E heti adásában különleges, ritkán látható helyet mutat be az M1 „HadERŐ – Hazámat szolgálom!” című magazinműsor. Magyarország légterének szemeivel, az MH Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ (MH LMVIK) katonáival és szolgálati helyükkel, a Sziklával ismerkedhetnek meg a nézők.
A legfrissebb adás a veszprémi katonai alakulat munkáját veszi górcső alá, méghozzá bemutatva azt a különleges, szó szerint föld alatti környezetet, ahonnan az MH LMVIK katonái a nap 24 órájában és az év minden napján figyelik a légteret. Amint azzal korábban már a honvedelem.hu-n is találkozhattak, alaprendeltetését tekintve a központ feladatköre kettős. Békeidőszakban a nemzeti, valamint a NATO által kijelölt felelősségi légtérben vezeti és irányítja a Magyar Honvédség és a Szövetség kijelölt légvédelmi készenléti erőit, ezzel is biztosítva hazánk légtér-szuverenitását. A békétől eltérő időszakban pedig a saját és a NATO légvédelmi és légi műveleteket végrehajtó erőket vezeti, valamint irányítja az integrált légvédelmi rendszer keretében, egységesített NATO sztenderdek szerint. Mindezt röviden összefoglalva – ahogy Bardon Tamás ezredes, az alakulat parancsnoka is fogalmaz – „ők a levegő karmesterei”.
Kevesen tudják, de amikor szükségessé válik a készenléti JAS-39 Gripen vadászbombázó géppár riasztása, a szóban forgó jelzés és minden egyéb fontos adat (például egy be nem jelentkező utasszállító helyzete, iránya, magassága) is a veszprémi Sziklából jut el a pilótákhoz. „Nem pusztán a vadászirányításról, légvédelmi irányításról beszélünk. Ez nagyon összetett feladatkör, amit rendszerben kell tudni értelmezni. A légierő soha nem önmagáért tevékenykedik. Ha egy Gripen, vagy egy H145M helikopter felszáll feladatot végrehajtani, vagy akár a kutató-mentő szolgálat felemelkedik és valamilyen tevékenységet hajt végre, annak oka, célja van” – mondta Bardon ezredes korábban (akkor a központ parancsnokának műveleti helyetteseként) a honvedelem.hu-nak adott interjújában.
„Amikor azzal találkozunk a sajtóban, hogy riasztották a Gripeneket, a mögött egy teljes rendszer képe és a benne szereplők közös munkája rejlik” – mondta. A készenléti vadászgéppár riasztása és felszállása ennek a rendszerfolyamatnak az utolsó pillére és lépése. Ezt előzi meg többek között a repülőgépek műszaki felkészítése, illetve maga a riasztás ténye és azon információk összessége, ami egyrészt indokolttá tette a riasztást, másrészt megadta a vadászpilóták számára az azonosítandó légijármű helyzetét, magasságát, sebességét, irányát. „Itt komoly műveleti, repülésbiztonsági és egyéb, olyan felelősségi körök vannak, amikkel nem játszhatunk, nem is beszélve a jogszabályi környezetről. Ezen feladatok előkészítése rendkívül komoly háttérmunka” – fogalmazott még 2022-ben.
A „HadERŐ – Hazámat szolgálom!” stábjának saját feladatairól beszélve Mohácsi Róbert alezredes elárulja, hogy – ahogy ők nevezik – incidensek esetén természetesen mindegyikük adrenalinszintje megnő, ami nem is csoda, hiszen a Sziklában szolgálóknak bármiféle késedelem nélkül, azonnali döntéseket kell hozniuk. Ez a döntésmechanizmus teljes egészében NATO-előírásokon alapul, a magyar nemzeti légtér ugyanis egyúttal a Szövetség légtere is. Ez azt jelenti, hogy ha Magyarország felett légtérsértés történik, az a NATO légterében is légtérsértésnek számít. Éppen ezért a két Gripen riasztása is NATO-utasítás végeredményben, hiszen amikor Veszprémben a váltásparancsnok úgy értékeli a helyzetet, hogy riasztani kell a készenlétieket, akkor javaslatot tesz az indításukra, de a végső döntést a Szövetség spanyolországi hadműveleti központjában hozzák meg.
Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy ezzel a folyamattal értékes percek veszhetnek el, a valóságban a párbeszéd rendkívül gyorsan zajlik, hiszen a Sziklában látott radarképet valós időben látják a NATO-központban is. Normaidő szerint a riasztástól számított 15 percen belül a gépeknek magasba kell emelkedniük. Ezen az időn lehet csökkenteni, ha egy potenciális légijármű „viselkedése” gyanús, de még nem éri el azt a küszöböt, hogy elhangozzon a riadó. Ilyenkor megvan a lehetőség, hogy a gépeket előkészítsék a felszállásra, így 10 percre, vagy akár annál is kevesebbre csökkentve a reagálás idejét, amely állapotot aztán hosszú ideig fent lehet tartani, szükség szerint.
A magazinműsor e heti és jövőbeni adásaiban arra is fény derül, hogy mi is pontosan az a Szikla. A veszprémi alakulat a szó valós és átvitt értelmében is, valóban egy sziklába vájt objektum, amelyet még a harmincas évek végén – német tervek alapján – alakítottak ki. A különleges építészeti megoldás a Magyar Nemzeti Bank trezorjának épült, de a munkálatok során óvóhelyeket is alakítottak ki itt, amelyek súlya 1944-től igencsak felértékelődött. Nem utolsósorban egy hónapig itt őrizték a Szent Koronát és a Szent Jobbot 1944. november 5-től december 6-ig. De itt rejtették el az ország mintegy 34 tonna súlyú aranykészletét is. A háború utolsó időszakában a budavárihoz hasonló sziklakórházként üzemelt a létesítmény. Az 1960-as években aztán előbb a Magyar Néphadsereg, majd a Magyar Honvédség birtokába került.
Ma az MH LMVIK bázisa és katonai szakzsargonban a Silver Shark, avagy Ezüstcápa hívójelet viseli. A hatezer négyzetméteres föld alatti objektumot első benyomásra leginkább egy mélygarázs folyosóinak hangulatához lehet hasonlítani. Az ablaktalan tereken mesterséges fényforrások igyekeznek a természetes napfény látszatát kelteni. A folyamatos és egyenletes oxigénellátásról komplex rendszerek gondoskodnak, amelyek állandó, kissé száraz levegőt juttatnak a Szikla minden szegletébe. Az áramellátás többszörösen túlbiztosított, ami azt jelenti, hogy a légtér veszprémi őrzői abból sem vennének észre semmit, ha az egész városban megszűnne az elektromos hálózat.
Az e heti adásban a műsor nézői megismerkedhetnek Kaszab Zoltán főtörzszászlóssal, a Magyar Honvédség vezénylőzászlósával is, aki beosztását összekötő hídnak nevezi az állomány és a parancsnok között. Mint fogalmaz, a honvédség és az alakulatok vezénylőzászlósai azok, akik közvetítik az állomány hangját a parancsnok felé, ugyanígy a parancsnoki elgondolásokat ők fordítják le a végrehajtó állomány nyelvére. Ennek alapvető feltétele, hogy a katonákkal együtt kell élni, ismerni kell azokat a feladatokat, amiket végre kell hajtaniuk és mindemellett a legfontosabb: gondoskodni az állományról. „Az ember fontosabb, mint az eszköz” – jelenti ki Kaszab főtörzszászlós, rámutatva arra, hogy a jól felkészített és harcképes katona nélkül a legmodernebb haditechnikai eszközök is hasztalanok.
A január 16-i adás a speciális beosztású katonák pszichológiai állapotának folyamatos nyomon követésének fontosságát is bemutatja. Hornyik József alezredes elmondja, hogy ilyenek lehetnek a légiirányítók, tűzszerészek, pilóták és bárki, aki kritikus, kiemelt feladatot lát el. Az elvárt szint igen magas, összetett feladatokban is jól és megfelelő időn belül kell tudni dönteni. A szakemberek ilyenkor nem csak az adott személyt vizsgálják, hanem azt is, hogy a feladatra kijelölt katona, katonák képesek lesznek-e hozni a tőlük elvártakat. Rámutat arra is: a modern haderőben már-már minden haditechnikai eszköz komoly hozzáértést és rátermettséget követel meg a kezelőiktől. Ezeket a készségeket, képességeket vizsgálják többek között a katonaorvosok és katonapszichológusok.
Az „M1 HadERŐ – Hazámat szolgálom!” magazinműsor január 16-i adása itt érthető el.
