„Õrangyalok” szolgálatban

Az MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) konvoja Mazar-e Sherifből a táborba, Camp Pannonia felé tartott, amikor félúton történt egy incidens. A tragédiától csak az éppen arra tartó gépjármű vezetője, Kun Sándor szakaszvezető lélekjelenléte mentette meg a résztvevőket.

„… Az út bal oldalán láttam egy családot, amint sétáltak az út mentén. Hirtelen a kislány kitépte a kezét az édesanyja kezéből és egyenesen, mindenféle tájékozódás nélkül át akart rohanni az út másik oldalára. Rögtön beletapostam a fékbe, de a négy tonnás járművet már nem tudtam volna megállítani, ezért jobbra rántottam a kormányt. Az út mentén egy mély árok volt, amit még időben felfedeztem, és vissza tudtam kormányozni az autót az útra, miközben a jármű hátulja erősen kisodródott. Nem mentünk gyorsan, mert nagy volt a forgalom, talán ez is segített némiképp.…" – mondta Kun Sándor szakaszvezető.

A mögötte haladó gépjármű vezetője így észlelte a történteket: „Láttam, ahogy a kislány kiszalad az útra, az előttem lévő jármű fékez, és jobbra kitérő manővert hajt végre, ezzel egy időben a kislány elcsúszott az úton és a földre került. Nagyon közel volt az autóhoz, egyből a legrosszabbra gondoltam…" – emlékezett vissza a történtekre Saláta János főtörzsőrmester.

A konvoj természetesen megállt, hogy tisztázzák a történteket és segítsen a szerencsétlenül járt kisgyermeknek. Mint az kiderült, a szerencse valóban a kb. 4 éves kislány mellett állt ez úttal, hiszen ahogyan apró lábain – féktávolságon belül az úttestre lépve – szaladt az út túloldalán lévő nagyobb fiú testvéréhez megbotlott, és így a földön fekvő kis testet az éber sofőr ki tudta kerülni. Szerencsére komolyabb sérülés nem történt, mindössze a jobb kezén lévő karkötők törtek össze, amelynek egy nagyobb darabja mélyen a bőre alá fúródott. A család nehezen volt meggyőzhető arról, hogy a kislánynak orvosi kezelésre van szüksége a komolyabb fertőzés elkerülése érdekében.

A helyszínen lévő parancsnoknak, Simon Attila ezredesnek csak hosszas rábeszélés után sikerült rávenni az édesapát, hogy kórházba vigyék a sérült gyermekét. A kislányt és édesapját a konvoj szállította a Pol-e Khomriban lévő tartományi kórházba kivizsgálásra, majd a megfelelő orvosi ellátás után, látva, hogy az apánál nincs pénz, a parancsnok a felírt gyógyszert megvásárolta, majd vissza is szállították őket a lakóhelyükre. A család és a környékbeliek hálájukat és köszönetüket fejezték ki a segítségért. Az édesapa a búcsúzáskor elmondta: "…soha nem láttunk még ilyen jó embereket, és külön köszönöm, hogy a sofőr megmentette a lányom életét."

A gépjárművezetőt helytállásáért az MH PRT parancsnoka dicséretben és tárgyjutalomban részesítette.