Szíria, a „lehajtott lófej”

Sokan tartanak attól, hogy Szíria lesz a következő „dominó" a térségben: lehet-e Szíria az új Líbia?

Szíria teljesen más ország, mint Líbia. A 2000-ben elhunyt Hafez el-Asszad 30 évig szilárdan a kezében tartotta a hatalmat, s fiának, Basar el-Asszadnak adta át, akit előtte felkészített az ország vezetésére. Volt alkalma arra, hogy megmutassa neki, milyen erőviszonyok közepette kell az országot vezetnie. Az apa egyébként harckocsihadosztály-parancsnok volt, aki katonai puccsal jutott hatalomra, majd sorra leverte a lázongásokat. Ott, ahol a jelenlegi felkelők lázonganak, például Hama városában, 1981-ben a muszlim radikálisok lázongtak. Latakia és Dér az-Zur városában szintén. 1981-82-ben több tízezer áldozatot követelt a Szíriai Muszlim Testvériség szervezet által vezetett lázongás leverése. Mindebből tehát tanulhatott az akkori elnök fia. Az ország helyzetét azonban alapvetően a kivételes geopolitikai helyzet és kapcsolati rendszer határozza meg.

Közös a határ Törökországgal, Irakkal, Jordániával és Izraellel.

Igen, de Szíriában, amely a térképen egy lehajtott lófejhez hasonlít a helyiek szerint, az oroszoknak is van „területe", hiszen Tartusz városában, a tengerparton, Oroszország katonai fegyveres bázist tart fenn. Fontos megemlíteni, hogy Szíria 2001-2011 között a legkorszerűbb orosz fegyvereket szerezte be. Sőt, Szíria Kínától, hadiipari befektetőjétől is megkapta a legkorszerűbb fegyvereket. Az eddig felsoroltak is jelentősen eltérnek Líbia adottságaitól! Egy líbiaihoz hasonló, az ENSZ Biztonsági Tanács felhatalmazásával indított nemzetközi fegyveres beavatkozást az oroszok és a kínaiak itt valószínűleg megvétóznának! Szíriának a közel-keleti szövetségesei is jelentősek, ott van Irán, vagy a libanoni Hezbollah sííta milícia. Érdekesség, hogy az utóbbival általában ellenséges Sunnita Baath párt Szíriában szintén szövetségest talált.

Szíriában tizennyolc vallási és etnikai felekezet él együtt, amelyek az elmúlt 30 évben, amíg az országnak több bevétele volt, viszonylagos nyugalomban éltek. A gazdasági helyzet azonban romlik, nem utolsó sorban az Európai Unió “bevezetésre tervezett" gazdasági szankciói miatt is, ami további feszültségek forrása lehet. Érdekes azonban a lakosság 14 százalékát kitevő alavita népcsoport helyzete és szerepe is! Az alaviták az elnöki hatalom oldalán állnak, s a vezetés fegyveres milíciákat szervez belőlük. Ők a rendszám nélküli autókkal járó úgynevezett „Sabíhák", vagyis szellemharcosok.

A jelenlegi rendszer fanatikusai?

Igen, bizonyos értelemben ők is a stabilitást jelenthetik Szíriában. Hálásak a kormánynak, amiért eddig megtűrte őket. A jelenlegi elnök hatalmának három fő támasza közül az egyik az alavita kisebbség, a második a hadsereg és a biztonsági erők, a harmadik a két legnagyobb város, Aleppó és Damaszkusz gazdasági elitje – e két városban él a 18 milliós lakosság 30-40 százaléka – amelyik egyelőre nyugodt. Basar el-Asszad idén július 10-én összehívott egy nemzetközi “párbeszédkonferenciát" Damaszkuszban, a sajtó és az összes ellenzéki képviselő megjelenésével. Nyáron született egy törvénytervezet a többpártrendszerről, amit a parlament még nem fogadott el. Az államfő azonban egy rendelettel engedélyezte a többpártrendszer bevezetését, vagyis a parlament jóváhagyása sem kell már hozzá. Ezekből a mozaikelemekből kirakható egy olyan összkép, amely szerint Szíriából nem lesz „Líbia".