Szükség törvényt Bond

Igaz ezúttal a főgonosz megfoghatatlan: a világ vezető
titkosszolgálatai éppúgy benne vannak, mint Mathieu Amalric, akit
Dominic Greene alakít.

Nehéz dolga van manapság a forgatókönyvíróknak. A hidegháború végével, a Szovjetunió széthullásával, a balkáni harcok lezárultával egyre bonyolultabb ellenséget találni. Amikor Ian Fleming megalkotta Õfelsége titkosügynökét, a férfit, akinek joga volt ölni, még könnyű dolga volt. Gonosz orosz hadurak törtek világhatalomra, atombombát, vagy egyéb rafinált tömegpusztítófegyvert birtokolva. Azonban, ahogy haladt előre az idő, újabb és újabb ellenségképet kellett gyártani.

A Pierce Brosnan által utoljára megformált James Bond, már Észak-Korea egy hadurával, s az általa birtokolt „napfegyver" ellen küzd. Egy eszköz ellen, ami sivataggá változtatja a megtámadott országot. No meg, ha nem is a szervezeten, az MI6-on belüli árulókkal, de a bizalmatlansággal már meg kellett harcolnia. Az utolsó előtti részben, a Casino Royalban a belső árulók megmaradtak, ám az elegáns Pierce Brosnant már a baltával faragott arcú Daniel Craig váltotta fel.

A cél ezúttal is világhatalom, de legalábbis a mérhetetlen mennyiségű pénz. S, hogy ehhez milyen eszközt birtokol a főgonosz? Végtelenül egyszerű. Az atomfegyver, az olajfegyver egyszerre elavulttá válik, ha a globális felmelegedés közepette az birtokolja majd a világot, aki a vizet birtokolja. Ennyiben feltétlenül naprakész a film, hiszen különféle elemzések szerint a jövő háborúi a vízért folynak majd. Az is hihető, hogy mindehhez egy bukott zsarnokot, a kolumbiai Medrano tábornokot, Joaquín Cosiot találja meg.

Sőt az is hihető, hogy mindebben, ha nem is szövetségesekre, de legalábbis hallgatólagos támogatókra talál a világ nagy titkosszolgálatai között. Hiszen számos alkalommal bebizonyosodott, hogy a titkosszolgálatoknak van egy olyan „leágazása, ami nem annyira nyíltan, de mégiscsak az adott ország érdekeit szolgálja. Elég, ha csak két CIA-ügyre emlékezünk: ez pedig különféle elbukott merényletek tervezése Fidel Castro ellen, vagy egy kevésbé tudott: egy megvalósult merénylet Bob Marley ellen.

Így, hát semmi meglepő nincs abban, hogy a gonosz játszótársra lel. Újabb apró momentum, ami hihetővé teszi, hogy segítenének neki: azt várja mindegyik, hogy részesedik a feltárt olajból. Márpedig gazdasági fejlődés elképzelhetetlen olaj nélkül. Ez azonban nem létezik. Van helyette kiszáradt folyómeder, sivataggá változott kút, szomjazó és haldokló parasztok Kolumbiában. És persze van a bosszú, hiszen a Quantum csendje gyakorlatilag a Casino Royal folytatása. Fő motívuma James Bond bosszúja, amiért megölték szerelmét, az Eva Green megformálta Vesper Lyndet.

Aki pedig beül rá, gondoljon az Utolsó cserkész örökbecsű mondatára: minden hazugságának 80 százaléka igaz. Valahogy így van az ember ezzel a filmmel is. Fikció ugyan, de a hihetőbb fajtából. És nem csak azért, mert James Bond is megsérülhet, vagy hogy a Bond-lányoknak (akik azért messze nem klasszikusak) nem mindig úgy áll a hajuk, mintha fodrásztól jöttek volna ki. Sokkal inkább a problémafelvetés miatt. Mint ahogy azt Tom Clancy az elnöki játszma című regényében az 1990-es évek közepén elképzelte, hogy terroristák a Capitoleumba vezetnek bele egy repülőgépet, amikor az új amerikai elnök a beiktatási beszédét mondja…