Tartalékos katonák nemzetközi találkozója Ausztriában

A rendezvényen a Magyar Tartalékos Szövetséget a Veszprém Megyei MATASZ
öt tagja képviselte, akik délután érkeztek meg a Duna partján fekvő Mautern városban lévő laktanyába. A rendezvényre delegált vendégeket a házigazda Günter Hochauer nyugállományú vezérőrnagy az Osztrák Tiszti Társaság 1. Alsó-ausztriai Tiszti Társaságának elnöke fogadta. A rövid pihenő után a két szervezet képviselői között megbeszélések kezdődtek, ahol egyeztették azokat a feladatokat, amelyeket az elkövetkezendő időszakban szeretnének végrehajtani. Ezek között elhangzott az is, hogy az Osztrák Tiszti Társaság már az idén is több „hadtörténeti kiránduláson" vett részt a környező országokba, többek között Magyarországon is. A „megemlékező rendezvények" tovább folytatódnak, de szeretnék a kapcsolatokat kiterjeszteni egyéb találkozásokra, konferenciákra is.

A nap hátralévő részében a vendégek a közeli hogy tetején lévő bencés apátság kolostorában tettek látogatást, itt találkozhattak a környék több száz éves történelmével és a történelmi korszakok emlékeivel. Másnap reggel a magyar csapat Peter Niedermeyer ezredes vezetésével elindult a program következő helyszínére, Oberfeldbe, az osztrák hadsereg egyik hegyi kiképző központjába. Az osztrák ezredes három generációs katonacsaládban nőtt fel: nagyapja Haynau seregében szolgált, édesapja végigharcolta az első és második világháborút, ő maga pedig a világ több térségében közel tíz évet szolgált ENSZ békefenntartó erőkben. Van ugyan három fia, de a katonai hivatás, mint családi hagyomány nagy sajnálatára várhatóan meg fog szakadni. A három órás gépkocsi út és fél órás felvonón történő utazást követően a magyarok megérkeztek a hegyen lévő gyakorlótérre. A regisztráció, valamint a rövid tájékozódás és a szálláshelyek elfoglalása után rögtön lőállásba hívták a magyar csapatot.

Az 1860 méteres magasságban a helyzet a mozgás szempontjából nem volt egyszerű, elsősorban azért, mert az árnyékos helyeken még tekintélyen vastagságú hótakaró volt, ami meglehetősen csúszósát tette a meredek részeket. Ez az állapot csak arra volt jó, hogy az egyes nemzetek katonái jó kis hócsatát vívhattak egymással. A magyar csapat először a gépkarabély lövészet helyszínére ment. A rendezők a lövészetet a kötelező fegyverismerettel kezdték. A lőfegyver az osztrák hadseregben rendszeresített StG-77 (Steyr-AUG) típusú 5,56 mm-es kaliberű gépkarabély volt. A feladatot egy fedezékben állva kellett végrehajtani és a körkörös cél 200 méteren egy, a lövővel szemben lévő sziklán volt elhelyezve. A találatokat a lőgyakorlat vezető a fedezékben, egy monitoron keresztül figyelte és a tíz értékelt lövést a végén kinyomtatta, majd csatolta a versenyző regisztrációs lapjához. A résztvevőknek ezt követően lehetőségük volt egy másik lőállásból bukó célokra lőni, de ez már a szabadon választott programok egyike volt. A rendezvény, a kiírásnak megfelelően nem annyira a versenyt, mint a minősítést célozta meg. A 86-90 közötti köregységet elérők bronz, a 91-95 közöttiek ezüst, a 96-100 kör közötti köregységet elérők pedig arany minősítést kaptak. A magyar csapatból Demeter Ferenc nyá. alezredes és Papp Zsuzsa nyá. zls 90-et lőtt, ezzel bronz, minősítést szereztek.

A verseny második részében pisztoly lövészet következett. A fegyver, az osztrák hadseregben rendszeresített P-80, 9 mm kaliberű Glock volt. A rövid fegyverismertetést követően a 15 méterre elhelyezett lőlapra kezdődhetett a három próbalövés. A próbalövések kiértékelése után a versenyzők, idő megkötés nélkül a hét értékelt lövést adtak le. A magyar csapat bánatára ezt a lövészetet most sem értékelték, pedig a csapat erőssége, Papp Zsuzsa nagyon szép eredményt produkált. Közben a feladatok végrehajtásában a legnagyobb nehézséget a nap okozta. Amikor kisütött, a hóval fedett részekről nagyon nagy volt a fényvisszaverődés, ami teljesen elvakította az emberi szemet és ezért nagyon zavaró volt.A délután hátralévő részében a központba érkezett vendégek különleges előadásokon vehettek részt, többek között megismerhették Ausztria elmúlt húsz év ENSZ misszióban vállalt szerepét.

Délután hat órakor kezdődött az ünnepélyes eredményhirdetés. A Radetzky induló elhangzását követően, az ünnepséget Elmar Rosenauer ezredes, az Osztrák Radetzky Tábornok Bajtársi Egyesület elnöke nyitott meg. Elöljáróban köszöntötte a megjelent szövetséges országok katonáit, külön üdvözölte az albán katonákat, akik először vettek részt a rendezvényen.

Beszédében kitért annak fontosságára, hogy Ausztria tagja lett egy olyan csoportnak, melyben a résztvevő országok 2011-ig egy új, gyors reagálású harccsoportot kívánnak felállítani. Az első lépcsőben a németekkel, hollandokkal, finnekkel, litvánokkal, majd ezt követően 2012-ben már a csehekkel, horvátokkal és macedónokkal kiegészülve zászlóalj szervezetet állítanak fel. A zászlóalj szervezetéhez több mint ezerhatszáz katona és az azt kiszolgáló egységek tartoznának. A harccsoport tíz nap előzetes értesítést – riasztást – követően a világ bármely részén, Brüsszeltől akár hatezer kilométerre is bevethető lesz, és ezt a készenléti állapotot négy hónapig tudják fenntartani. A harccsoport katonáit kiképzik hegyes, erdős terepen, sivatagban és a dzsungelekben való harctevékenységre is. A zászlóalj ennek megfelelően korszerű fegyverekkel szerelkezik majd fel. E harccsoport legfőbb jellegzetessége az lesz, hogy semmiben sem függ majd az amerikai katonai erőktől.

Az ezredes hangsúlyozta: Európának létre kell hoznia egy olyan katonai erőt, ami szavatolhatja a saját biztonságát és nem függ az Amerikai Egyesült Államok erejétől. Éppen ezért az európai államoknak a katonai fejlesztések ügyében a jövőben össze kell fognia.

Az ünnepség hátralevő részében átadásra kerültek a gépkarabély lövészet minősítő jelvényei. Az időjárás is kegyeibe fogadta a rendezvényt, mert alig fejeződött be az eredményhirdetés nyugatról elsötétedett az ég és a felhők teljesen elborították Alpok csúcsait és a környékre az éjszaka folyamán kiadós eső hullott.

Másnap, a 7. Nemzetközi Katonatalálkozó programjai további előadásokkal és egyéb rendezvényekkel folytatódtak.