Tábornok zöld barettben

Szöveg: Szűcs László | 2010. április 27. 8:29

Volt felderítő, protokollos, valamint lövészdandár parancsnok is, most pedig néhány hete a szentendrei MH Központi Kiképző Bázis „első számú katonája”. Huszti András dandártábornok katonai pályafutásában csak az állandó, hogy tisztté avatása óta viseli a magyar felderítők jelképét, a zöld színű barettet. Vele beszélgettünk.

Egy héttel a parancsnoki teendők átadás-átvétele után még kopár az új parancsnok, Huszti András dandártábornok irodája Szentendrén, az MH Központi Kiképző Bázis (MH KKB) parancsnoki épületében. Az íróasztal mögötti vitrines szekrényben a tatai vár méretarányos másolata pihen egy-két, még a tatai dandár címerével díszített irat, valamint egy díszkard társaságában. A bejárati ajtó melletti tárolóban pedig néhány fegyvermásolatot láthat, aki belép ide. A falak még üresek. Igaz – mondja a tábornok – nem is akarja túlzottan kidekorálni az irodát, „hiszen ez egy munkahely és nem múzeum". Mindössze a legfontosabb okleveleket és diplomákat szeretné majd felrakni a későbbiekben.

A napi, reggeli parancsnoki értekezlet miatt kicsit elhúzódott a megbeszélt interjú kezdete. Huszti tábornok irodájából kiszólva szabadkozik: nem szokása a pontatlanság, de így a parancsnoki teendők átvétele után néhány nappal akad néhány fontos ügy, amelyeknek a végére gyorsan pontot kell tenni.

Így mindössze néhány perc várakozás után bejutok a Magyar Honvédség egyetlen kiképző bázisának új parancsnokához. Mivel „ezer éve" ismerjük egymást a beszélgetés is közvetlen, maradunk a tegező viszonynál.

Szentendréről Szentendrére

Huszti András dandártábornok „bemelegítésként" arról beszél, hogy 1976-ban éppen itt Szentendrén, az akkori Kossuth Lajos Katonai Főiskolán végzett, felderítő szakon. Első beosztását Győrött, az akkor még működő 74. Felderítő Zászlóaljnál kapta. Négy évvel később a tatai harckocsi hadosztály felderítő szolgálatához, egy évre rá pedig a ceglédi hadtestparancsnokság felderítő szolgálatához került. Itt egészen 1991-ig dolgozott, három évig a szolgálat főnöke is volt. Ezt követően a Fegyverzetellenőrzési Központ Ellenőr Csoportjához igazolt, majd a Katonai Biztonsági Hivatalban, illetve a Budapesti Rendőr-főkapitányság állományában tevékenykedett. E két helyen nemzetközi területtel összefüggő beosztásokat látott el.

– Ez volt életemben az első nagy váltás, amikor rövid időre „átigazoltam" a rendőrségre, ahol nemzetközi ügyekkel foglalkoztam. Hét hónap múlva azonban visszatértem a katonasághoz. Mindez úgy történt, hogy protokoll osztályvezető helyettest kerestek az akkori protokoll szervezetükhöz. Én pedig már az azt megelőző két és fél évben is protokoll kérdésekkel foglalkoztam, így jelentkeztem. Nem tagadom, komoly kihívásokkal teli hónapok voltak ezek, amikor nagyon sokat tanultam a protokollos szakmából – meséli a tábornok, aki e rövid protokollos kitérő után újra „katonai" beosztást kapott, az újonnan megalakult Szárazföldi Főcsoportfőnökségen. Aztán 1998–1999 között Hamburgban elvégezte a vezérkari akadémiát, majd a hadműveleti csoportfőnökségre került.

Az újabb váltás akkor következett be pályafutásában, amikor 2001-ben Fodor Lajos vezérezredes, akkori vezérkari főnök megkeresésére elvállalta a Magyar Honvédség protokoll igazgatóságának vezetését. Mint mondja: ennél, az újonnan létrehozott szervezetnél vonzotta a kihívás, hogy a „nagy egész", vagyis a Magyar Honvédség egy kicsi, ámde mégis fontos fogaskerekét kell kiépítenie és működtetnie. Ráadásul mindezt nehezítette, hogy e munka magában hordozta a buktatók lehetőségét is. Aztán persze minden rendben ment, kollégáival együtt az ott eltöltött négy és fél év alatt sikerült létrehoznia egy szabályosan működő, és minőségileg is nagyon jó, hatékony munkát végző szervezetet.

Minden katona tábornok szeretne lenni

– Ekkor úgy döntöttem, hogy eljött az idő az újabb váltásra, hiszen pályafutásom során mindig is azt vallottam, hogy négy-öt év után újítani kell, nehogy az ember megszokásból dolgozzon, és ez a rutin hibákhoz vezessen. Nekiálltam új beosztás keresni. Ekkor jött a lehetőség, Tatán megürült a dandárparancsnoki hely. Vonzott az újdonság, de őszintén megvallom azt is, hogy a rendfokozatban történő előrelépés lehetősége is a váltás mellett szólt. Dandárparancsnokként ugyanis megkaphattam a tábornoki csillagot. Márpedig szerintem nincsen olyan katona, aki ne szeretne tábornok lenni, aki ezt mondja, az nem őszinte magához! – árulja el Huszti András, aki a 25. Klapka György Lövészdandár élén egy jó ismerősét, Újfalusi Csaba dandártábornokot váltotta 2005-ben.

Mint megtudom, ők ketten 1972. augusztus 1-jén „együtt rántottak csizmát", s vonultak be főiskolásként az egri kiképző zászlóaljhoz. Aztán négy esztendőn keresztül osztálytársak voltak. Sőt pályájuk a későbbiekben is többször keresztezte egymást, nemcsak a tatai dandárnál, hanem korábban a protokoll igazgatóságon is.

– Nagy örömmel láttam neki a tatai parancsnoki teendőknek, hiszen én a lelkem mélyén mindig is ízig-vérig „csapatkatona" voltam, még protokollos koromban is. Amelynek akkoriban talán sokan nem is örültek… Tatán, az évek során kollégáimmal közösen sikerült stabilizálni a dandár vezetését. Emellett a tervezett és a rendkívüli feladatokat is eredményesen végrehajtottuk, vagyis összességében úgy ítélem meg, hogy egy jól működő és jól bejáratott szervezetet hagytam utódomra, Huszár János dandártábornok úrra – meséli a parancsnok, aki nem tagadja: katonai pályája legszebb éveit töltötte el Tatán. Hiszen ott volt először önálló parancsnoki beosztásban, ahol érezte a kimondott szó súlyát, és annak felelősségét. Ráadásul a debreceni lövészdandár után a Magyar Honvédség második legnagyobb szárazföldi alakulatát vezette, ami nemcsak megtiszteltetés volt, hanem kiemelt felelősséggel is járt.

Örömébe azonban némi elégedetlenség is vegyült, hiszen a hadműveleti követelmények és az infrastrukturális helyzet miatt a tatai helyőrség egy kicsit háttérbe szorult, s nem kaphatott olyan fejlesztéseket, mint más alakulatok. Így a laktanyai modernizációt csak saját anyagi erőforrásaik függvényében, apró lépésenként tudták megvalósítani. Emiatt viszont óriási sikerélmény volt, amikor fel tudtak újítani egy körletet, a zenészek próbahelységét, vagy éppen a csapatmúzeumot.

– A szentendrei váltásnak ugyanaz volt az oka, mint annak idején, amikor a protokoll éléről jöttem el – teszi hozzá a tábornok –, azt vallom: elég négy év egy beosztásban, hogy az ember maradandót alkosson. Onnantól kezdve rutinból dolgozik, ami számomra soha nem volt kielégítő.

Közelebb a családhoz

Persze Huszti András nem tagadja, az sem volt utolsó szempont, hogy a szentendrei Központi Kiképző Bázis parancsnoki beosztásának elfogadásával több mint ötven kilométerrel közelebb került a családjához, hiszen Budapest és Tata között is naponta ingázott. Új munkahelye és a lakása között pedig csak huszonkét kilométer a távolság, azaz naponta száz kilométerrel kevesebbet kell utazik, s az így felszabaduló időt családjával töltheti. Ami – véleménye szerint – mindennél többet ér!

– Az első nap furcsa volt, hogy nem az M1-re, hanem a Szentendrei útra kellett ráfordulnom az autóval. Mondtam is magamnak: „vigyázz Huszti, itt jobbra kell kanyarodnod és nem balra!" De aztán egy-két nap alatt belerázódtam ebbe is – meséli a tábornok, akit az új beosztásban a feladat érdekessége is vonzott, hiszen a kiképző központ nem csapat, hanem oktatási intézmény, ugyanakkor dandár szintű katonai szervezet. Amelynek ráadásul szerteágazó feladatrendszere van.

Az új parancsnok elárulja: nem szeretne „rendszerváltozást" végrehajtani a KKB életében, de természetesen lesznek kisebb-nagyobb változások, mert néhány apróságot a „saját maga szájíze szerint" kíván megvalósítani a parancsnok. Az első teendő között is akadt ilyen. Konkrétan az étkezések rendjének megreformálását, komfortosabbá tételét határozta meg beosztottjai számára. A jövőben pedig emellett a csapatszemléletet is szeretné erősíteni, hiszen nagyon fontos az, hogy az alapkiképzés végeztével kikerülő legénységi állományú katonákat ne érje felkészületlenül az intézményi légkör után a csapatok kicsit ridegebb, ugyanakkor mégis követelménytámasztóbb atmoszférája.

– Ugyancsak nagy kihívásnak érzem azt, hogy a kiképző tisztek és tiszthelyettesek rutinmunkáját egy kicsit megtörjem. Õk azok, akik már nyolc-tíz éve közel ugyanazokat a feladatokat hajtják végre, s talán egy kicsit bele is fásultak a monotóniába. Ezen szeretnék változtatni. Hogy miként? Ezen még töröm a fejemet, de a terveim között szerepel – és ezt már előzetesen, szóban egyeztettem Benkő Tibor altábornagy úrral, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokával – az, hogy kölcsönös vezényléseket hajtanánk végre. Mindez azt jelenti, hogy azok a kiképzők, akik már hosszabb ideje itt vannak, pár hónapot más alakulatoknál szolgálnának, így látnák azt, hogy milyen a katonaélet a kiképzések után. A csapatoknál szolgáló tisztek és tiszthelyettesek pedig néhány hónapig belekóstolnának a szentendrei bázis levegőjébe – mondja Huszti András dandártábornok.

Zéró tolerancia

Szentendrén is öt évre tervezel? – kérdezem a parancsnokot, aki mosolyogva válaszol: ebben a helyőrségben kicsit rövidebb időt tud majd eltölteni, hiszen az új szolgálati szabályzórendszer miatt 2012. november 30-án, a felső korhatár betöltésével, nyugállományba kell vonulnia. Jelen pillanatban pedig nem tervezi azt, hogy szolgálati idő hosszabbítást kér a vezérkari főnöktől. Persze ez még nagyon messze van, mindenesetre most úgy gondolja, hogy mindössze két és fél évet tölt el a kiképző bázis élén. Ez idő alatt azonban öt évnyi munkát szeretne elvégezni – jelenti ki komolyan. Hiszen az alakulat színvonalát szinten tartani, illetve emelni kell. „Ahogy azt Tömböl vezérezredes úr a parancsnoki teendők átadás-átvétele alkalmából mondott állománygyűlésen kiemelte: Szentendre a hadsereg kapuja. Itt találkozik a civil elsőként a Magyar Honvédséggel, s itt szerzi meg első tapasztalatait is. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy milyen az első benyomása annak, aki bevonul katonának" – emlékeztet Huszti tábornok.

Arról is beszélgetünk, hogy mennyire fog hiányozni neki a harckocsik és a BTR-ek gázolajszaga, valamint a D–20-as ágyútarackok látványa. Mint elmondja: szerencsére ezen eszközökkel a kiképző bázis is rendelkezik. Sőt, egy tüzérséggel és harckocsikkal megerősített lövész századot bármikor képes lenne kiállítani a jelenlegi állományból is. Emellett a tatai dandár jól felszerelt kiképzési objektumai sem hiányoznak majd neki, hiszen a KKB izbégi lőtere és csobánkai gyakorlótere minden tekintetben megfelel a 21. század elvárásainak.

Mi volt a legfontosabb üzenet, amit átadtál az állománynak, amikor átvetted a parancsnoki beosztást? – teszem fel az utolsó kérdést. Huszti tábornok gondolkodás nélkül felel: „mint eddig minden beosztásomban, most is zéró toleranciát hirdettem a fegyelemsértésekkel, a kábítószerekkel és az alkohollal szemben. Ezekben a kérdésekben soha nem ismertem és most sem ismerek pardont! Rendszeresek lesznek a drog-

és alkoholtesztek. Aki pedig megbukik, az megnézheti magát!"

Sajnos nincs több idő folytatni a beszélgetést, hiszen Huszti dandártábornok titkárnője már harmadszor szól a főnöknek: egy fontos bizottsági ülésre várják! A parancsnok elnézést kér, de ez a megbeszélés tényleg halaszthatatlan, nem szeretne elkésni. De ha gondolom, bármikor látogassak el újra Szentendrére, Izbégre, vagy Csobánkára. Hiszen őt nemcsak a laktanyában, hanem a gyakorló-, és lőtéren is meg lehet majd találni az elkövetkező hetekben-hónapokban, ahol beosztottjai munkáját szeretné személyesen is megtekinteni. Márpedig kiképzési foglalkozásból pedig lesz bőven a közeljövőben.