TNT, semtex és a megérdemelt labda

Szöveg: Kánya Andrea | 2010. április 8. 11:02

Találunk köztük nagyot és kicsit, sima szőrűt és bozontosat is. Közel tíz típusú robbanóanyagot képesek megkülönböztetni, és persze nagyon szeretnek labdázni. Õk a Magyar Honvédség tűzszerészeinek kutyái, akiknek dunakeszi kiképzésére látogatott el a honvedelem.hu.

A Dunakeszi Kiképző Központhoz Szatai Zsolt százados, az.1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj kutyakiképző részlegvezetője kísér el minket. Odaérkezésünkkor nyolc kutya kezdi meg a napi kiképzést: találunk közöttük német juhászkutyát, belga juhászt (más néven malinois-t), de border collie is keresi a téglák alatt a labdákat – a kutyák közel tíz különböző robbanóanyaggal ismerkednek meg a tanfolyam alatt. A klasszikus szabvány robbanóanyagokon – mint például a TNT, vagy a semtex – túl azokkal a kevert típusú robbanóanyagokkal is megismerkednek az állatok, melyek a hagyományos gránátok töltetét adják – az improvizált robbanótestek ezekből az ún. hagyományos robbantótestekből kerülnek alkalmazásra.

„Jelenleg a kutyák és vezetőik alapozó kiképzésen vesznek részt. Összesen négy és fél hónapot töltenek itt Dunakeszin.

Most épp a robbanóanyaggal történő megismertetés és szagtársítás folyamatát látjuk", magyarázza Szatai százados, miközben bevonulunk egy üres, ám kutyakiképzésre tökéletesen alkalmas épületbe: a hatalmas helyiségben három sávban elhelyezett, különböző tárgyakat látunk – míg a jobb szélső pályán téglákat, addig középen bőröndöket, bal oldalt pedig kukákat állítottak fel a kutyák részére.

A kiképzés első szakaszában azonban a kutyák és vezetőik csak a téglákra koncentrálnak. „Ahogyan a kutyák megismerkednek a robbanóanyaggal, párhuzamosan kialakul a jelzésmód – a robbanóanyag-kereső ebek esetében ún. passzív jelzésről beszélünk, tehát a kutya nem érintheti meg az anyagot – mint a kábítószer-keresők esetében – a robbanás veszélye miatt, hanem fekve, vagy ülve jeleznek vezetőiknek", magyarázza a százados.

A beszélgetés közben a kutyusok már szemléltetik is azt, amiről beszélünk: egy belga juhász indul a labda keresésére – megtudom, fajtája eddig még nem szolgált a honvédség tűzszerészeinél, csak német juhászkutyákat foglalkoztattak, ám Szatai Zsolt elmagyarázza, más ebeket is szerettek volna kipróbálni. „Nyugat-Európában, főleg Belgiumban és Franciaországban a tűzszerészek gyakran dolgoznak belga juhászkutyával. Jó munkabírású, jól terhelhető és nagyon okos fajta."

Míg a kutyák gyakorlatoznak, érdeklődésemre Szatai Zsolt azt is elmondja, a képzés játékos alapon működik, labdával, vagy más, úgynevezett apporttárgy segítségével. A kiképzés során feltételes reflex-alapú képzést alkalmaznak, azaz nem büntetik a kutyákat, éppen ellenkezőleg: a téglák alatt elrejtik a labdát, mellé pedig elhelyezik a robbanóanyagot. A kutya tehát labdáját keresi, és közben megérzi a robbanóanyag szagát. A vezető segítségével felveszik a kívánt testhelyzetet, így előbb-utóbb az ismerős szagot társítja a mozdulattal. „A kutyában kialakul a reflex, és ha megérzi a robbanóanyag szagát, akkor lefekszik, ezzel jelezve, hogy megtalálta azt, majd megkapja érte jutalmát, a labdáját", magyarázza a százados.

Az általunk meglátogatott tanfolyamon négy német juhász vesz részt, de a már említett belga juhászon és border collie-n kívül feltűnik egy keverék kutya és egy ausztrál kelpie is – mint azt Szatai Zsolt ez utóbbi fajtájáról mondja: kisebb termetű, jól alkalmazható, kompakt kiskutya, könnyebben elfér például egy gépjármű belső átvizsgálása során.

A kiképzés alatt kiderül, a kutyák és vezetőik között nem csupán „munkakapcsolat" van, sokkal inkább szoros barátság jellemző. „Nagyon erős kötelék van közöttük; a vezetőnek a kutya minden rezdülését ismernie kell, hiszen egy keresési szituációban előfordulhat, hogy az állat nem tesz egyértelmű jelzést, azonban olyan viselkedésváltozást produkálhat, amit észre kell tudni venni."

A vezetők gyakran haza is viszik a kutyákat, vagy épp hétvégenként kirándul együtt velük a család. „Ez nagyon fontos, hiszen társak", mondja Szatai százados, akit a kutyák afganisztáni külszolgálatáról is kérdezek. „Jelenleg négy kutya szolgál Afganisztánban. Fél éves váltásokkal dolgozunk kint. A kutyák robbanóanyag keresésben, átvizsgálások és biztosítások során segítik a munkát. Fél év bizony hosszú idő, nagyon megterhelő a kutyáknak a monoton, megfeszített munkavégzés vagy a szélsőséges időjárási körülmények."

Eközben Pszicho, egy ausztrál kelpie érkezik a téglákhoz. „Azért hívják Pszichónak, mert nem bír magával. Igazi munkamániás", mondja Pintér Ágnes, Pszicho vezetője. Kutyusa nagyon jól teljesít, hamar megtalálja az elrejtett labdát. Õt egy border collie váltja, pillanatok alatt felkutatja az anyagot, lefekszik a tégla mellett, és vár, amíg vezetője meg nem dicséri munkája miatt. A kiképzést az ORFK szakemberei irányítják, akik nem csak a kutyákat, a kutyavezetőket is képzik.

„A kutyáink 10 hónapos és másfél éves kor között kerülnek be a rendszerbe, ebben az életkorban képezhetőek a legoptimálisabban. Az alapképzést követően, folyamatos szinten tartó képzéseket és szituációs felkészítéseket tartunk, valamint a kutyák évente minősítő vizsgákat tesznek", mondja Szatai Zsolt, aki felhívja a figyelmemet az Újpesti Hadikikötőben létrehozott önálló kutyakiképző részlegre. „A rendőri képzés nagyon jó alapot adott nekünk, azonban a kutyáink alkalmazási területe nagyban eltér a hazai rendőri gyakorlattól. A speciális feladatokra történő felkészítés megkívánta az önálló részleg létrehozását, ami hiszem, hogy alapja lehet egy magas szintű szolgálati kutyakultúra megteremtésének a Magyar Honvédségben. Miközben itt Dunakeszin ez a nyolcfős alaptanfolyam megy, a rendszerben lévő kutyák szinten tartó képzése már a Hadikikötőben zajlik", teszi hozzá.

A kiképzés ezután már kint a szabadban ún. fegyelmező és engedelmességi kiképzéssel folytatódik, és persze a vezetők elméleti képzésben is részesülnek, hogy aztán –a kutyák pihenése után – újult erővel folytathassák a délutáni kiképzést.