Harcálláspontosból radarezred-parancsnok

Aki belép az ötvennégyesek parancsnoki irodájába, annak nyomban szembetűnik egy, a falon függő, bekeretezett, nagyon régi okmány, Zentai László üknagyapjának obsitoslevele. Ebből arra következtethetnénk, hogy az ezredes tősgyökeres katonacsaládból származik, de…

„… ez nem igaz. Ez az obsitoslevél is csak az akkoriban kötelező tizenkét éves, a királyi honvédségben letöltött katonai szolgálatról tanúskodik. Főleg azért érdekes, mert üknagyapám Medinán született, a közeljövőben megépítendő, harmadik háromdimenziós radar telepítésének helyén" – világít rá a sors szeszélyes játékára a parancsnok.

Zentai László ezredest annak idején természetesen vonzotta az egyenruha viselése és a szervezethez való tartozás érzése; s ha a kék színű, légierős uniformisára tekintünk,  elmondhatjuk: színek tekintetében teljesültek fiatalkori vágyai. Merthogy eredetileg rendőrtiszt szeretett volna lenni, csak épp akkoriban a beiskolázás bonyolult és hosszadalmas folyamat lett volna. Ráadásul saját bevallása szerint nem egy harcias természet, emiatt választott aztán – immár a katonaságon belül − olyan szakirányt, ami inkább a védelemhez köthető. Érdekelte az elektronika, ezért jelentkezett a főiskolán rádiótechnikai szakra.

„Tanulmányaim elvégzése után fiatal tisztként, 1988. szeptember elsején kerültem ide Veszprémbe, s azóta is a városban szolgálok, különböző beosztásokban. Akkoriban itt települt a Honi Rádiótechnikai dandár főőrsének harcálláspontja, amely összefogta a hat rádiótechnikai zászlóalj huszonhárom radarszázadától bejövő összes információt, és továbbította a Honi Légvédelmi Hadtest harcálláspontjára. Tehát már kezdőként a rádiótechnikai rendszer legmagasabb szintű harcálláspontjára kerültem mint légtérellenőrző tiszt" – meséli a parancsnok.

Pályáját ő maga a munka melletti elkötelezettséggel, valamint a „szerencsés" jelzővel illeti, hiszen benne lehetett abban a csoportban, amelynek tagjai az elsők között vettek részt a veszprémi egyetemen tíz hónapos angol nyelvtanfolyamon. Ugyancsak az első ötfős csoportban sajátíthatta el a németországi Erndtebrückben még a NATO-csatlakozás előtt a légtérellenőrzéssel és a légihelyzetkép-előállítással kapcsolatos NATO-alapismereteket is.

„Nagyon sok tudást gyűjtöttük ott össze. 1998-ban telepítették itt a Sziklában az ASOC-rendszert, ami a tervtáblákhoz képest teljesen új filozófiát hozott a légtérellenőrzés és -irányítás szakterületén. Az amerikai fél elkezdte a felkészítésünket, s a második turnusban már magam is tartottam foglalkozásokat. 1999. március elsején pedig szolgálatot adtam a CRC első szolgálati váltásában" – eleveníti fel a történteket Zentai László.

Néhány év múlva már a légiirányító központ parancsnokhelyetteseként, majd parancsnokaként szolgált. 2007. augusztus elsejétől pedig az akkori MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred parancsnok-helyettesi feladatait bízták rá. Innentől kezdve immár nemcsak a szűkebb szakterületére (légi vezetés és irányítás), hanem az általános katonai logisztikára, radartechnikára, személyügyre és a gazdálkodásra is koncentrálnia kellett, s mint utóbb kiderült: ez is nagyon hasznosnak bizonyult. Amikor ugyanis az ezred feladatai közül kikerült a légi vezetés és irányítás, és a tavalyi év áprilisától a radarezred megbízott parancsnoka lett, korábbi szakterülete voltaképpen kívül esett a látókörén.

„Elég éles volt számomra ez a váltás. Teljes katonai pályám során a légtérellenőrzésben, illetve a légi vezetés és irányításban dolgoztam. Ma is büszke vagyok arra, hogy az összes harcállásponton, ahol most munka folyik, a beültetési rend nagyrészt az én terveim alapján készült. Óriási tehát a változás, de a radarezred munkáját olyasvalakinek kellett továbbvinnie, aki pontosan ismeri az egész feladatrendszert, az ezred tevékenységét" – fogalmaz Zentai László.

A radarezredet egyébként nyugodtan hívhatnánk mondjuk logisztikai és radarezrednek is, mert a fiatal – harminckét éves átlagéletkorú – állomány a radarinformációk összegyűjtése és továbbítása mellett komoly logisztikai tevékenységet is végez. Ide tartozik többek között a radar-, rádió-, gépjármű-javítás, a gépjárművek műszaki vizsgáztatása, az élelmezés, valamint Veszprém helyőrség feladatainak ellátása.

„Összességében nem egyszerű radarezred-parancsnoknak lenni" – mosolyog Zentai László, majd így folytatja: „az ezred szakállománya nagyon felkészült. Úgy fogalmazhatunk: itt békeidőben is mindenki harcfeladatot hajt végre. Mivel a napi tevékenység mellett nem könnyű időt fordítani az általános fizikai felkészülésre, nagyon fontos a sport. Évek során kialakult hagyomány, hogy a tömegsport területén élen járunk a honvédségben, s ehhez minden támogatást meg is adok, hiszen a katona egyik legfontosabb fegyvere a fizikai állóképessége. Ezeken a sportversenyeken rendszeresen indulok magam is, ami egyfajta személyes példamutatás. Egyébként az utóbbi években nagy szenvedélyem a kerékpározás, gyakran teszek nyolcvan-kilencven kilométeres túrákat a Bakonyban vagy épp a Balaton körül."

Fotó: A szerző felvételei