Találkozó Líbiában

Katartól Kanadáig, a NATO-tagállamoktól a Perzsa (Arab)-öböl menti országokig húzódik az a széles egységfront, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1970-es és1973-as számú határozata alapján, idén március 31-e óta immár NATO-parancsnokság alatt vesz részt a líbiai műveletekben.
Az egyesült véderőműveletet célja kettős. Egyrészt a Líbia feletti légtértilalmi zóna kikényszerítésével és ellenőrzésével, másrészt az ország ellen elrendelt fegyverszállítási embargót esetlegesen megsértő, gyanús hajók felkutatásával, megállításával és ellenőrzésével kívánnak a szövetséges országok védelmet nyújtani Líbia civil lakosságának. Erre a feladatra igencsak nagy mennyiségű és roppant változatos, nemzetközi haderőt sikerült „összeterelni".

Tengerjárók

A jelenlegi tengeri ellenőrzés alapvetően a NATO két hajócsoportjára, a Standing Maritime Group 1-re és a Standing Mine Countermeasures Group 1-re épül. A legerősebb hajóegység a francia 473-as harcászati kötelékben tevékenykedő (egyben a francia haditengerészet zászlóshajójaként is ismert) CHARLES DE GAULLE (R91) nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó. Csapásmérő erejét a fedélzetéről felszálló tíz Dassault Rafale M vadászbombázó és hat Super Étendard Modernisé támadó repülőgép adja. Ezekkel a repülőgépekkel folyamatosan hajtanak végre felderítő műveleteket, valamint a kormányerőknek a civil lakosságot támadó nehézfegyverzetei, állásai ellen csapásmérő bevetéseket. A hordozó szemei, a Grumman E-2C 2000 Hawkeye korai légtérfelderítő és -ellenőrző repülőgépek pedig folyamatosan figyelték a Líbia környéki tenger felszínét, illetve a légteret, gyanús vízi vagy légi járművekre vadászva. A hordozót természetesen komoly hajókötelék kíséri, védve a légi és a tengeri, tenger alatti fenyegetésektől.

(A teljes cikket a Magyar Honvéd magazin május 13-án megjelenő számában olvashatják el!)