„Tettekben is megmutatható, mi a hazafiság”

Mit érzett, amikor értesült a héten történt tragikus afganisztáni eseményről?

Mélyen megrendített Kovács Gyula posztumusz hadnagy tragikus halála. Az alig harminc éves fiatalember hősi halált halt egy másik nép, a társak biztonságáért. Tisztában volt küldetése veszélyeivel, hiszen a Magyar Honvédség egyik legfelkészültebb tűzszerésze volt. Az általa alkalmazott technika, felszerelése a legmodernebb volt, de úgy tetszik, van, ami ezen is kifog: a brutalitás, az oktalan pusztítani vágyás. Alapos vizsgálatnak kell kiderítenie, kik és hogyan voltak képesek ilyen módon pokolgépet robbantani. Tudjuk, rajta ez már nem segít, az élőket azonban megóvhatja, ha Kovács Gyula halála körülményeit pontosan fel tudjuk térképezni. Részvétemet fejeztem ki családjának, s a tűzszerész társakkal, az egész honvédséggel együtt gyászolom őt.

A múlt hét itthoni eseményeire rátérve: hosszú évek óta folyik a vita, de most úgy látszik, kormány és ellenzék végre dűlőre jutott a tartalékos-kérdés rendezését illetően. Miben különbözik a most benyújtott ellenzéki előterjesztés az eddigiektől?

Elsődlegesen abban, hogy Simicskó képviselő úr végre megértette: a területvédelem Magyarországon a honvédség monopóliuma, amiről az Alkotmány is világosan rendelkezik. A honvédelmi törvény egyértelműen megfogalmazza, kik alkotják a haderőt, és ebben a tartalékos állomány is megjelölésre kerül. A „területvédelmi erő" megjelölés tehát nem politikai alapon, hanem alkotmányos megfontolásokból nem fogadható el. Ami a tartalékos haderőt illeti, az természetesen évek óta működik Magyarországon, és már az önkéntes haderőre való átállás előtt is létezett, azonban a mai rendszerben nagyobb motiváció szükségeltetik ahhoz, hogy valaki ennek tagjává váljon. Ha valakinek évente kétszer két hetet gyakorlatozással kell eltöltenie, kiesik a munkából, mi pedig természetesen nem szeretnénk azt, hogy a tartalékosok elveszítsék a munkahelyeiket: éppen ezért meg kell találni a megfelelő ösztönzési formákat a munkaadói és a munkavállalói oldalon egyaránt. Az országgyűlési határozat nagyon jó alkalmat teremt arra, hogy több más minisztériummal karöltve áttekintsük, mivel lehet ösztönözni a feleket, és létrejöjjön egy jól funkcionáló tartalékos rendszer.

Milyen típusú ösztönzőket tudnak elképzelni?

Többféle ötlet is létezik, azt ugyanakkor látni kell, hogy az önkéntes tartalékos rendszer felülvizsgálata nemcsak a honvédelmi tárca érdekkörébe tartozik. A szükséges pénzügyi vagy szociális ösztönzők meghatározásához és szociális és munkaügyi, vagy akár a pénzügyi tárca közreműködésére is szükség van. Én személy szerint egy olyan verziót is el tudok képzelni, hogy a START-kártya mintájára létrehozott juttatásokkal kedvezzünk azon munkaadóknak, akik elengedik a munkavállalóikat a tartalékos rendszerbe. Ez egy lehetőség a sok közül, és úgy láttam, Simicskó képviselő úr is kedvezően nyilatkozott vele kapcsolatban. Azt ugyanakkor hangsúlyoznám, hogy átfogó pénzügyi és jogi hatásvizsgálat még nem készült a témában. Ami pedig a munkavállalói oldalt illeti, ismertebbé kell tenni a rendszert a toborzás folyamatában is, hiszen lehet, hogy van, aki nem is tud erről a lehetőségről, pedig van benne annyi patriotizmus, hogy szívesen töltene el néhány évet ebben az állományban.

A nemzetközi gyakorlat meglehetősen eltérő a tartalékos haderő részarányát tekintve, Nagy-Britanniában 40 százalék fölött van a hadsereg összlétszámához viszonyítva, máshol lényegesen kevesebb ennél. Mi lenne az ideális Magyarországon?

Lehet, hogy túlzó álom, de úgy gondolom, alapvetően mindenkinek részesülnie kellene egy bizonyos honvédelmi nevelésben. Ha ma Magyarországon arról beszélünk, ki a magyar, ki a nagyobb magyar, ez általában szavakban jelenik meg. Az önkéntes tartalékos rendszer egy jó megoldás lehet arra, hogy tettekben is meg lehessen mutatni, mi az a hazafiság. Konkrét számot nem mondanék, de annak örülnék, ha minél több 18 évesnél idősebb hölgy és úr kipróbálná magát ebben a rendszerben, és készen állna, ha a hazának, a nemzetnek segítségre van szüksége.

A szervezeti kereteket illetően szintén számos különböző példát láthatunk magunk körül. Hogyan épülne fel a magyar tartalékos rendszer?

Egyértelműen csak a Magyar Honvédség keretein belül képzelhető el a rendszer, hiszen mint ahogyan azt említettem is, ez az Alkotmányból is következik. Mivel eddig nem beszélhettünk túl nagy létszámról, azt sem lehetett felmérni, hogy a szervezeti felépítést miként lehetne megfelelően meghatározni. Vannak persze elképzeléseink, de úgy vélem, a szerkezet, a szervezeti egységek kialakítását a hadseregre kell bízni. A politikának nincs is módja ebbe beleszólni, és nem is szabad beleszólnia. Biztos vagyok benne, hogy a vezérkar nagyon határozott iránymutatást nyújt majd ezt illetően. Első lépésben, októberig mindenesetre a megfelelő ösztönzőket kell megtalálni, a megfelelő szervezeti keretek kialakítása inkább közép- és hosszú távú program.

Mivel a honvédelmi tárcát egyelőre hivatalosan nem keresték meg ezzel a kéréssel, hivatalos álláspontot nem tudok mondani, csak a személyes véleményemet. Aki tartalékosként tagja a honvédségnek, évi korlátozott mennyiségű kiképzésben vesz részt, miközben a Magyar Köztársaság olyan missziókat teljesít külföldön, ahol az állomány legjobbjaira van szükség. Éppen ezért nem tartanám helyesnek, hogy például Afganisztánba küldjünk ki olyan embereket, akik évente 4 vagy 6 hetet gyakorlatoznak, hiszen minden misszió kapcsán kiemelt fontosságú katonáink biztonsága – és ezen keresztül mások biztonságának megőrzése. Aki misszióba szeretne menni, azt örömmel látjuk szerződéses katonaként.

Talán korai még az előkészítés e szakaszában ezt firtatni, de milyen forrásigényeket támasztana a tartalékos rendszer kialakítása?

Akkor lennék a legboldogabb, ha minél többe kerülne, ez ugyanis azt jelentené, hogy sok kedvezményt tudtunk biztosítani minél több munkaadónak és munkavállalónak. A rendszer valóságos működéséhez közép- és hosszútávon szükséges összeget egyelőre még csak megbecsülni sem merném, ennek folyamatában kell kiderülnie.

Térjünk át más, szintén akut témára. Mik vezettek azon félreértésekhez, amik a honvédségi kezelésű területek kapcsán figyelhetőek meg az utóbbi hetekben?

Az utóbbi hetekben civil szervezetek azzal ostromolták az országgyűlési képviselőket és a sajtót is, hogy a Magyar Köztársaság területén teljes honvédelmi hatalomátvétel történik, mert az Országos Területrendezési Tervbe új fogalomként bekerült a kiemelt jelentőségű honvédelmi terület kategória. A félreértés a törvényjavaslat és a módosító javaslatok ismeretének hiányából fakad. Erre a megfogalmazásra azért van szükség, mert a területrendezési tervekben települési és megyei szinten már rendezték a honvédelmi területek kérdését, országos szinten azonban nem, így az a döntés született, hogy az Országos Területrendezési Tervbe is bekerüljön: Magyarországon léteznek olyan területek, melyek a Magyar Honvédség kezelésében vannak, és a honvédség, illetve a NATO-szövetségesi kötelezettségek teljesítését szolgálják. Világossá tettük, hogy ezek az objektumok természetesen továbbra is a magyar állam kizárólagos tulajdonát képezik. Kifogásként jelezték a civil szervezetek, hogy egész városok benne vannak ebben a kategóriában, de ennek is megvan az oka: a megyei és a települési területrendezési terveknek kell telekhatár pontossággal meghatározni, melyek azok a laktanyák, erdők és egyéb területek, melyeket a honvédség használ. Nem gondolom, hogy például Debrecenben bárki is kifogásolná, hogy ott van egy laktanya, ahol katonák dolgoznak… A problémák egyik oka, hogy sokan azt hiszik: a honvédelmet és a környezetvédelmet szembe kell állítani egymással, miközben ezek egymást nem kizáró értékek, hanem teljesen összeférnek egymással. A honvédségen belül összesen 232 jogszabály rendezi a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéseket. Azt gondolom, ez nem kevés. Ezeket természetesen a honvédség betartja, és a környezetvédelem nem kizárólag a környezetvédő civil szervezetek monopóliuma.

A másik vita a nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások elősegítéséről szóló törvényjavaslat, amit egyszerűen csak „gyorsítótörvényként" emlegetünk, mivel felgyorsítana bizonyos beruházásokat. Itt is megjelenik a kiemelt jelentőségű honvédelmi terület kategória, de rajta komoly önkormányzati kontrolljoggal, hiszen az ilyen területeken történő építkezésnél első fokon a kerületi vagy a települési jegyző, másodfokon pedig az állami főépítész jár el szakhatóságként. Tehát nemhogy egyszerűbb lesz építkezni, hanem éppen szigorúbbá válnak a szabályok, az önkormányzatok pedig több beleszólással rendelkeznek majd.

Azt kellene végre megérteni ebben az országban, hogy az itt jelenlévő nagyon sok érték és érdek közül egyik sem tud primátusban lenni a többivel szemben: az Alkotmányból fakadó feladatait a Magyar Honvédségnek kötelessége ellátni, és hozzáteszem, érdeke is, hiszen mi magunk is itt élünk. A tárca környezetvédelmi szempontból minden beruházása esetében a legnagyobb körültekintéssel járt el, és ez a jövőben is így lesz. Akik ezt a vitát gerjesztik, azt hangsúlyozzák, hogy a környezetvédelmi érdekek minden mást felülírnak, én azonban úgy gondolom, minden érdeket mérlegelni kell. Az önkormányzatok nagy jogosultságokat kapnak azáltal, hogy minden esetben a tárcán kívüli emberek bírálják majd el, hogy lehet-e építkezni vagy sem.

A pápai C-17-es repülőtér kapcsán viszont szerencsére nem látni ilyen vitákat.

Itt teljes konszenzus van, ami egy nagyon fontos példa kell, hogy legyen a magyar politikai elit számára. Pápa város fideszes polgármestere és Gőgös Zoltán, az FVM szocialista államtitkára közösen képviselte a település érdekeit, az Országgyűlésben pedig valamennyi párt hozzájárulását adta, hogy a nyáron ide települjön az első C-17-es gép, illetve a hozzájuk tartozó 160 fős személyzet. Az a tény, hogy a NATO légiszállításait kezelő szervezet is ide települ, különösen jelentős tény, mert az új NATO-tagok közül Magyarország adhat helyet először ilyen intézménynek. A parlamenti pártok között ebben az ügyben is egyetértés volt. Már a szerződés és az azt megelőző verseny kapcsán is óriási elismerés érte Magyarországot, és a továbbiakban is kiemelt lehetőség nyílik, hogy még ismertebbé tegyük a magyar képességeket. Pápa város lehetőségei szintén nem elenyészőek, beszéljünk itt akár az útépítésről és az egyéb fejlesztésekről, vagy akár csak arról, hogy oda járnak majd vásárolni a bázison dolgozók. Nem véletlen, hogy ebben az ügyben a kormánypártok és az ellenzék között egyetértés volt, és mindannyian azon igyekeztünk, hogy minél előbb tető alá kerüljön a megállapodás.

Mindez elég jó cáfolata azon ellenzéki bírálatoknak, hogy hazánk utolsóként kullog a szervezeten belül a vállalások tekintetében…

Erre szoktam mondani azt, hogy az üléspont határozza meg az álláspontot. Budapesten egész más a perspektíva, mintha valaki valahol a helyi sajtónak nyilatkozik, vagy éppen külföldről akar valamit a kormánynak üzenni. Azt a vitát, hogy a NATO-ban ki hogy teljesít, elég terméketlennek tartom. Tavaly Magyarország a GDP 1,21 százalékát költötte honvédelemre. Több hivatalos tárgyaláson jártam NATO-országokban, és mindenütt egyetértettünk a partnerekkel abban, hogy fontos a hadi kiadásokra fordított abszolút érték, de a NATO bizonyos képességeket még úgy sem tudott ellátni, hogy számos tagállam tartósan sokat költött védelemre. Ennek az az oka, hogy a pénzek elköltése nem volt mindig hatékony: hiányoztak a szállítógépek, a helikopterek és még sorolhatnám. Vagyis az összeg nagysága mellett az is ugyanilyen fontos, hogy mire fordítjuk a rendelkezésre álló forrásokat. Éppen ezért a jövőben egyre gyakrabban jönnek majd létre olyan konzorciumok, mint amilyen például a C-17-esek állomásoztatása kapcsán is: ebben velünk együtt 13 NATO-tag és két NATO-n kívüli ország vesz részt. Vannak ugyanis olyan beruházások, amiket csakis összefogva lehet megvalósítani, mert drága a technológia, és ezt tudomásul kell venni. Magyarország természetesen nem kullog hátul semmilyen tekintetben, hiszen van olyan ország, ami nálunk GDP-arányosan is kevesebbet költ. A miniszter úr épp most jelentette be Kanadában, hogy a szárazföldi erők nagyságához mérten az Egyesült Államok és Nagy-Britannia után Magyarország a harmadik legjelentősebb erő a nemzetközi missziókban. Katonáink felkészültségéről, fegyelmezettségéről és tevékenységéről mindenhol a legjobbat lehet hallani. Persze boldogabb lennék, ha GDP-arányosan is többet költhetnénk a honvédségre, de tudomásul kell venni, hogy ennyi van. Ha pedig ennyi van, akkor ezt a pénzt kell a lehető leghatékonyabban elkölteni. Azon ellenzéki képviselőknek, akik folyamatosan kritizálják a HM költségvetését, annyit szeretnék mondani: ha annak idején, 2001-ben megfontoltabb döntés születik néhány beszerzés ügyében, lehet, hogy ma lényegesen nagyobb összeget tudnánk fordítani egyéb honvédelmi kiadásokra. A lényeg azonban az, hogy vállalásainkat külföldön és itthon egyaránt el tudjuk látni, illetve az a tény, hogy a társadalomban a honvédség a harmadik legelismertebb szervezet. Vagyis a magyar katonák jól végzik a munkájukat.