Öt atomhatalom – és a többi negyvenhárom

Az atomfegyver Hirosima és Nagaszaki elleni bevetése még gyorsabb cselekvésre ösztönözte a II. világháború egykor szövetséges feleit. A legintenzívebben a Szovjetunió dolgozott egy ütőképes atombomba kifejlesztésén. Nem csoda, hogy egyes történetírók a hidegháború kezdetét is innen számolják, annak ellenére, hogy Winston Churchill először az 1946. március 5-én elmondott fultoni beszédében használta először a vasfüggöny kifejezést.

Zárt városok, nyílt titkok

Jól jelzi, hogy igazak lehetnek azok a történészi feltételezések, hogy a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák nem annyira a II. világháború gyors befejezését szolgálták, hanem a szovjet expanziós törekvéseknek akartak gátat vetni, hogy alig négy évvel az első sikeres amerikai atomrobbantás után a szovjetunióban is sikeres kísérletet hajtottak végre. 1949. augusztus 29-én robbantották fel az első töltetet, melyet hivatalosan szeptember 25-én jelentettek
be. Ezt követően néhány évvel, 1953. augusztus 12-én pedig hidrogénbombával hajtottak végre sikeres kísérletet. Az első robbantást követő negyven évben pedig újabb 456 kísérletet hajtottak végre. A robbantások közül 116 történt a föld felszínén, illetve a levegőben. A hadvezetés mindezeket a próbálkozásokat az úgynevezett zárt városokban folytatta le.

A Szovjetunióban összesen 45 ilyen létezett, melyek közül 25 volt város. Akadt közöttük olyan, melyet 1990-ig egyetlen térkép sem tartalmazott. Ilyen volt egyebek mellett Cseljabinszk40. a titkolózás olyannyira jól sikerült, hogy a nem létező városnak 110 ezer lakosa volt. A szovjet Atomenergetikai Minisztériumnak e mellett még kilenc ilyen zárt városa volt. A Szovjetunió széthullása után a fegyvereket és a készleteket is az utódállamok örökölték. Ezeken a területeken becslések szerint a közelmúltban is 700-800 tonna magasan dúsított uránium, illetve 150-200 tonna plutónium található. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adatai szerint egy atombomba előállításához elegendő 25 kilogramm uránium, illetve 8 kilogramm plutónium. A világon egyébként 43 ország rendelkezik magasan dúsított katonai urániummal.

Öttel több, mint amennyi kéne

Nem csak a szövetségesből lett ellenség kísérletezett azonban nukleáris fegyverekkel. Az első brit atombombát 1952. augusztus elsején robbantották fel, Északnyugat-Ausztrália közelében. Ezt követte 1957. májusában az első hidrogénbomba felrobbantása, melyet a Csendes-óceán egy atollján próbáltak ki. A franciák sem akartak lemaradni. Õk a saját atombombájukat 1960. elején próbálták ki a Szaharában. Az első francia hidrogénbomba pedig 1968. augusztusában robban fel. 1945. és 1996. között az egykori szövetségesek mintegy 2000 esetben hajtottak végre atomrobbantásokat, különböző helyszíneken. Ezek közül 1030-at „vállalt magára" az USA, a Szovjetunió és Oroszország pedig 715 esetben kísérletezett. A franciák és az angolok szerényebbek voltak: előbbi állam 210, míg az utóbbi 45 kísérleti atomrobbantást hajtott végre.

A világ többi része sem akart lemaradni. Kína 1964-ben robbantotta fel első atomtöltetét, majd 1967-ben az első hidrogénbombáját. Ezzel ötre nőtt a köztudottan atomhatalomnak tartott országok listája. Ezt később, 1960-as évek végén az atomsorompó-egyezmény tárgyalásakor egy svéd diplomata, Alva Myrdal úgy jellemezte: “öt atomhatalom, ez öttel több, mint amennyire szükség lenne". Pedig az öt állam inkább csak a kezdet volt, semmint a vég. India 1974-ben hajtotta végre első kísérleti atomrobbantását, majd 1998-ban még két alkalommal robbantott a föld felszíne alatt. Ezt Pakisztán sem hagyhatta szó nélkül: még abban az évben két sikeres kísérletet hajtott végre. Előbbi államnak 70, míg utóbbinak 10 atomtöltete lehet. Izrael pedig a becslések szerint 100-200 robbanótöltettel rendelkezik, bár ezt sosem ismerte be. A fenti államok mellett azonban vannak úgynevezett küszöbországok is.

Jók és rosszak

Ezek körébe azok az államok tartoznak, melyek képesek lennének atomfegyver előállítására. Közöttük akadnak olyanok, melyek jó útra tértek. Egyebek mellett ide sorolják Argentínát is, mely állam Dél-Amerikában először alakított 1950-ben atomenergia bizottságot, s Madero tengernagy a testület elnöke 1983-ban jelentette be, hogy az ország képes az önálló urándúsításra. S bár egy 1950-es évekbeli csalás miatt a hírt érdemes volt akkor is fenntartással kezelni, ha igaz, akkor Argentína a negyedik olyan állam, mely képes ezt a műveletet megoldani. A Dél-Afrikai Köztársaság is képes lenne atomfegyver előállítani, ráadásul az ország önálló módszert fejlesztett ki az urándúsításra, ám ők is lemondtak róla. Szintén jó útra tért Brazília. Vannak azonban olyan küszöbországok, melyek a gonosz birodalmához tartoznak. Nagy bizonytalanság övezi például az észak-koreai atomprogramot.

Az országban már 1947-ben el kezdtek kitermelni urán- és tóriumtartalmú kristályokat. Szovjet és kínai segítséggel pedig szakembereket kezdtek el képezni. Csak Dubna városában 30 szakembert képeztek ki a szovjetek, a kínaik által okítottak számáról még ennyi adat sem lelhető fel. A világ elől jóformán elzárt országban 1980-ban kezdtek hozzá atomreaktorok építéséhez, ám erről amerikai nyomásra 1994-ben lemondtak. 2002-ben vádolta meg az USA Észak-Koreát azzal, hogy felrúgta az atomsorompó-egyezményt azzal, hogy uránt dúsított. Ezt a KNDK tagadta, ám plutónium-programját beismerte. Becslések szerint 6-8 bombára elegendő plutóniumot állított elő az ország. 2006-ban kísérleti atomrobbantást hajtott végre a KNDK, ám annak hatóereje alig egy kilotonna volt. Ezt követően hatoldalú tárgyalásokon megegyeztek az atomprogram felszámolásán, ám az ország a mai napig nem számolt el uránium és plutónium készleteivel.

Számos hír szerint Irán is atomfegyver kidolgozásán munkálkodik. Az államnak saját uránbányája van Shangandban, s számos urándúsító üzemet is létesítettek. Nantzanban például jóformán napról-napra több centrifuga létesül. Irán – német, majd orosz segítséggel – 1992-ben kezdett hozzá egy atomerőmű létesítéséhez, mely első blokkja idén indulhat be, míg a második indítását 2010-re teszik. A NAÜ adatai szerint országszerte mintegy 3000 urándúsító centrifuga működött Iránban 2007. végén. A szakemberek arra azonban nem tudtak kielégítő választ adni, hogy katonai célokra is fel akarják-e használni a dúsított uránt. A bizonytalanságot fokozza, hogy amerikai hírszerzők 2005-ben azt állították, hogy Irán aktív atomfegyver-programot folytat, majd 2007-ben úgy nyilatkoztak, hogy azt 2003-ban már leállították. Ez az értesülés ellentmond George Bush véleményének. Az izraeli titkosszolgálat szerint viszont Irán még ebben az évtizedben elkészülhet első atomfegyvereivel.