Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Pilotka, csizmanadrág és gimnasztyorka

Szöveg: Szűcs László |  2008. október 27. 18:42

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) dísztermében mutatták be Baczoni Tamás őrnagy Magyar katonai egyenruhák 1945-1956 című könyvét. Az október 27-i bemutatón részt vett a kötet szerkesztője, dr. Tóth László is.

A közelmúltban megjelent kötet bemutatója korhű egyenruhát viselő hagyományőrzők bevonulásával kezdődött, majd dr. Markó György ezredes, a HIM tudományos főigazgató-helyettese méltatta a könyvet. Mint elmondta: az évszázados hagyományokat tükröző magyar katonai öltözködés szabályait bemutató könyv egy sorozat második része, amely egy igen változatos, ámde kevésbé ismert és kutatott, a szakirodalom által méltánytalanul hanyagolt időszak egyenruháit ismerteti az olvasókkal. Éppen ezért a kötet a maga műfajában úttörő, az első, monografikus igénnyel elkészült, viselettörténeti feldolgozás, amely méltó folytatása az 1926-1945 közötti időszakot tárgyalt első kötetnek.

1595881245
– Sokan a katonai egyenruhák őseinek a bányászruhát tekintik, amelyet eleinte főként Selmecbányán készítettek. Az öltözet több száz év alatt különböző változásokon ment keresztül, amíg elnyerte végleges formáját – mondta az intézmény főigazgató-helyettese, majd nagy vonalakban ismertette a magyar katonai egyenruha kialakulásának és változásának történetét. A történelmi áttekintés végén kiemelte: a második világháborút követően, az 1945-ben megalakult új, „demokratikus" honvédség eleinte kényszerűségből tovább hordta a régi egyenruhákat, ugyanis anyagi okok miatt másra nem volt lehetőség. Az új egyenruházati rendszer létrehozása azonban már ebben az évben megkezdődött, s ez részben a Horthy korszak repülőuniformis hagyományait és modernnek számító vonalait követte, részben pedig a politikai vezetés angolszász orientációját volt hivatott kifejezni. Ez az egyenruha szakított a hagyományokkal, a korábbiaknál korszerűbb és praktikusabb öltözék volt. Azonban nem vált hosszú életűvé, hiszen az 1949-ben bevezetett egyenruha már a szovjet mintához közelített.

– A politikai fordulatot külsőségekben is demonstrálni akarta a párt és a hadseregvezetés. Ennek megfelelően az 1951-ben rendszerbe állított egyenruha már teljes mértékben eltért a magyar katonai hagyományoktól, a szovjet egyenruházati rendszert képviselte – emelte ki dr. Markó György ezredes, majd arról beszélt, hogy a legénység vászonból készült pilotkát, gimnasztyorkát, csizmanadrágot és vászonszárú csizmát viselt. A tisztek pedig „Sztálin-zubbonyt", vagyis alsó zsebek nélküli, két bevágott mellzsebbel ellátott kabátot kaptak, s rendfokozati jelzéseiket is le kellett cserélniük az új, ötszögletű, széles, szovjet váll-lapokra.

A főigazgató-helyettes hangsúlyozta: a kötet szerzője számára nagy segítséget nyújtott a HIM egyedülálló gyűjteménye, amely harmincezer egyedi darabjával Magyarország egyik legnagyobb viseleti-egyenruházati muzeális gyűjteménye. Amely tartalmazza a különböző típusú katonai fejfedőket, felsőruházatot, nadrág-, és köpenyféleségeket, lábbeliket, öltözet-kiegészítő viseleti kellékeket, vagyis öveket, kendőket, sarkantyúkat, lábszártekercseket. Mindemellett pedig a gyűjtemény részei a különböző öltözetminősítő kellékek, szakmai jelvények, rendfokozati jelzések, karszalagok, bojtok, gombok, pántok is.

– A kötet iránt érdeklődők számos új, eddig nem ismert információra lelnek e műben, valamint eloszlik több máig élő kétely és tévhit is – zárta beszédét Markó ezredes.

A kötet szerzője, dr. Baczoni Tamás őrnagy, a HIM muzeológusa elmondta: egy ilyen könyv elkészítése igazi csapatmunka. Tudományos szempontból kétségtelen, hogy a szövegíró munkája a legnehezebb, hiszen neki kell könyvtárba járnia, neki kell a levéltárakat bújnia, neki kell ebből az egészből egy olvasható, közértető dolgot kihoznia. A végeredményt tekintve azonban a fotós, és szerkesztő munkája is ugyanilyen fontos.

1595881246
 

– Köszönet illeti a Hadtörténeti Intézet és Múzeumot, hiszen a könyv alapjául a ruházati gyűjtemény anyaga szolgált. Ily módon különbözik is a kötet első részétől, amely tavaly jelent meg, s amelynek anyagát elsősorban magángyűjtők adták össze – mondta a kötet szerzője, aki hozzátett: bízik benne, hogy nem a mostani volt a témában az utolsó könyvbemutató, s lesz folytatása a kötetnek. Így talán a magyar katonai viselettörténet iránt érdeklődőknek a jövőben könnyebb dolga lesz, mint neki, amikor jó másfél évtizeddel ezelőtt a témával foglalkozni kezdett.

A „Magyar katonai egyenruhák 1945-1956" című könyv szerkesztője, dr. Tóth László személyes gondolatait osztotta meg a hallgatósággal. Elmondta: még nincsen két éve annak, hogy megkereste Tamást azzal a szándékkal, hogy szeretné feldolgozni a két világháború közötti magyar katonai egyenruhák történetét egy látványos és informatív könyvben. Szerencsére a HIM muzeológusa támogatta az ötletet, így megszülethetett az első kötet, majd most pedig annak folytatása is.

– Szerencsés embernek érzem magam. Több okból is. Egyrészt eddig senki nem vette a fáradtságot, hogy ezeket a korszakokat feldolgozza és mi lehettünk az elsők. Persze minden nemcsak nagy lehetőség, hanem óriási felelősség is volt. Remélem, hogy jól éltünk ezzel és megfelelően mutattuk be a magyar katonai viseletek korszakait – mondta Tóth László

A bemutatót követően a szerző és a szerkesztő dedikálta is a színes képekkel bőségesen illusztrált könyvet.

További képek:

1595881246
 

1595881247
 

1595881247
 

Fotó: Szűcs László