Sokan fegyver nélkül jelennek meg a frontvonalon…

Az újság szerint a líbiai fronton lényegében népfelkelők küzdenek a jól szervezett kormánycsapatok ellen. A felkelőknek gyakorlatilag nincsenek távközlési rendszereik, nyoma sincs a tisztikarnak, s a náluk lévő fegyverekről is csak kevesen tudják, egyáltalán hogyan kell használni. Alig néhány hét harci tapasztalattal rendelkeznek, így azután nem értik a támadó vagy védekező harc alapjait, vagy azt, hogy miként kellene például lőfegyveres támogatást adni csapataiknak. Figyelmetlenül, sőt néha tévedésből lőnek. Legtöbbjüknek még meg kell tanulnia, hogyan tartsák meg az elfoglalt területeket, s hogyan védekezzenek az ellenfél rakéta- és aknavetőtüze ellen (amit egészen egyszerűen megoldhatnának: ha például beásnák magukat.) A felkelők hajlamosak a pánikra, s gyakran egyszerűen a hangulatuk irányítja őket: így azután ha a moráljuk felfelé ível, képesek frontálisan rátámadni ellenfelükre, akik géppuskákkal várják őket. Emellett nagyon kevesen vannak: egyes források szerint mintegy 10 ezer fegyvereset számlálnak. Ráadásul közülük is csak néhány százan jelennek meg a frontvonalon nap mint nap. Sokan fegyver nélkül vagy olyan ősrégi fegyverekkel, amelyekhez nincs lőszer…

A nyugati szakértők szerint ez a fegyveres erő aligha tudja kiterjeszteni a háborút nyugatra, Moammer el-Kadhafi líbiai vezető igazi hátországára, Szirt városára, vagy még inkább Tripolira. Ráadásul, számos más ország kormányellenes milíciáitól eltérően, a líbiai felkelők nem rendelkeznek az éveken át tartó gerillaharc tapasztalataival sem. Szinte spontán módon vágtak bele a háborúba, s időre, kiképzésre, megfelelő felszerelésre, no meg hozzáértő vezetőkre lenne szükségük ahhoz, hogy hatékony haderővé váljanak – írja a The New York Times.

A lap szerint a líbiai felkelők három különböző alakulatra oszthatók: vannak az úgynevezett „különleges erők" (ezt volt katonák és rendőrök alkotják, azaz viszonylag tapasztalt alakulat), azután a fegyvert fogott önkéntesekből álló, kisteherautókra szerelt géppuskákkal száguldozó „főerő", s van egy „nemzeti gárda", amelynek tagjai gyorstalpaló katonai tanfolyamokon esnek át.

A felkelők azt állítják, hogy a „különleges erők" létszáma jelentős: ám a fronton ennek nem sok jelét látni. Ahmed Bani ezredes, a fegyveresek legfőbb katonai szóvivője szerint ezen csapatok egy részét szándékosan visszatartják, későbbi bevetésekre tartogatják. „A hadseregünk, a hivatásos katonákból álló erő egyelőre fegyverekre vár. Csak kevesen vannak közülük a frontvonalon, hogy támogassák a fiatalokat" – mondja.

A felkelők „legláthatóbb" harctéri egységeit az önkéntesekből álló csoportok, „sejtek" alkotják. Ezekben üzletemberektől mérnökökön át egyetemistákig és munkásokig mindenki megtalálható. Nem rendelkeznek viszont a harchoz szükséges szervezettséggel, s ezt maguk is tudják. Az egyik ilyen hatfős „sejtnek" például – mint egyik tagja elmondja – két kisteherautója, egy géppuskája, néhány Kalasnyikov gépkarabélya és egy légvédelmi rakétája van – de a hat ember közül korábban csak ketten ismerték egymást…

A harmadik csoportot a közelmúltban jelentkezett önkéntesek adják, akik minden reggel katonai kiképzésen esnek át Bengázi egyik támaszpontján. Tudván, hogy nincs elég fegyverük és tapasztalatuk, s hogy ha így küldenék őket Kadhafi katonái ellen, akkor nagyon sokan közülük odavesznének, a felkelők vezetői jóval korlátozottabb feladatokra, például ellenőrzőpontok működtetésére szánják őket. A lap beszámolója szerint a közelmúltban, két reggelen is mintegy 600 önkéntes jelent meg a támaszponton, hogy félnapos kiképzést kapjon. Bemelegítésként rövid ideig futottak, majd a szabad ég alatt megnézhették, hogyan kell szétszedni, megtisztítani, majd összerakni különböző fegyvereket. A kiképzőközpont szóvivője (egyébként egy Airbus-pilóta) szerint a tanfolyam egy hétig tart majd. De neki magának sem voltak illúziói arról, hogy ennek nyomán a jelentkezők igazi haderővé válnak-e….