“Sohasem volt igazságos, ami akkor jogszerű volt”

A náci ideológiát is jellemzi, hogy a Wehrmacht a háború hat éve alatt legkevesebb harmincezer polgári személyre és hadifogolyra, emellett húszezer katonára rótt ki halálbüntetést, leginkább szökés és árulás miatt – hangsúlyozták a szervezők a kiállítás megnyitóján. (Az első világháború alatt összehasonlíthatatlanul kevesebb, 48 halálos ítéletet hoztak a német haditörvényszékek.) Súlyos bűnnek számított a náci Harmadik Birodalom vezetőjén, Adolf Hitleren való gúnyolódás vagy ha valaki fennhangon kétségeit hangoztatta a győzelmet illetően.

“Sohasem volt igazságos, ami akkor jogszerű volt" – írta a tárlat egyik védnöke, Christoph Schönborn bíboros a kiállítás címére – Ami akkor jogszerű volt – utalva.

A kiállítás egyik osztrák szervezője, a Nemzetiszocialista Bíróságok Áldozatainak Bizottsága a második világháború kezdetének hetvenedik évfordulóján teljes rehabilitációt követelt a Wehrmacht dezertőreinek. A szervezet arra törekszik, hogy Németországhoz hasonlóan Ausztriában is nyilvánítsák törvényi szinten, visszamenőleg semmisnek a Wehrmacht dezertőrökre kirótt ítéleteit.

A náci hadsereget otthagyó katonaszökevényekre félig-meddig ma is árulóként tekint a társadalom, s csak 2005-ben biztosítottak nekik kártérítés és társadalombiztosítási juttatások tekintetében az áldozatok többi csoportjával egyenlő jogokat – hangsúlyozza a bizottság."Míg Németországban laktanyát neveztek el a Hitler elleni összeesküvőkről, gróf Claus Schenk von Stauffenberg ezredesről és társairól, Ausztriában ilyesmire nincs példa" – állapították meg.

A német parlament már 2002-ben rehabilitálta a Wehrmacht dezertőreit, s a szeptemberi választások előtti utolsó ülésén az árulás címén, vagyis az üldözött zsidók és más hadifoglyok segítése miatt elítéltek elleni ítéleteket is megsemmisíti.