűzerőt és pusztítóképességet, a hatékony mozgékonyságot, a nagy sávszélességű, hálózatba integrált adatkapcsolatot, az éjszakai harc képességét, és nem utolsósorban azt a moduláris jelleget, amely elengedhetetlen a küldetésorientált felszerelés kialakításának érdekében.

Többek között Tatán és Győrben is jelentős infrastrukturális fejlesztések történnek az új technikák érkezése miatt. Ezeken túlmenően milyen tervekkel, elképzelésekkel rendelkeznek a laktanyák felújítását illetően?

Az új technikai eszközök érkezése miatt Tatán és Győrben végrehajtandó jelentős infrastrukturális fejlesztéseken túlmenően 2020 szeptemberében megkezdtük valamennyi helyőrség, laktanya és objektum infrastrukturális felmérését. Erre a feladatra külön munkacsoportot hoztunk létre, amely negyven helyőrség ötvenegy objektumát szemrevételezte, az érintett katonai szervezetek parancsnokainak bevonása mellett. A felmérés folyamán nemcsak a különböző technikai eszközök és anyagok beáramlását vettük figyelembe, hanem a személyi állomány növekedéséből adódó igényeket is. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azon infrastrukturális fejlesztéseket sem, amelyek a mi objektumainkban történnek, de valamilyen két- vagy többoldalú egyezmény alapján. Jó példa ezekre Pápa, Kecskemét, Tata vagy Várpalota. Több olyan laktanyánk van, ahol egy időben, párhuzamosan több fajta forrásból megvalósuló infrastrukturális fejlesztések indultak el. Ezen fejlesztések összehangolása, egymáshoz kapcsolása és szinkronizálása kiemelt feladat. A munkacsoport megvalósítási ütemtervet és nagybani költségszámvetést készít a 2030-ig terjedő időszakra. Ezek az ismert haderőfejlesztési programok megvalósulása, valamint a rendelkezésre álló költségvetési lehetőségek függvényében priorizálhatók, reálisan finanszírozhatók és a gyakorlatban végrehajthatók lesznek.

Említette a szövetségi kontextust. Milyen visszhangja van a fejlesztéseknek a NATO-partnerek körében?

Ki szeretném emelni képességfejlesztési erőfeszítéseink nemzetközi viszonylatban történő meglehetősen pozitív megítélését. Transzparensek vagyunk a NATO irányában, a szövetség ismeri a tervezési metodikánkat, és nagyra értékeli azt, hiszen fejlesztési elképzeléseink egybeesnek a NATO céljaival. Csak egy példa ezzel kapcsolatban: az utóbbi években a gyökeresen megváltozott nemzetközi biztonsági környezet miatt a szövetség ismét nehéz páncélos képességek kialakítását tűzte ki képességfejlesztési iránynak. Az elmúlt évtizedekben többnyire az enyhülés volt jellemző a nemzetközi politikai viszonyokban, béke volt, és inkább a missziós, expedíciós műveletek és feladatok felé tolódott a hangsúly. Tehát a békefenntartó jellegű tevékenység vált mértékadóvá. Ennek megfelelően mindenki gumikerekes járműveket szerzett be, hiszen így a láncos eszközökkel nem kellett „felszántani” a fél Balkánt és más térségeket sem. Ez azonban az ukrán és a krími válság hatására gyökeresen megváltozott. A jelenlegi tendenciával összhangban alakítjuk ki a Magyar Honvédség nehézlövész képességeit, ami a szövetség elismerését is kiváltja. Ugyanígy magas szövetségi prioritással bír például a légtérvédelem fejlesztése is, ahol gyakorlatilag nem változott az elvárás, ugyanis a szövetségi és nemzeti légtér ellenőrzését, védelmét folyamatosan, minden időpillanatban biztosítani kell. Légvédelmünk fejlesztése nagymértékben hozzájárul a NATO integrált légtérvédelme biztosításához, ezért erős támogatást élvezünk ezen a téren is a szövetség részéről. Összességében a NATO éppen azokat a képességfejlesztéseket kérte Magyarországtól, amelyekre mi is fókuszáltunk. Ez egy olyan nagy történelmi együttállás, ami ékesen bizonyítja a honvédség által kitűzött irányok helyességét, kivívva ezzel a szövetség elismerését. És valóban rendkívül felemelő és magasztos érzés, amikor az új, 21. századi technológiát képviselő járművek odagördülnek az alakulatokhoz, a katonák pedig lelkesen birtokba veszik őket. Így készülünk arra, hogy a szövetség ellenőrei a teljes műveleti képességeink elérése előtt megmérjék a valós képességeinket, és azt mondhassuk nekik: tessék, íme, az új technikai eszközökkel felszerelt alegység, vagy egység, benne az új gondolkodásmód mentén felkészített katonákkal, a megfelelő logisztikai támogatással, amely készen áll nemzeti és szövetségi feladataink végrehajtására. Ezért dolgozunk mi a Magyar Honvédségben, és ezt várja tőlünk el a nemzet, illetve a szövetség egyaránt!