Terrorveszély a hadikikötőben

Pedig csak egy esetleges terrorveszélyről figyelmeztették a titkosszolgálatok a hadihajósokat. És szerencsére még ez sem valós fenyegetettség, csak egy gyakorlat része. A honvedelem.hu helyszíni riportja.

Az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezrednél hagyomány, hogy az éves kiképzési ciklus végén, november első felében, szakharcászati gyakorlaton mérik fel a hadihajós állomány elméleti és gyakorlati felkészültségét. Bár általában a pilismaróti öbölben rendezik e gyakorlatot, ezúttal mégsem hajózott ki a kikötőből az állomány. Ennek oka, hogy idén, az évzáró kiképzés keretében az úgynevezett havaria, vagyis hajóbalesetek utáni tevékenységet is gyakorolják a hadihajósok – árulja el Szilágyi Zsolt őrnagy, az alakulat parancsnokának hadihajós helyettese.

Ezúttal az AM–22-es számú, Óbuda aknamentesítő hadihajó vízből történi kiemelését, vagyis sólyázását hajtja végre az állomány, ezt pedig csak a hadikikötő közelében lévő újpesti hajójavító műhely területén tudják elvégezni.
A terrorveszély miatti megerősített kikötővédelem része a közúti főkapu előtt kiépített ellenőrző-áteresztő pont működtetése. A parancs szerint, a katonák csak olyan autót engedhetnek be a kikötő területére, melyet „jobban átvizsgálnak, mint a szerelők az éppen aktuális kötelező szerviz során". A Duna felől pedig könnyűfolyamzárral védik meg a kikötőben horgonyzó hadihajókat egy esetleges támadástól. Azaz fagerendákból, és hálóból épített „műtárggyal" megakadályozzák, hogy bárki megközelítse, és esetleg aláaknázza a hadihajókat. A vízi akadályt pedig egy, a parton lévő, jól álcázott „rókalyukból", felfegyverzett zárügyeleti szolgálat figyeli, így szükség esetén azonnal tűz alá vehetik az ellenséges szándékkal közeledőket…

Az évzáró kiképzés másik fontos eleme az úgynevezett imitált osztálybázis kiépítése – tudom meg Danyikó László hadnagytól, a hadihajós alosztály megbízott parancsnoktól. E tevékenység során a szféra típusú úszó szögvisszaverő berendezés, vagyis a rádióelektronikai felderítés elleni védelmet biztosító eszköz használatát gyakorolják a katonák. Mindez nem jelent más, mint négy, egymással összekötött hatalmas gömb mozgatását és rögzítését. E gömbök ugyanis egy aknamentesítő hajó radarjelét képesek imitálni, vagyis használatukkal félrevezethető az ellenség.

Ekkor felhangzik a „riadó" jel, s a kikötőben horgonyzó hadihajókról fegyveres katonák futnak a part felé. Tüzelőállásukba érve azonnal „kibiztosítanak", s

várják a támadást. Szerencsére a mostani riadó csak gyakorlás volt, így a lefújást követően mehetnek vissza beosztási helyeikre. Danyikó hadnagy közben elmondja, hogy a homokzsákokból kiépített tüzelőállásnak meghatározott helye van. Pontosan a kerítéstől egy kézigránát-dobásnyi távolságra kell megépíteni, így lehet innen egy esetleges támadás során hatékonyan megvédeni a hadihajókat.

A november 12–14. közötti szakharcászati gyakorlatot követően egyébként újabb komoly feladat vár a hadihajósokra. Ekkor kell ugyanis végrehajtaniuk az úgynevezett téli igénybevételre történő felkészítést. Ennek során a parancsnoki motorost és a tűzszerész járőrhajókat kisólyázzák, külső burkolatukat lemossák, szükség esetén át is festik. Az aknamentesítő hajók azonban télen is a vízen maradnak, így ezeket vízteleníteni kell, s a fegyverzet konzerválása is szükséges. Az elektronikus berendezések védelme érdekében pedig 15–18 Celsius-fokos temperáló fűtésről gondoskodik a téli hónapokban a kikötőbe vezényelt fűtőszolgálat. Szilágyi őrnagy elárulja: egy AM hadihajó szükség esetén alig hat óra alatt „felébreszthető téli álmából". Mindössze a fő-, és segédgépek hűtését biztosító rendszert, az ivóvíz hálózatot és a tűzoltó rendszert kell feltölteni vízzel, s máris harckész a hajó.