Rangertanfolyam vérrel és verítékkel

A fiatal tiszt 2003-ban végzett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem műszaki szakán, majd Szolnokon az MH 1. Könnyű Vegyes Ezrednél kapott beosztást. Az alakulat átalakítása után a 25/88-as zászlóalj második századának szakaszparancsnoka lett. Mostani beosztását alig néhány hete, április 15-e óta látja el.

Virágos-Kis főhadnagy szerencsés ember, legalábbis annak tartja magát, hiszen alig három évvel tisztté avatása után kijutott az Amerikai Egyesült Államokba. Mégpedig három, különböző tanfolyamot sikerült egymást követően elvégeznie.

Az első kurzus az úgynevezett IOBC (Infantry Officer Basic Course), vagyis a lövész szakaszparancsnok iskola volt, amelyik tizenhat héten keresztül tartott. Ezt követte a két hetes pre-ranger tanfolyam, ami – mint a nevéből is egyértelműen látszik – nem más, mint a Ranger kurzusra „bemelegítő-ráhangoló" képzés. Ennek végén pedig kezdetét vette a „földi pokol", vagyis a kilenc héten keresztül tartó kínszenvedés. Hiszen maga a Ranger tanfolyam a világ hadseregeinek egyik, ha nem a legkeményebb felkészítése. Csak nagyon kevesen tudják teljesíteni az itt előírt követelményeket. Szerencsére a magyar tisztnek sikerült, mégpedig minden fázis elsőre, így közel két hónap alatt sikerült megszereznie a „Ranger" feliratú felvarrót.

– E tanfolyamnak az Amerikai Egyesült Államok hadseregében, a US ARMY-ban nagyon nagy presztízse van. Igazából az, aki ejtőernyős, vagy légi-szállítású alakulathoz szeretne kerülni, annak íratlan követelmény ezen kurzus teljesítése. Egyik amerikai ismerősöm például azért nem lehetett az Olaszországban állomásozó ejtőernyős egység katonája, mert nem rendelkezett a Ranger felvarróval. Helyette Németországba vezényelték, egy páncélos alakulathoz – mondja Virágos-Kis főhadnagy, aki szerint, főleg a tiszteknél alapkövetelmény a Ranger tanfolyam elvégzése. Márpedig azért, mert ez a kurzus elsősorban harci-vezetői parancsnoki tanfolyam.

Egyébként is gyakran tartják a kapcsolatot a „magyar ranger klub" tagjai – tudom meg Virágos-Kis főhadnagytól, hiszen az ő tudásukra nagy szükség van a különféle hazai tanfolyamok megszervezésekor és lebonyolításakor. Ilyen tanfolyam például egy alap-, vagy haladó lövésztanfolyam, vagy éppen a rohamlövész tanfolyam. Ez utóbbi egyébként a Magyar Honvédség legnehezebb speciális felkészítése, sokan szeretik a ranger kurzus magyar megfelelőjének is nevezni. Ez persze csak félig-meddig igaz, hiszen korántsem olyan kemény, mint az amerikai felkészítés, és tematikájában is különbözik attól. Például, amíg a Ranger (szerencsés esetben) kilenc hétig tart, addig a magyar rohamlövész tanfolyam mindössze öthetes. Emellett pedig magyarok nagyobb hangsúlyt fektetnek a hallgatók lövészeti oktatásra, ám a képzés programjából teljesen hiányzik a mocsár fázis és jóval egyszerűbb a hegyi kiképzés is.

A szolnoki 25/88-as könnyű vegyes zászlóaljnál egyébként négy olyan katona szolgál, aki sikeresen elvégezte az amerikai Ranger tanfolyamot. Virágos-Kis Sándor főhadnagy mellett Pécsvárady Szabolcs őrnagy, az alakulat kiképzési főnöke, Farkas Sándor főhadnagy, az egyik század századparancsnok-helyettese, valamint Nagy László zászlós, a zászlóalj vezénylőzászlósa. Õk valamennyien büszkén viselik egyenruhájukon a Ranger felvarrót.

Természetesen Sándor nemcsak a Ranger tanfolyamra, hanem a lövész szakaszparancsnoki iskolára is szívesen emlékszik, hiszen ezen a kurzuson sajátította el, hogy mit is kell tennie egy szakaszparancsnoknak. Vagyis, hogy miként vezesse alegységét, s hogyan vezényeljen le például egy éles, szakaszkötelék-lőgyakorlatot. A főhadnagy szerint azért volt nagyon jó alap az amerikai kurzus, mert az egyetemen sajnos nem tanítják meg megfelelő mélységben a hallgatókkal a kisalegységes harcászat alapjait, márpedig egy hadnagy katonai pályafutása elején ezekkel a feladatokkal találkozik először. Éppen ezért – Virágos-Kis Sándor szerint – minden, szakaszparancsnoki beosztásban szolgáló tisztet el kellene küldeni erre az amerikai kurzusra, hogy a kint tanult ismereteket idehaza is hasznosítani tudják.