Tűz Tamásra emlékezve
Szöveg: K. F. A. | 2012. május 3. 12:42Húsz éve hunyt el Makkó Lajos, közismertebb nevén: Tűz Tamás pap-költő. Őrá emlékeztek április 28-án a tatai Szent Kereszt Templom közösségi házában.
A program összeállítója Kerekesné Fuli Anikó főtörzsőrmester, az MH 25. Klapka György Lövészdandár katonája, aki művelődésszervezőként 2008 óta szervez kulturális rendezvényeket a közösség számára.
A verseket a többszörös Kazinczy-emlékérmes Rigó Balázs adta elő.
Makkó Lajost 1939-ben, a II. világháború kitörésének évében szentelték pappá Győrben. Több társához hasonlóan – dr. Hász István altábornagy, katolikus tábori püspök alárendeltségében – a Tábori Lelkészi Szolgálatnál teljesített katonai szolgálatot.
Megjárta Umbriát, Belorussziát, orosz hadifogságba esett.
A háború viszontagságairól szól Tépett zsoltár című verse is:
s nem zenghetném e háladalt – utólag.
Fekhettem volna én is ott, ahol az izmos, szép legények,
kiknek vérétől elpirult a fehér nyírfakéreg.
Hányszor pirult el, te tudod s az útszélen borongó ritkalombú fák.
Arcukra bukva mélyre szívták a széna illatát.
A földre hullott tetemük, ahonnét vétetett.
Piros pipacsként lepték el a selymes réteket.
Behunyom most is két szemem, ne engedd őket látnom.
Korbáccsal ver végig vadul a vérbecsukló lábnyom.
Kiváltságom fehér galambjait te búzával etetted,
míg ocsúból se sok jutott az éhes nemzeteknek.
Végtagjaimmal nem lobogózta föl a fákat az akna
és koponyám se tört ezer darabra.
Pengesse hát az ujj méltó dicséreted
s a fürge láb doboljon éneket.
Fogam karéján fusson rímre rím:
fogadd el, Istenem tépett zsoltáraim!"
46 alkotói év – 21 verseskötet – egy színes, mozgalmas élet.
