Százhetvenharmadjára is fényes győzelem

A tápióbicskei csata eleinte korántsem tűnt győzelemmel záruló ütközetnek, hiszen a Klapka György vezette első hadtest nem várt erőkkel találkozott a Pest megyei településre érve. Az így kialakuló kavarodást a magyar csapatok visszavonulása követte, s a csata menetén már csak Damjanich János harmadik hadtestének megérkezése tudott fordítani. A magyar honvédek hősies küzdelme végül diadalmat, s a hadjárat folytatásához kellő lendületet hozott.

A fényes győzelemre emlékeztet az a Tápió felett átívelő – 2002-ben épített - fahíd is, ami pontos mása annak, amelyen 173 évvel ezelőtt masíroztak ellentámadásra a magyar honvédek. Nem messze tőle, a főút túloldalán magasodik a csata hősei előtt tisztelgő Honvédszobor is, amely mellett hétfőn délután dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy úgy fogalmazott: nem az a hős, aki katonákat küld a csatába. Az igazi hős az, aki kiveszi a részét az ütközetből. „A mai Magyar Honvédség az 1848-49-es forradalom és szabadságharc haderejétől eredezteti születésnapját. A legfontosabb hagyományaink, a legfontosabb értékeink akkor teremtettek, többek között itt, ezen a helyen” – mondta a Magyar Honvédség parancsnoka, hozzátéve: a jelenkor magyar katonái a mai napig képviselik ezeket az értékeket.

Dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy hozzátette: a magyar katonákat ki lehet képezni, mégis minden igyekezet hiábavaló, ha nincs meg a magyar emberek, a magyar társadalom megbecsülése. „Azt gondolom, hogy egyre többen érzik ma, hogy a magyar katona őket és Magyarországot szolgálja” – fogalmazott, aláhúzva: a mai magyar katonák ugyanúgy készen állnak minden kihívásra, mint ahogy készen álltak azok a honvédek is, akik a tápióbicskei csatát is győzelemre vitték.

A koszorúzással egybekötött megemlékezést a katonai hagyományőrzők által korhűen bemutatott csata újrajátszása zárta, amelynek mozzanatait prof. dr. Csikány Tamás dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorhelyettese, hadtörténész öntötte szavakba a közönség számára.