Norfolki emberünk visszatért
Szöveg: Kecskeméti József | 2008. június 4. 14:05Az Ünnepi Könyvhéttel szinte egy időben jelent meg Hautzinger Gyula a Norfolki emberünk című könyve. A kötet szerzője most tíz év után tért vissza a könyv címéül szolgáló bázisra, ahol 1998-ban elsőként a NATO Atlanti Főparancsnokságán összekötő tisztként szolgált három évet. Akkor, amikor Magyarország még igyekezett a NATO-ba.
Kis lépés az embernek, de hatalmas az emberiségnek. Ezzel az örökbecsű mondattal lehet közrefogni azt a tíz évet, ami eltelt azóta, hogy Hautzinger Gyula 1998-ban elsőként jutott el Norfolkba, a NATO Atlanti Főparancsnokságára, az akkor még csak a szövetségbe igyekvő Magyarország összekötőtisztjeként szolgált bő három évet. Nem lehetett egyszerű a Varsói szövetségből egy más típusú katonai tömbbe tartó állam katonájaként beilleszkedni egy más katonai és társadalmi kultúrával rendelkező országba. Hogy az ezredesnek, és Magyarországnak sikerült, jól jelzi, hogy a szövetség tagjaként kijutott az iraki béketeremtő misszióba logisztikai főnökként.
A Norfolki emberünk című könyv arról a három évről számo
Adódik a kérdés, hogy az elmúlt tíz év alatt mi változott?
Hautzinger Gyula szerint nincs nagy változás. Igaz szeptember 11-e réme rányomja bélyegét a mindennapokra. Az is érdekes lehet, hogy egy Irakot megjárt főtiszt miként vélekedik arról, mi lesz az amerikai választások után. Az ezredes szerint bár mind a két demokrata jelölt azt mondta kampányában, hogy győzelme esetén azonnal kivonná a csapatokat az országból, kérdéses, hogy ezt miként lehetne megtenni. Mindennapi benyomásai szerint ugyanis a hétköznapokban nincs az az elementáris erejű tiltakozás a küldetés ellen, mint ahogy az hírlik. Ráadásul a sokat tapasztalt tiszt szerint komoly presztízsveszteséggel is járna egy ilyen döntés. Bár az is igaz – fűzte hozzá -, hogy a republikánus McCain szenátornak is változtatnia kell Bush külpolitikáján, bármennyire is azt mondja most, hogy akár 100 évig is ott marad az amerikai hadsereg.
