Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Pampa, heliport és fűnyírónak használt birkák

Szöveg: Szűcs László |  2008. május 26. 9:55

Szerencsések azok az alakulatok, amelyeknek helyőrségi lőtere szinte a laktanya szomszédságában található. Az egyik ilyen katonai szervezet a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár, hiszen az itt szolgáló katonáknak csak a szomszéd faluig, Szomódig kell elmenniük és máris megérkeztek a lőtérre.

Gyönyörű szép környezetben, a Gerecse déli nyúlványainak lankáin található a tatai alakulat szomódi, helyőrségi lőtere. Hatalmas területen, 213 hektáron terül el, és a központi lőtereket leszámítva ez a legnagyobb, ilyen célra használható honvédségi kiképzési objektum. A területet a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. süttői erdészete által kezelt erdő határolja. A honvédség azonban néhány évvel ezelőtt szerződést kötött az erdészettel, így ezt az erdőséget a katonák gyakran igénybe veszik. Erre megy például a rendszeresen megrendezett, 25 kilométeres dandár menetgyakorlat menetvonala, sőt hegyi és felderítési szakkiképzéseket is szoktak ezen a környéken szervezni.

– A környékbeli önkormányzatokkal történt megállapodás értelmében egy hónapban tizenöt napot használhatjuk a területet lőtérként – mondja Buda Lajos százados a tatai dandár logisztikai főnökségének beosztott tisztje, aki a lőtéri tevékenység megszervezéséért is felelős. Ugyanez a megállapodás azt is szabályozza, hogy csak hétfőn déltől, pénteken 12 óráig lehet lövészeteket szervezni a Szomód határában fekvő lőtéren. Az elmúlt évek statisztikai adataiból kiderül, hogy átlagosan 8-10 lövészeti nap van egy hónapban. Missziós felkészítések idején természetesen „teljes gőzzel" üzemelnek, ám más időszakokban ritkábban hangzik fel a „tüzelj!" szignál a lőtértorony hangszórójából.

– Van úgy, hogy három-négy alegység is lő egyszerre. Mindez a „spórolás" jegyében zajlik, hiszen ilyenkor csak egy biztonsági őrséget kell kiállítani – árulja el a százados, akitől megtudom azt is, hogy a biztonsági őrség nyolc ponton települ, s így – elméletileg – éles lövészetekkor „hermetikusan" lezárható a lőtér az idegenek elől. Természetesen vannak olyan napok, amikor nem a katonák, hanem például rendőrök, vagy büntetés-végrehajtási dolgozók kérik kölcsön a helyőrségi lőteret. Sőt előfordult már olyan eset is, hogy a katonai ügyészség, vagy éppen a térképészeti hivatal munkatársai hajtottak végre különféle lőfeladatokat a lőtéren.

– A szomódi kiképzési objektum hivatalos neve kombinált fegyvernemi lőtér – tudom meg Szöllősi Tamás főtörzsőrmestertől, a kiképzési bázis megbízott parancsnokától. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy a pisztolytól a 125 milliméteres harckocsi ágyúig mindenféle fegyverrel lehet rajta lőgyakorlatokat végrehajtani; vagyis szinte valamennyi, a tatai dandárnál rendszeresített fegyverrel. A sorból csak a páncéltörő rakéták, valamint a D-20-as típusú, vontatott ágyútarackok lógnak ki. Ezekkel az eszközökkel azért tilos tüzelni Szomódon, mert a domborzat és a közelben lévő települések (Dunaszentmiklós, Baj, Agostyán) miatt nem lehet a megfelelő biztonsági zónát kialakítani. RPG páncéltörő rakétával, valamint 82 milliméteres aknavetővel azonban lehet lőni a lőtéren. Sőt a különféle kézigránát-dobó gyakorlatok is bármiféle korlátozás nélkül végrehajthatók.

A szomódi bázis azért is egyedülálló az országban, mert területén 15 métertől 1800 méterig lehet elhelyezni különféle célcsoportokat. Szöllősi főtörzsőrmestertől megtudom: egyszerre 130 gyalogsági és 40 úgynevezett nagy, tehát különféle szembe, vagy oldalt mozgó, harci eszközt imitáló célfelület mozgatását képes elvégezni a lőtéren kiépített számítógépes rendszer. Emellett természetesen szúrt (vagyis nem bukó) célok is elhelyezhetők a célterületen, Ezek száma nincsen korlátozva.

A lőtér területén található még egy ezer méteres akadálypálya, valamint egy speciális gép-, és harcjármű vezetési pálya is. Sajnos azonban pillanatnyilag egyiket sem lehet használni. Bár a 2004-ben átadott akadálypálya időközben feltárt biztonságtechnikai hiányosságait megszüntették, jelenleg még a használatbavételi engedélyre várnak. A hegyi vezetés és a különböző veszélyes szituációk gyakorlására alkalmas vezetési pálya pedig azért nem használható, mivel egyes akadályelemei balesetveszélyes állapotban vannak. Természetesen a dandárnál tervezik, hogy ezeket az elemeket felújítják, s kiképzési célokra ismételten igénybe veszik a vezetési pályát. Sőt az elmúlt hetekben a lőtér időszakos karbantartását végző hódmezővásárhelyi művelettámogató műszaki zászlóalj katonái a legégetőbb teendőket már meg is csinálták. Persze erre a munkára csak akkor volt némi idejük, amikor éleslövészet miatt nem dolgozhattak a lőtéren. Elsődleges feladatként ugyanis a lőtér megindulási terepszakaszán, négy darab kifutóján és szervízútján kellett az előírt karbantartási tennivalókat elvégezniük a szomódi kitelepülésük során.

A lőtér mellett a dandár három helyőrségi gyakorlóterének üzemeltetése is a helyőrség-támogató alegység kiképzési bázisának feladata – tudom meg Buda századostól. Az úgynevezett A-gyakorlótér mindössze öt hektár területű, régebben megindulási körletként használták. Ma azonban már csak ritkán szerveznek ide kiképzési foglalkozásokat. Nem úgy a B-gyakorlótérre, amely a laktanyához a legközelebb esik, s egyben a legnagyobb is 210 hektáros területével. Ezt a területet egyszerűen csak „pampának", vagy „szomódi gyakorlótérnek" szokták hívni a tatai katonák, mivel a honvédség által használt körzetet csak egy vékony földút választja el a falu szélén található pincesortól. Ez a gyakorlótér egyébként mindenféle harcászati feladatra, támadó és védelmi manőver gyakorlására egyaránt használható. Buda százados szerint átlagosan havi 10-12 munkanapon használják kiképzésre a tatai alegységek katonái.

A B-gyakorlóteret és a lőteret összekötő hadiutat sajnos két-három évig nem használhatták a katonák. Az út néhány méteres szakaszon ugyanis egy magánbirtokon megy át, s annak tulajdonosával, az út bérlésének feltételeiről nem sikerült megállapodnia a Magyar Honvédségnek. Szerencsére e probléma idén megoldódott, így a tatai alakulatnál rendszeresített lánctalpas technikai eszközök ismét „saját lábon" tudnak eljutni – a lakott települést nem érintve – a laktanyából a lőtérre.

Természetesen e hadiút folytatódik, s a lőtérről a tatai dandár harmadik, C-gyakorlótérnek nevezett kiképzési objektuma is elérhető. Ez a 122 hektáros terület Vértesszőlős és Baj között fekszik, s egykoron szovjet katonai gyakorlótér volt. Ma leginkább vezetési gyakorlatok alkalmával használják, a területen található vezetési pályát a közelmúltban újították fel. Természetesen itt is lehet különféle harcászati foglalkozásokat szervezni, de erre ritkán van példa.

A századossal és a főtörzsőrmesterrel beszélgetve két érdekesség derül még ki a helyőrségi gyakorló-, és lőterekkel kapcsolatban. Az egyik, hogy a B-gyakorlótér szélén, az országban egyedülálló módon, betonozott, hat állásos helikopter leszálló pálya is található. Ez az úgynevezett heliport, amit még az 1990-es évek közepén adtak át. Ugyancsak említést érdemel, hogy a „pampát" és a lőteret „bio" fűnyírók tartják karban. A laktanya ugyanis szerződést kötött néhány juhásszal, akik vállalták, hogy állataikat rendszeresen a kijelölt helyeken legeltetik. A birkák jelenléte már csak azért is előnyös a laktanyának, mert az állatok az allergén gyomnövényeket is lelegelik, letapossák. S így ezen területek kaszáltatására már nem kell külön költenie a dandárnak.

További képek:

Fotó: Tóth László és archív