Rádiólokátor, buzogányvető és ultrahang-fegyver
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2011. január 15. 7:21Tavaly novemberben ünnepelte megalakulásának 90. évfordulóját a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet. Cikksorozatunk második részében a második világháború éveinek legfontosabb történéseit elevenítjük fel a téma szakértője, dr. Hajdú Ferenc mérnök alezredes, a Haditechnika magazin felelős szerkesztője segítségével.
A második világháború vége felé jelentős műszaki alkotások jöttek létre például a radarfejlesztés terén dr. Bay Zoltán és több mint húszfős csoportjának munkája révén: az akkori hadvezetés már 1942-ben felismerte, hogy elkerülhetetlenek a Magyarország elleni tömeges légicsapások, és ezek ellen fejlett rádiólokátorok alkalmazásával lehet csak légvédelmet kiépíteni. „A németeknek rendkívül jó rádiólokátoraik voltak, de nem rendelkeztek felesleges állomásokkal, korszerű technikát pedig még szövetségi rendszereken belül is csak hasonló ellentételezésért adnak. Ez akkor sem volt másképp, és most sincs másképp", hangsúlyozza Hajdú Ferenc.
Jáky nem kedvelte a nácikat, aktívan részt vett a Bajcsy-Zsilinszky-féle mozgalomban: ő készített volna rádióállomást, hogy felvehessék a kapcsolatot a szovjet parancsnoksággal, és nem hajtotta végre a HTI kiürítésére vonatkozó parancsot sem. Egy bombatalálat végzett vele feleségével, három gyermekével és Cserneczky Béla hmtk. ezredessel együtt, amikor éppen egy óvóhelyre igyekeztek. Cserneczky a vegyi szakosztály vezetője volt: az Ő feladata lett volna, hogy megakadályozza a Duna hídjainak megsemmisítését.
Üreges töltetek, kézifegyverek
Misnay József túlélte a világháborút, és 1947-48-ban őt is behívták kutatómunkára az újonnan felállt Haditechnikai Intézetbe. Olyan eredményesen dolgozott, hogy ezredessé léptették elő, de a Rákosi-éra már rossz szemmel nézte a volt Horthy-tiszteket, így menesztették és idővel kitelepítették Tiszafüredre. „Tiszafüredi időszaka az ÁVH állandó ellenőrzése mellett telt és ez nagyon megviselte idegrendszerét. Életének utolsó éveit dr. Vadász Istvánnal, a Kiss Pál múzeumigazgatójával, közösen kutatom", mondja Hajdú Ferenc.
Magyarország ebben az érában a kézifegyverek terén is szép eredményeket tudott felmutatni. Ezek az első világháború előtt, közben és után elsődlegesen Frommer Rudolfnak, a Fegyver- és Gépgyár akkori igazgatójának és Gebauer Ferencnek köszönhetők: utóbbi a motorvezérelt repülőfedélzeti géppuska tervezőjeként híresült el. „A két világháború között más fiatal fejlesztőmérnökök neve is gyakran megjelenik: Király Pál a géppisztolyok területén alkotott nagyot, fejlesztései a második világháború idején technikai szempontból is rengeteg újítást rejtettek. Ebben a munkában egy Kucher József nevű polgári fejlesztőmérnök is részt vett, akit a világháború alatt bevonultattak és repülőmérnöki szolgálatot osztottak rá. A keleti hadszíntérről aztán maga Horthy rendelte vissza, hogy beindítson egy új géppuska-gyártósort", tudjuk meg az alezredestől. „Egyharmadrészt ő is tulajdonjogot szerzett a Király-féle géppisztolyokban a gyártó Danuvia és Király mellett. Ebben az időszakban is a HTI vizsgált minden tervet, fegyvert minősített és döntött azok műszaki-katonai használhatóságáról."
„Dr. Pulváry Károly a magyar hangosfilm-gyártás atyja, de kevesen tudják róla, hogy az első magyar légiharc-rakétához, a HTI fejlesztésű Lidérchez is tervezett közelségi rezonáns gyújtót", emel ki Hajdú Ferenc egy kevéssé ismert területet. „Az elv szerint az amerikai repülő erők fölé repülve rakétát indítottak volna a kötelékbe, mely a legnagyobb hangerőre működtette volna az egyébként korához képest igen nagy eszközt. Leginkább a kötelékek megbontására lett volna alkalmas, hiszen egy védővadász egy ellenséges bombázóval szemben szinte száz százalékos eséllyel lép fel, egy zárt kötelék azonban többszáz géppuskával lő, így ott éppen fordított a helyzet." Maguk a rakétatestek el is készültek, Budapest ostroma során az önvédelmi harcokban indították el őket, de hatékonyságukról nem áll rendelkezésünkre adat.
„A néhai Kiss Róbert őrnagy, aki néhány éve Szolnokon vesztette életét egy baleset következtében, egy T-55-ös oldalát is átütötte egy ilyen buzogányvetővel, amikor az eszköz hatékonyságát tesztelték", emlékszik vissza az alezredes, majd hozzáteszi: repeszromboló fejjel tervezett változat is létezett, ezt több százas nagyságrendben használták a Budapest környéki harcokban, több fel nem robbant példányt is találtak belőle utólag.
Az egyedülálló Titán
Hajdú Ferenc kiemeli: olyan külsős fejlesztések is folytak ebben a korszakban, melyek valamilyen okból nem kerültek be a kutatás-fejlesztési metodikába. Ilyen például a Tihanyi Kálmán nevéhez fűződő ultrahang-fegyver, a Titán. „Tihanyi egész Európát végigjárta találmányaival: a TV-vezérelte fegyverektől egészen a pilóta nélküli repülőgépekig nagyon szép elméleti eredményeket ért el, a világháború alatt azonban itthon szeretett volna dolgozni. A németektől és a nyilasoktól viszont távol tartotta magát, és rettegett attól, mi történne, ha ez a fegyver az ő kezükbe kerülne, így a végén már elszabotálta a fegyver gyártásának befejezését. Nem bízott a HTI-ben sem, így Horthy kormányzó közvetlen támogatásával végezte munkáját", világítja meg a részleteket az alezredes. A Titán így csak nyolcvan százalékban készült el, és végül csak az írásos dokumentációk maradtak meg róla, melyek a Magyar Tudományos Akadémia irattárában találhatóak. A Titán világviszonylatban is teljesen új eszköz lett volna; a németek kísérleteztek ugyan ultrahang-fegyverrel, de ezt szélesebb körben lehetett volna alkalmazni annál. Az ultrahangot például nagy parabolatükörrel-próbálták volna megfelelően irányítani, de a meglévő iratokat még senki sem nézte át, így műszaki szempontból nem tudjuk pontosan értékelni a Titánt. Annyi bizonyos, hogy 1946-ban maga Tihanyi is kutatta, hol maradhattak meg darabjai a prototípusnak.
(folytatása következik)
