Egy magyar fiú az idegenlégióban

Balázs a 2e Régiment étranger de génie (2REG), azaz műszaki ezredben szolgál Saint Christolban, Marseilletől északra, egy kis hegyi faluban. „A hegyi műszaki alakulat egyik harci században vagyok osztagparancsnok (chef d’equipe). Vagyis ez azt jelenti, hogy a raj felét én irányítom" – mondta.

„2009 februárjában vonultam be, és amikor a családom megtudta, hogy mire készülök nem örültek neki, de elfogadták. Mindenre elszánt voltam, így semmivel nem tudtak volna lebeszélni. Szerencsére a mai napig mindenben támogatnak" – mesélte a kezdetekről az idegenlégiós.

Mint megtudtuk a beilleszkedés nagyon könnyen ment: „90 százalékunk külföldi, nagy részünk kelet-európai, a magyarok aránya olyan 6-8 százalék. A magyarságomból eddig itt több előnyöm származott, mint hátrányom, leszámítva a nyelvi problémákat. A magyarok jó katonák, megbecsülnek minket, az idősebb honfitársaink is segítettek a kezdetektől fogva. Az akcentusom is rögtön elárulja, hogy nem vagyok született francia, de szinte mindent megértek és a beszéd sem okoz nagy gondot" – tette hozzá Balázs.

És miként telik kint egy nap? „A laktanyában reggel 6-kor van ébresztő, 7.45-kor indul a nap a reggeli sorakozóval, majd másfél óra sport. Utána a parancs függvényében kiképzés, elméleti oktatás, lövészet vagy valamilyen munka. Délben van másfél órás ebédszünet, este 6-tól szabadok vagyunk. Terepen vagy misszióban nincs ilyen időrend, ott kizárólag a napi parancs dönt a nappali és éjszakai programunkról" – mondta a magyar légiós.

Megtudtuk azt is, hogy az alapkiképzésen szinte egyetlen szabad percük sem volt. Ám amint az ezredbe kerültek, a hétvégék szabaddá váltak. A laktanyában este hat órától reggel hatig szintén kötetlen idejük van. Balázs elmondta, hogy a szabad hétvégéin általában utazik, hiszen a vonatra 75százalék kedvezményt kapnak, és van néhány katonai hotel is az országban, ahol olcsóbban lehet megszállni. „Haza évente négy-öt alkalommal szoktam jönni" – fűzte hozzá.

„Itthon rendszeresen fociztam, edzőterembe jártam, és eljártam kesztyűzni a bokszoló barátaimmal. A sportos előéletem kint nagyon sokat segített: erőnlétet adott, megtanított milyen csapatban élni és együttműködni, és megtanított arra is, hogy az edző szava szent, én meg csendben végrehajtom a feladatot. Ilyen mentalitással sokkal könnyebb volt beilleszkedni a légióba" – avatott be a részletekbe Balázs. Majd hozzá tette az alapkiképzés első hónapja volt a legnehezebb, de ha ez nem így lett volna, akkor a „kiképzők valamit nagyon elrontottak volna".

Miután Balázs már öt éve és nyolc hónapja szolgál a légióban, így jogos a kérdés: volt-e már éles bevetésen? „Fél évet voltam Afganisztánban, itt rendszeresek voltak a kisebb tűzharcok és a pokolgépes merényletek. Aztán két évig állomásoztam Francia Guyanán, itt az illegális aranyásók ellen őrjáratoztunk az őserdőben. De szerencsére ellenállásba sehol sem ütköztünk." Most békés körülmények között újra Franciaországban van. „Legutóbb egy dél-francia város melletti tavon gyakoroltuk a pontonhíd-építést és a vízen való átkelést" – mesélte a feladatait a légiós.

„Ami a jövőmet illeti: az az altiszti karrier, és legalább még egyszer szeretném meghosszabbítani a szerződésemet, amelyet most nyolc évre kötöttem. Természetesen miután leszereltem hazajövök" – mondta Balázs.

Fotó: francia-idegenlegio.blog.hu