Összehangolt mentés a föld alatt

A Pál-völgyi-barlangrendszer a maga több mint harminchárom kilométeres hosszával hazánk leghosszabb barlangrendszere, emellett a legmélyebb barlang címet is kiérdemelte, mivel a barlangon belül megközelítőleg nyolcvan méter a szintkülönbség.

A gyakorlaton ötvennégy barlangi mentő vett részt, akik között orvosok és önkéntesek egyaránt azt gyakorolták, hogyan lehet minél hatékonyabban és a körülményekhez képest a leggyorsabban kimenteni egy sérültet.

„Most összesen a barlangban ötvennégy fő van, és az első állomáson – az úgynevezett tűzoltó ágban – történik egy függőleges szállításnak, és a függőleges szállítás tetején vízszintes szállításba való átfordításnak a gyakorlása. Ez azt jelenti, hogy van egy kéményszerű járatszakasz, egy úgynevezett kürtő, ami mintegy négy emelet szintkülönbséget köt össze. Normál esetben a járat mind a két irányban szabadon mászható, viszont egy sérült embert, hogyha hordágyba kell vinni, akkor ezen a függőleges részen kötélen kell felhúzni. Mindent emberi erővel működtetünk, tehát nem alkalmazunk semmilyen motoros eszközt, motoros csörlőt, vagy bármi ilyesmit” – mondta a gyakorlatot összefoglalva Hegedűs András, a mentőszolgálat oktatási és módszertani vezetője. Hozzátette, a gyakorlatot nagyban megnehezíti, hogy a barlangok járatai nagyon szűkek, ezért a felhúzáskor több ember figyeli a hordágyban fekvő sérültet, mivel ilyen környezetben könnyen lehet további sérüléseket szerezni. Természetesen a mentés addig el sem kezdődhet, amíg a biztonsági kötélrendszer nincs kiépítve, ugyanis a mentők és a sérült biztosítása elsődleges.

A felhúzás és az eresztés mellett az elsősegélynyújtás is része a gyakorlatnak, amelyet a barlang egy tágasabb részén, az úgynevezett „színházteremben” hajtanak végre.

„A színházterem három alhelyszínből áll: az első alhelyszínen újraélesztést, illetve lélegeztetést gyakorolnak. A második helyszínen egy általános sérült vizsgálatot tartanak, úgynevezett ABCDE vizsgálatot, ami bármilyen páciensre alkalmazható. Ezzel az eljárással a beteg azon paraméterei összegyűjthetők, amikből aztán viszonylag könnyen egy olyan képet kaphatunk, amiből kiderül, hogy mi a legfontosabb teendőnk, amit meg kell tenni az elsősegélynyújtás során. A harmadik helyszínen pedig különböző rögzítőeszközök gyakorlása zajlik” – hangsúlyozta Hegedűs András.

A Magyar Barlangi Mentőszolgálat jelenleg száznegyvenegy tagot számlál, akik önkéntesként vesznek részt a barlangban vagy földfelszínen, rendszerint sziklafalakon és hasadékokban történő mentésekben. Tagjait az ország legjobb barlangászaiként tartják számon, hazai viszonylatban minden barlangot jól ismernek, ezért a riasztás beérkezésétől számítva ők tudnak a leghamarabb reagálni.

Az önkéntes szolgálat azt jelenti, hogy a tagok semmilyen anyagi juttatást nem kapnak szolgálatukért, a szervezet is kis költségvetéssel működik. Ezért kértek segítséget a törökországi mentőakcióhoz a Honvédelmi Minisztériumtól. A Magyar Honvédség Airbus A319-es szállító repülőgépével az első mentőcsapat sikeresen kiutazott, majd az egyhetes mentőakció végén a teljes mentőcsapat – felszerelésükkel – szintén a honvédség segítségével érkezett haza Törökországból.