Tisztelgés a Magyar Hősök Emlékünnepén

A nagy háború befejezésének 100. évfordulóján, 2018-ban felavatott első világháborús emlékműnél – amelynek belső falain 177 alakulat neve és 154 csatahelyszín megnevezése olvasható, a katonahősökre pedig örökmécses emlékeztet - tartott katonai tiszteletadáson az MH Tartalékképző és Támogató Parancsnokság (MH TTP) szervezésében emlékeztek meg az első világháborúban elesett hősökről. A rendezvényen - mások mellett - jelen volt Novák Katalin köztársasági elnök képviseletében dr. Kun Szabó István vezérőrnagy, a Köztársasági Elnöki Hivatal Honvédelmi Igazgatóság igazgatója, Bozó Tibor vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Parancsnoksága törzsfőnöke és Schmittné Makray Katalin, Schmitt Pál volt köztársasági elnök felesége is.

Baráth István vezérőrnagy, az MH TTP parancsnoka beszédében elmondta, hogy az emlékműnél előzetesen elhelyezett huszonegy koszorú azon huszonegy gyalogezred emlékének szól, amelyekre a Magyar Honvédség huszonegy területvédelmi zászlóaljának katonái jogelődökként tekintenek. „Az elődök dicsősége fény az utódok számára. Ez a gondolat, a hagyományok fontossága, különös súllyal bír a harcosok világában, mert a hadtörténelem egyértelműen bizonyítja, hogy a jól működő katonai közösségeket a hagyományokon és tradicionális katonai értékeken alapuló testületi szellem működteti”- fogalmazott Baráth István vezérőrnagy, hozzátéve, hogy ezeket a sarkalatos hagyományokat magának az adott alakulatnak a története jelenti: vagyis a megvívott csaták, a győzelmek, a vereségek, a talpra állások, az itt szolgálatot teljesítők dicső tettei. Ezért egy nagy múltú alakulatban szolgálni olyan, mintha az örökké valósággal kerülne kapcsolatba a katona. Kijelentette, hogy az elődök szolgálata, egységük története személyes vonatkozásúvá válik a ma szolgálók számára is. „Ezáltal az alakulat dicsősége minden egyes tagjának sajátja és felelőssége is egyben. Ami a legfontosabb: amennyiben a katona egy olyan alakulat tagja, amelynek történetét vérrel írták, biztos lehet abban, hogy bajtársai mindent megtesznek majd érte, hiszen összes elődjük is ezt tette és ennek a hagyománynak felülírhatatlan, parancsoló ereje van” – mondta.

Dr. Maróth Gáspár védelempolitikáért és védelmi fejlesztésekért felelős államtitkár úgy fogalmazott, hogy a megemlékezésnek idén szomorú aktualitása van, hiszen hosszú idő után ismét megjelent térségünkben a fegyveres konfliktus réme. „Szomszédunkban pusztító háború dúl, és most a legfontosabb küldetésünk a helytállás, a béke megőrzése hazánk és szövetségeseink számára. Erre tanít minket a történelem, erre int hőseink százezreinek évszázadok alatt meghozott áldozata” – hangsúlyozta, hozzáfűzve, hogy a valaha létezett összes nép nemzeti büszkeségének egyik legfontosabb alkotója a saját katonai múltja. A társadalmakat a háborúk kényszerítik a legnagyobb erőfeszítésekre, és ez nincs most máshogy a szomszédunkban sem. Maróth Gáspár szerint egy háború mindenkit érint. Van, akit harcba szólít, mások megfeszített erővel dolgoznak a sikerért és ugyanúgy a nemzetet alkotják azok is, akik ilyenkor elhagyják az ország területét. „A győzelem vagy a vereség minden személyt érint, függetlenül attól, hogy tevőlegesen részt vett-e a fegyveres küzdelemben. A hadtörténelem tudatformáló erővel bír. Az kell, hogy legyen, mert a nemzet erőfeszítéseit mutatja a függetlenségért, vagy adott esetben a puszta megmaradásáért folytatott harcban” – mondta, rávilágítva arra is, hogy ez a hatás azon népeknél jelentkezik a legerősebben, melyek történelme állandó háborúk sora.

„Nemzetünk históriáját a csataterek rettenetében írták vérrel és vassal. A magyar hadtörténelem jóval több, mint ezeréves múltra tekint vissza. Régebbi, mint az államiságunk. Ennek során számtalan csatát vívtunk, tengernyi vért áldozva. Hosszú történelmünk során nemzetünk sorsa nem egyszer függött össze a hazáért fegyvert fogó férfiak és nők vitézségével. Az állandó küzdelmekben a magyarság rettenetes véradót fizetett, mind a katonaság, mind a civil lakosság soraiból” – jelentette ki. Maróth Gáspár államtitkár rámutatott, ennek ellenére mégis úgy tűnik, hogy feledjük múltunkat és meghatározó közhellyé vált az a téves megállapítás, hogy Mohács óta csak bukások övezték történelmünket. Hozzátette: „ennek megváltoztatása alapvető követelmény ahhoz, hogy a magyarság visszanyerhesse öntudatát, büszkeségét és összetartóerejét”.

Az első világháborús emlékműnél rendezett megemlékezés ökumenikus imádsággal folytatódott, majd koszorúzással és a megemlékezés virágainak elhelyezésével ért véget.

A katonai tiszteletadás ezután a sírkert 52. parcellájában folytatódott, ahol a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szervezésében szintén koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak a katonahősök emlékére. A ceremónián jelen volt Boross Péter, Magyarország korábbi miniszterelnöke is, illetve Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes is, aki beszédében különleges helyszínnek nevezte a Magyar Honvédség felújított hősi temetőjét. Felidézte, hogy immáron két évtizede emlékezünk hőseinkre az emlékünnep napján. „2002 óta minden év májusának utolsó vasárnapján, a magyar hősök emlékünnepén szavaink, gondolataink, katonáink, hőseink felé irányulnak. Ez a nap minden olyan hős emléknapja, akinek ismerjük a nevét, de azoké a hősöké is, akik névtelenül fekszenek valahol a távolban, egy tömeg, vagy jeltelen sírban” – szögezte le.

Beszédében kitért arra is, hogy e hősök közül egyre többen kerülnek a hősi parcellába, a Magyar Honvédség központi katonai temetőjébe, köztük azok a katonák is, akik a modernkori missziókban haltak hősi halált. Vargha Tamás kijelentette: mindazok a katonák és állampolgárok, akik önként adták és akiktől elvették életüket, a magyar haza hősei.

Az 52-es parcellában tartott megemlékezésen a tábori lelkészi szolgálatok vezetői mondtak imát, végül a jelenlévők elhelyezték a megemlékezés koszorúit, virágait.