Repülőgéproncs a tölgyes erdőben

Bajai Roncskutató Csoportnak hívják magukat, de inkább csak egy baráti társaság, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a Felső-bácskában történt második világháborús repülőgép eseményeket dokumentálja, illetve az esetleges maradványokat felkutatja. A Schmidt László, Szabó Zsolt és Galambos Gábor alkotta baráti társaság néhány éve kezdett el aktívan foglalkozni a térség repüléstörténeti kutatásával. Azóta már közreműködtek két darab B–24-es Liberator roncsainak megtalálásában. Az egyik Kelebián, a másik Katymáron került elő a földből. Jelenleg pedig Érsekcsanád határában dolgoznak egy feltáráson.

A bajai kutatók ezt követően keresték fel azokat az érsekcsanádiakat, akik emlékezhettek a hatvannégy évvel ezelőtt történtekre. Szerencséjük volt, a helyiektől kapott információk alapján sikerült beazonosítaniuk a lezuhanás helyszínét, a Duna árterében lévő tölgyes erdőt.

– Az erdőt 1920-ban telepítették, vagyis a fák mindenhol egyforma magasra nőnek. Kivétel a lezuhanás helyén, ahol a mai napig jól látható „lyuk" van a lombkoronán – mondja a helyszínen Galambos Gábor, nem törődve az aljnövényzetből felzavart milliónyi éhes szúnyoggal. A kutató szerint, „már az első ásóvágásra" több alumínium darab került elő a földből, amikor idén márciusban nekiálltak a helyszíni feltárásnak. Természetesen ehhez megszerezték a terület tulajdonosának, a helyi önkormányzatnak és az illetékes hivataloknak az engedélyeit is.

A feltárás során több tucatnyi apró roncsdarab került elő. Nemcsak alumínium, hanem fa és vászon alkatrészek, illetve plexidarabok is. Ez alapján feltételezik, hogy egy Jakovlev, vagyis ismertebb nevén Jak típusú gép zuhant le 1945. februárjában Érsekcsanád határában. A modifikációról azonban egyelőre még korainak tartanak mondani bármit is, hiszen a pontos típus megállapítása további kutatásokat tesz szükségessé, azaz olyan roncsdarabokat kell találniuk, amelyeket látva pontosan beazonosítható a gép típusa.

Annyit azonban már sikerült megtudniuk, hogy a gépet nagy valószínűséggel a Jánoshalmán állomásozó vadászrepülő osztály Dunántúlra való áttelepülése közben érhette a végzetes baleset. Feltételezhető, hogy műszaki hiba miatt kellett a pilótának megkísérelnie a kényszerleszállást az Érsekcsanádon üzemelő szovjet repülőtéren, ahol egy bombázóosztály működött. A landolás azonban nem sikerült, a gép a repülőtér közelében található erdőbe zuhant és a pilóta az életét vesztette.

A földből egyébként a roncsdarabok mellett egy 12,7 milliméteres lőszer magja is előkerült – meséli Gábor, hozzátéve: roncskutatóként tisztában voltak azzal, hogy a feltárást a terület mentesítéséig nem folytathatják, ezért értesítették a Magyar Honvédség tűzszerészeit. A járőr július 29-én érkezett Érsekcsanádra, s vizsgálta át a repülőgéproncs körzetét. A tűzszerészekkel együtt pedig Tóth Ferenc, a Magyar Roncskutató Egyesület tiszteletbeli elnöke, és Juhász Péter, a település jegyzője is kilátogatott a helyszínre.

– Egy-egy roncskutatás helyszínén gyakran kerülnek elő lőszerek, robbanószerkezetek és bombák, hiszen a lezuhant gépek többsége harci bevetésre indult, vagy éppen onnan tért vissza, amikor a szerencsétlenség érte – mondja a Szalay Attila zászlós, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj kiképző tűzszerésze, aki a Pásztor Norbert főtörzsőrmester vezette tűzszerész járőrrel együtt érkezett a helyszínre. Attila ugyanis több éve segíti már a roncskutatók munkáját. Minden jelentősebb második világháborús repülőroncs kiemelésekor a helyszínen volt, hogy szükség esetén hatástalanítsa az előkerült robbanószerkezeteket és lőszereket.

A szabályok értelmében, ekkor minden „civilnek" el kell hagynia a környéket, így amíg a tűzszerészek dolgoznak, van idő a település történetét feleleveníteni. Juhász Péter jegyző elmondja: Érsekcsanád egyike a legrégebbi magyar településeknek, nevét Csanád vezérről kapta, aki I. István oldalán harcolva jelentősen kivette a részét az államalapításból. A falu eredetileg jelenlegi helyétől öt kilométerre volt, ám mivel a folyószabályozások következtében az Ófalu nagy részét elmosta a Duna, 200 évvel ezelőtt a kalocsai érsek áttelepítette.

„A második világháborúban sok érsekcsanádi lakos vesztette életét. Nevüket a községháza előtti emlékmű és a katolikus templom előtti kereszt őrzi. 1944-ben pedig egy német hajó amerikai aknára futott és elsüllyedt. Tizenkét évig feküdt a hullámsírban, majd a MAHART kiemelte és felújította. Később a németek megvették, s hazavitték, ma Regensburgban múzeumhajóként üzemel" – meséli a jegyző, akitől megtudjuk azt is, hogy a front 1944. októberében érte el a falut, s komoly harcok dúltak a környéken.

Időközben a tűzszerészek végeznek a terület átvizsgálásával. Mint mondják nem sok harci eszközt találtak, mindössze négy darab, 23 milliméteres fedélzeti gépágyú lövedék, egy 23 milliméteres lőszer és szintén négy darab 12,7 milliméteres géppuska lőszer került elő a földből. Azaz könnyen elképzelhető, hogy a roncskutatók találnak még majd újabb lőszereket. Ebben az esetben természetesen ismét szólniuk kell majd a tűzszerészeknek. Addig azonban folytathatják a terület feltárását.

Mivel a tűzszerészek szeretnék megsemmisíteni a gép lezuhanásának helyszínéről előkerült lőszereket, útra kelünk a település határában kijelölt, biztonságos robbantási terület felé. Menet közben Tóth Ferenctől megtudom: a második világháborút követően közel százezer tonna roncs maradt a magyar folyókban. Ezekből hetvenezer tonna valamilyen hajó volt, harmincezer tonna pedig repülőgép, vasúti szerelvény, vagy harckocsi. A második világháborúban egyébként több mint 1600 repülőgép zuhant le Magyarország felett, s ezek közül mindössze százötvenet sikerült felderíteniük és megtalálniuk a különféle roncskutató csoportoknak, egyesületeknek az elmúlt közel két évtizedben, amióta szervezettszerűen foglalkoznak a roncsok feltárásával.

Mindez annak is köszönhető – teszi hozzá Tóth Ferenc, akiről azt mondják, hogy a világháború magyar történéseivel kapcsolatban két lábon járó lexikon –, hogy már a lezuhanás után elkezdték összegyűjteni a roncsokat. Volt, amikor más, sérült repülőgépekbe építették be a roncsokból kiemelt alkatrészeket, de az sem ment ritkaságszámba, hogy a polgári lakosság „újrahasznosította" a lezuhant gépek különféle alkatrészeit. A roncskutatók az elmúlt évtizedekben találkoztak az újrahasznosítás néhány érdekes megvalósulásával. Így lett például madárijesztő, takarmányos lapát, vagy éppen disznópörzsölő a korábbi repülőgépek alumínium testéből. Egy lövészfülkéből pedig csirkeólt alakított ki a leleményes gazda. De találtak már olyan melléképületet is az egyik magyar faluban, amelynek tetejét egy Olaszországból felszálló, s Magyarország felett lezuhant amerikai repülőgép lemeze fedte… 

Ehhez kapcsolódva Galambos Gábor megjegyzi: saját kutatásaik során is bukkantak már érdekességekre. Egy B–24-es orrfutóművének kerekét például egy kiskocsiba építették be, míg ugyanennek a gépnek az oxigéntartályát szétvágták és birkaitatóként funkcionál jelenleg is.

A kijelölt robbantási területre érkezve a tűzszerészek előkészítik a lőszerek megsemmisítését. Mintegy két méter mély lyukat fúrnak a homokos talajba, s ide helyezik be a trotillal „megszerelt" lőszereket. A biztonsági távolság kijelölése után, szabályszerűen háromszor felhangzik a „vigyázz, robbantás!" felszólítás, majd a járőrbe beosztott segédtűzszerész egy robbantógép segítségével megsemmisíti a hatvannégy évig a föld alatt pihent lőszereket. Csak egy halk dörrenés hallatszik, amely után vékony homokfüggöny emelkedik a magasba…

A falu határából a Duna árterébe visszafelé tartva Galambos Gáborral arról beszélgetünk, hogy mire számítanak a tölgyes erdőben lezuhant repülőgép további kutatásánál? A Bajai Roncskutató Csoport tagja elmondja: természetesen szeretnének minél több információt összegyűjteni a gépről. Szerencsére ismerik a pilóta nevét, így vele kapcsolatban „csak" azt kell kideríteniük, hogy a város egyik közterületén, a Dérykertben található tömbtemetőben nyugszik-e?

Emellett a csoportnak természetesen más tervei is vannak. Õsszel lesz 65 éve annak, hogy Bátaapátiban lezuhant egy magyar Me–210-es repülőgép, amelynek személyzete a helyszínen életét vesztette. Sírjuk nagyon rossz állapotban van, s a csoport – a helyi önkormányzat segítségével – ezt szeretné felújítani és újra szentelni.

Fotó: A szerző és Bajai Roncskutató Csoport archív