Nem küzdhetnek egymás ellen a világbajnok testvérek

Szöveg: Szűcs László | 2009. április 28. 15:27

Három testvér, három dan, három világbajnoki cím. Egy mondatban röviden így lehetne jellemezni a Tar testvéreket, akik az egyik legnépszerűbb harcművészeti ágban, a kempóban lettek a világ legjobbjai. Ketten, László és Tamás a Magyar Honvédségnél szolgálnak, bátyjuk, József egy másik „hivatásos” szervezetnél dolgozik.

Tar László százados az MH Műveleti Központ Békeműveleti Osztályának afganisztáni iránytisztje. 2001-ben kezdte hivatásos katonai pályafutását az azóta már megszűnt egri MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő-zászlóaljnál, mint mélységi felderítő szakaszparancsnok. Első külszolgálatát 2004-ben teljesítette, Bosznia-Hercegovinában, a szövetséges katonai hírszerző zászlóaljnál, felderítőként szolgált fél évig. Hazaérkezése után, 2005-ben az Amerikai Egyesült Államokban elvégezte az alap felderítő tiszti tanfolyamot, majd 2006-ban hét hónapot Afganisztánban szolgált, a tartományi újjáépítési csoport (PRT) első váltásának felderítő részlegvezető-helyettese volt.

A 30 éves fiatalember 2007-ben, az egri laktanya bezárása után került az MH Műveleti Központba, ahol az Afganisztánban szerzett tapasztalatait kamatoztathatja, hiszen feladata a magyar PRT-vel és az OMLT-vel (műveleti tanácsadó és összekötő csoport) kapcsolatos teendők ellátása.

A fiatal tiszt öccse, a 25 éves Tamás, őrmesteri rendfokozatban, pillanatnyilag a szentendrei MH Központi Kiképző Bázis katonai testnevelés és közelharc módszertani részlegének kiképző tiszthelyettese. 2002-ben öltözött be szerződéses katonának, akkor még az egri felderítő zászlóaljnál szolgált, testvérével együtt. 2007-ben iskolázták be a tiszthelyettes iskolába, annak elvégzése tiszthelyettesként szolgált a felderítő zászlóaljnál, majd onnan Szentendrére, az újonnan létrehozott módszertani részleg állományába került.

A testvérek közül László ismerkedett meg korábban a harcművészetekkel. Mint elmondja: 1993-ban – még amikor Egerben, a Lenkey János Honvéd Kollégium növendéke volt – egyszer lelátogatott a testnevelés tanár, Zöllei Zoltán (ma már nyugállományú alezredes) vezette ju-jitsu edzésre. Ahogy mondani szokás: ebből a látogatásból egy életre szóló szerelem lett. Aztán amikor 1996-ban a katonai főiskolára került és a fővárosban költözött, stílust váltott, s abba a kempo edzőterembe kezdett el járni, amelyet az a Papp Valér vezetett, aki ma a Magyar Zen Bu Kan Kempo Szövetség elnöke, és négy danos mester.

Néhány hónappal később bátyját, Józsefet és öccsét, Tamást is magával vitte az edzőterembe, s a három Tar testvér ezután már együtt gyakorolt. Mégpedig akkora sikerrel, hogy rövid időn belül mindannyian világbajnokok, valamint többszörös magyar bajnokok lettek.

Egészen pontosan mi is az a kempo? – teszem fel a kérdést Tar századosnak. Mint megtudom: Japánból eredő komplex harcművészeti ág, amelyben ütéssel, rúgással, dobással és földharccal egyaránt találkozhatunk. Emellett a küzdelem is nagy hangsúlyt kap a kempóban, éppen ezért szeretik hazánkban is oly sokan. A Magyarországi Zen Bu Kan Kempo Szövetség taglétszáma pedig meghaladja a háromezret.

Az elmúlt tizenhárom évben a Tar testvérek komoly harcosokká fejlődtek. László egy danos, fekete öves mester, s Tamás is oktatói szinten űzi ezt a küzdősportot. Mint mondja: jelenleg barna öves és még néhány vizsgája hátravan a dan fokozat megszerzéséig. József még nagyobb sikereket ért el, ő mér kétdanos mester, ugyancsak világbajnok, emellett pedig az MMA (Mixed Martial Arts), vagyis a vegyes harcművészet többszörös bajnoka. A két katona jelenleg éppen abba az edzőterembe jár, amelyiket bátyjuk üzemeltet a fővárosban. A közös sportolásnak mindössze egy hátrányát érzik: a küzdősport szabályzata kiköti, hogy a testvérek bár edzhetnek, de nem küzdhetnek egymással, elkerülendő a „családon belüli" súlyos sérüléseket. Ennek a szabálynak egyébként leginkább feleségeik örülnek a legjobban, hiszen így egyik „fiút" sem kell félteni a sérüléstől…

László és Tamás a kempo mellett a katonai közelharcban is jártas. Mint mondják, a katonai közelharcban komplex szemléletre van szükség, éppen ezért ez a „sport" egyesíti az egyes harcművészeti ágak leghatékonyabb és legjobban elsajátítható technikáit. Ahogy Tamás fogalmaz: „a katonai közelharc nyitott és nyílt rendszer, befogadja azokat a technikákat, amelyek a katonák egy esetleges éles bevetés során, saját életük megvédése érdekében a leginkább alkalmazni tudnak".

S mivel a testvérek egyike sem szakadt el teljesen az egri gyökerektől, nincs abban semmi meglepő, hogy az azóta Debrecenbe költözött, és az MH 5. Bocskai István Lövészdandár alárendeltségében került Bornemissza Gergely felderítő zászlóaljnál is rendszeres vendégek. A kiképzési foglalkozásokon, meghívott oktatóként elsősorban katonai közelharc fortélyait tanítják a „zöldbarettes" katonáknak.

A legutóbb, április első felében jártak a dandárnál, amikor az alakulat által szervezett Vasakarat 2009 elnevezésű táborban oktatóként működtek közre, s ahol a Bornemissza zászlóalj felderítő katonái a puszta kezes katonai közelharc technikákat igyekeztek elsajátítani.

– A tavaly és idén is megrendezett Vasakarat tábort egy nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hiszen küzdelemorientált volt, s így a katonák ráérezhettek annak az ízére, hogy milyen érzés egymás ellen harcolni. Így nemcsak az úgynevezett bázistechnikákat, vagyis az adott szituációkra begyakorolt önvédelmi technikákat, hanem a valódi „harcot" is gyakorolhatták – mondja László, akitől megtudom azt is, hogy testvérével természetesen jövőre is ott lesznek a Vasakarat táboron. Sőt a tervek szerint 2010-ben már olyan kiképzés is lesz, amely nemcsak a pusztakezes, hanem a fegyveres katonai közelharc technikákat is megismerteti az érdeklődőkkel.

A két testvér egyébként már gőzerővel készül a május közepén megrendezendő országos kempo bajnokságra. Mint megtudom: mindketten szeretnének bekerülni a válogatott keretbe, hogy egy újabb világbajnokságra is ki tudjanak jutni. Emellett – mint minden évben – idén is megrendezik a katonai közelharc és kézitusa országos bajnokságot, amelyen ugyancsak indulni szeretnének.